|
Egészség |
|
Hello Dolly...
A molekuláris biológia és a genetika hihetetlen nagy fejlődésének köszönhetjük azt, hogy sokkal többet tudunk a DNS szerkezetéről, mint akár 10 vagy 20 évvel ezelőtt.
Bár a klónozás nem új találmány, már régóta alkalmazzák a mezőgazdaságban, a növénytermesztésben - az igazi áttörést mégis egy emlős klónozása jelentette: ő Dolly.
Nézzük meg, hogy is "született" meg.
A megértéshez pár fogalmat tisztázni kell.
Mit is jelent az, hogy klón? Az olyan élő szervezeteket nevezzük klónnak - legyen állat vagy növény -, amelyek genetikai állománya tökéletesen megegyező. Ennek alapján az egypetéjű ikreket is klónoknak tekintjük.
A klónozás legegyszerűbb módja a megtermékenyített embrió kétfelé vágása, így a születendő utód genetikai anyaga azonos lesz, ezt azonban csak egyszer lehet elvégezni.
A másik, ennél bonyolultabb módszer a nukleári transzfer, magyarul maganyag átvitel. Ekkor egy petesejtet saját örökítő anyagától – vagyis sejtmagjától - megfosztják, és a már megtermékenyített embrió sejtmagját ültetik be.
A tudósokat az izgatta, hogy lehetséges e bármely testi sejtből olyan utódot reprodukálni, amely az eredeti tökéletes mása? Ez egy újabb kérdés vetett fel: vajon az új egyed biológiai órája a nulláról fog e indulni? Ezért kezdetben a DNS duplikációja - megkettőződése közbeni állapotban próbáltak idegen sejtet beépíteni, ez azonban nem járt sikerrel.
Ian Wilmut skót embriológus mással próbálkozott: nyugalmi állapotban lévő juhanyától - donor (1 számú) - származó emlősejt sejtmagját ültette be egy ugyancsak donortól származó petesejtbe
(donor, 2. számú). Mindezt egy harmadik anyaállat méhébe helyezte aki 150 napos vemhesség után világra hozta Dollyt.
A kutatók nem bízták a véletlenre, Dollyt a világ csak 7 hónapos korában ismerhette meg.
Eddig a történet ismerős lehet a kedves olvasó számára, az már kevésbé ismert tény, hogy a fent említett módszer korántsem tökéletes és veszélytelen. Ugyanis Dolly megszületéséig a kutatók 277 petesejtet használtak el, míg Dolly végre "sikerült" (megjegyezzük, hogy a lombikbébi program is csak 80%-os sikerrel dolgozik). Születése után az is kétséges volt, megéri-e a felnőtt kort, képes lesz-e utódok nemzésére? Most már tudjuk, hogy igen, hiszen Dolly a természet azon rendje és módja szerint világra hozta Bonit, akinek immár apja is van.
Lehetséges-e akár ember klónozása is?
Elviekben igen, tudomásunk szerint azonban ilyen eljárással még nem hoztak világra csecsemőt. A felmerülő számos, megválaszolatlan biológiai probléma, mint pl.: az ivarérettség elérése, az új utód a biológiai órája a nulláról indul, vagy a donor órája ketyeg majd benne? Mindezek mellett a klónozás etikai problémát is jelent.
A legtöbb keresztény teológus ellenállása a klónozással szemben nem annyira felekezeti, hanem nagyon is egyetemes etikai elveken alapszik. Morális értelemben autonóm lesz e a személyiség?
Milyen lesz a gyerekekre háruló pszichikai nyomás, hogy csak apjára, vagy csak anyjára hasonlít majd?
Naiv az, aki úgy gondolja, hogy a klónozást csak a meddőség kezelésére fogják egyedül használni; a klónozást szép, erős, okos emberek sokszorosítására is használhatjuk. Genetikai manipulációval létrehozhatunk egy szuperfajt, amely eleinte csak a kevesek kiváltsága lesz, így ez a "faj" nem párosodik a rosszabbakkal, a véreredmény: az emberiség kihal, és csak a genetikailag rátermettek uralják majd?
Azon is érdemes elgondolkozni, hogy a klónozással létrehozott emberek kikerülnék az evolúciót, hiszen az új mindig az előzőt reprodukálná. Az utódok létrehozásához nem kellene apa, béranya viszont szükségeltetik, ez viszont már társadalmi probléma.
Az idő sürget, a fenti kérdésekre, problémákra a válasz nem kerülhető el.
Nagy Árpád
2001. február 05., hétfő 17:57
|
|
|
