Honfi nagymester odaátról is utat mutat a sakkozóknak.

Ígéretünkhöz híven néhány szemelvénnyel igézzük meg a sakkozni tudó olvasókat az elhunyt Honfi Károly nagymester kivételes tehetségét mutatva be. Szinte minden egyes játszmájában az ötletgazdagság az, ami lenyűgözi az ellenfelet. A cserkész uniformis övén hordozott jelmondat - „Légy résen!" - Honfi sakkpályafutásának legjellemzőbb karakterisztikája.

Nincs undorítóbb, mint sok mai sakkozó, nagymester, sőt „szuper-duper-trouper" nagymester (a neveket most hagyjuk...) attitűdje, ahogyan néhány nyomorúságos könyvvariációt alfától omegáig biflázva, ledobják magukat a tábla mellé, és miközben csak azon töprengenek, hogy nehogy kihagyjanak valamit a tanult és idézett változatból, gépiesen játsszák azokat a „biztos" döntetlenig...

Mi sem állt távolabb Honfi stílusától, a sakkról való felfogásától, mint ez. Újat! Eredetit produkálni! Ez volt éltető eleme, ápolva a sakk igazi varázsát még professzionalista korában is, a parti szépségét elsődlegesnek, s a várható végkimenetelt csak másodlagosnak tekintve.

Első játszmánk a német Reinhardt Fuchs (világos) és Honfi között 1963-ból való. Karcsi ellenfele nemzetközi mester, előző évben szerezte címét. A miniatűr játszmában 1.e4, c5 2.Hf3, Hc6 3.d4, cd 4.Hd4, g6 5.Hc3, Fg7 6.Fe3, d6 7.Vd2, Hf6 8.f3, 0-0 9.Fc4, Hd7 10. 0-0-0, Hb6 11.Fb3, Ha5 12.Fh6?, Hbc4! 13.Vg5 után az alábbi állásban:

Honfi 13.-, e5! Majd 14. Hde2-re, Ff6!!-tal azonnali feladásra késztette vezért vesztő ellenfelét...

Az ilyen állásokban szoktunk finom mosollyal „pardont" mondani az ellenfélnek, mint pingpongozás közben, ha a labda átmászik a neccen, és az ellenfélnek nincs módja visszaütni...

A második játszmát hősünk világossal játszotta Cvetkovic, jugó nemzetközi mester ellen, 1983-ban, Várnában. A megnyitás itt is „szici" volt, és, hogy Honfi milyen félelmetesen veszélyes volt gyanútlan megnyitó lépések után is, azt a parti mutatja:
1.e4, c5 2.Hf3, e6 3.d4, cxd4 4.Hxd4, Hf6 5.Hc3, d6 6.Fc4, a6 7.Fb3, b5 8.0-0, b4 9.Ha4, Fb7 10.Te1, Hxe4 11.f3, Hf6

Apróbb eltérésekkel ez a változat nap mint nap a sakktáblák ezrein vonul végig, amatőrök, paccerek és mesterek között is. Ugyan ki gondolná, hogy világosnak - ha „résen van", mint Karcsi - hirtelenjében nyerő folytatása van?

következett: 12.Fxe6!, fxe 13.Hxe6, Va5 14.Hxf8+, Kf7...

[...hát ez az!Világosnak ki kellett számolnia, hogy 14.-,Kxf8 ra 15.Vxd6+, Kf7 16.Te7+, Kg6 17.Vg3+, Vh5 18. Te5+, Vxe5 19.Vxe5 nyer, és még ez a legfaramuszibb vari, a többi leágazás azonnali matthoz vezet, magatok is megtalálhatjátok!]

15.Vxd6, Txf8 16.Ve7+, Kg8 17.Vxb7, Hbd7 18.b3 és világos már nyerésre áll, a játszma többi része csak nyűglődés.

A harmadik hadállásban Honfi ugyancsak világos, mégpedig Faragó Iván nagymester ellen, aki később magyar bajnok is lett, és többszörös válogatottja az olimpiai és Európa-bajnoki versenyeken szereplő magyar válogatottnak. A játszmát 1974-ben játszották Budapesten.

A francia védelem egyik divatos változatában létrejött állás a következő volt:

Az hadállást Honfi György - Karcsi fia, maga is mester erejű játékos - elemezte. Faragó Iván utolsó lépését, melynek során a sötét vezér c5-re bóklászott, ifj. Honfi megkérdőjelezi, és helyette 18.-Vf6-ot tartja játszhatónak, ami egyenlítette volna az esélyeket.

Nos, Faragó akkor nem látta ezt, így a fenti állásban Honfi Károly 19.Txe6-tal megint áldozott e6-on Caissának, a sakk múzsájának! Ez már Karcsinknál szinte sablonná váló „kinyírási" módszer lett. Következett: 19.-,fxe6 20.Fg6+, Kf8 21.Tf4+, Vf5 (ha 21...,Kg8 22.Vxe6 matt!, ha 21.-,Hf5 22.Fb4 nyer) 22.Fb4+, Kg8 23.Fxf5, exf5 24.Ve2, Hg6 25.Txf5, Kh7 26.Tf7, The8 27.Vd1, Kg8 28.Tc7, Hf4 29.Vg4,He6 30.Fc3 és sötét feladta.

Folytatása következik...

Pagony Lajos sakkrovat-vezető lpagony@brinet.com

2001. január 27., szombat 18:17

címlap

zóna

archívum