|
Erdélyi és csángó népművészeti magángyűjtemény
A soproni Erdélyi Házban ezúttal nem képzőművészeti kiállítás várja
a betérőket.
A Fövényverem utcai kiállító teremben Dr. Zólyomi Gergely Valéria,
jelenleg Csornán élő orvos, Erdély több néprajzi tájegységéről és a csángó
vidékről származó néprajzi gyűjteményét, V. Szalontay Judit, a csornai Múzeum
igazgatója nyitotta meg.
Romániában - a történelemből jól ismert okok miatt - évtizedekig nem
volt néprajzos képzés. Ennek ellenére földrajz, természetrajz, irodalom,
rajz szakos tanárjelöltek, tanárok ugyanúgy, mint mérnökök, orvosok a népi
kultúra értékeinek, azoknak a magyarság megmaradásában való jelentőségének felismerése
folytán önkéntes elkötelezettjévé váltak a népi hagyományok felkutatásának,
gyűjtésének, azok konzerválásának.
Olyannyira, hogy önképzéssel a legtisztább forrásig visszatérve - sokszor
a hivatásos néprajzosok tapasztalatát felhasználva, velük konzultálva,
idővel mintegy utánpótlásként dolgoztak, a népismeret és hagyományok megismertetésén,
mindazon, amely nemcsak az emberi, de a nemzeti önismeret szempontjából is
fontos.
Dr. Zólyomi Gergely Valéria néprajzi gyűjteményének - többnyire varrottasok,
szőttesek - egy része hasonló indíttatásból született. Később - mint a
gyűjtő maga vallja - honvágyból vette magát körül a szülőföld hangulatát
magukban hordozó, jól ismert mintákkal, motívumokkal.
A jellegzetes minták mindegyike a varrottas fölé görnyedő nagyanyák, anyák
képével együtt jelentik a szülőföldet, magukban hordozzák annak nyelvjárását,
muzsikáját, táncmozdulatait.
Az autentikus darabokat szemlélve - a forma- és motívumvilág egy helyen
való sűrítése révén nyomon követhető, ahogyan a hagyományos népi műveltség
a nemzedékek végtelen során át tartó történeti folyamat eredménye.
A különböző helyekről és korokból származó darabok az írásbeliség előttiségből
szimbolikus jelentéssel üzennek.
A kiállított eredeti XIX. századi darabok kitűnően illusztrálják azt a
szoros kapcsolatot, mondhatni azonosságot, amely alkotó és használó, népi
életmód és kivitelezés, a gyakorlati szerep és művészi igényű megoldás
között található.
Az igen értékes gyűjtemény, amely csak keresztmetszete a teljes anyagnak,
ízelítőt nyújt a hímzéstípusok megoszlásáról, elterjedtségükről, a tájegységekre
és különböző korokra jellemző formakincsből, sajátos stílusról.
Mint minden szenvedélyes gyűjtő, a legtöbb darabot dr. Zólyomi Gergely
Valéria maga kutatta fel, kereste meg, sokszor úttalan utakat bejárva.
A kiállítás ritkaságoknak számító darabjai között említhetők a felsősófalvi
törülközővég, a magyarói "bubás" falvédő, a jávorszarvasos mintás falvédő,
a torockószentgyörgyi liliomos-bölcsős falvédő, a lészpedi csángó népviselet.
Jó lenne, ha a népművészet ma is közvetítő lehetne a szülőföld tájai,
múltba merülő hagyományai, sajátos értékei és az azt emberöltőkön létrehozók
elődei és mai utódai között; nemcsak ami a szép- és arányérzéket, de ami
a térben, időben és emberi közösségben való tájékozódást jelenti.
A népművészeti alkotások minden darabja úgy eredeti és egyedi, hogy
szervesen része a hagyománynak, magán hordozza a helyi jellegzetességeket,
tehát egyben közösségi is.
Szeretném, ha a látogatók olyan szeretettel fogadnák dr. Zólyomi Gergely
Valéria gyűjteményét, mint amilyen szeretettel ő vállalkozott gyűjtőútjaira
és ennek a kiállításnak a megrendezésére.
A néprajzi gyűjtemény megtekinthető február 17-ig, munkanapokon 10
és 15 óra között.
té
2001. január 31., szerda 14:37
|
