CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 13., szombat, Ida napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Egészség  

Hello Dolly...

A molekuláris biológia és a genetika hihetetlen nagy fejlődésének köszönhetjük azt, hogy sokkal többet tudunk a DNS szerkezetéről, mint akár 10 vagy 20 évvel ezelőtt.
Bár a klónozás nem új találmány, már régóta alkalmazzák a mezőgazdaságban, a növénytermesztésben - az igazi áttörést mégis egy emlős klónozása jelentette: ő Dolly.
Nézzük meg, hogy is "született" meg.


A megértéshez pár fogalmat tisztázni kell.
Mit is jelent az, hogy klón? Az olyan élő szervezeteket nevezzük klónnak - legyen állat vagy növény -, amelyek genetikai állománya tökéletesen megegyező. Ennek alapján az egypetéjű ikreket is klónoknak tekintjük. A klónozás legegyszerűbb módja a megtermékenyített embrió kétfelé vágása, így a születendő utód genetikai anyaga azonos lesz, ezt azonban csak egyszer lehet elvégezni. A másik, ennél bonyolultabb módszer a nukleári transzfer, magyarul maganyag átvitel. Ekkor egy petesejtet saját örökítő anyagától – vagyis sejtmagjától - megfosztják, és a már megtermékenyített embrió sejtmagját ültetik be.
A tudósokat az izgatta, hogy lehetséges e bármely testi sejtből olyan utódot reprodukálni, amely az eredeti tökéletes mása? Ez egy újabb kérdés vetett fel: vajon az új egyed biológiai órája a nulláról fog e indulni? Ezért kezdetben a DNS duplikációja - megkettőződése közbeni állapotban próbáltak idegen sejtet beépíteni, ez azonban nem járt sikerrel. Ian Wilmut skót embriológus mással próbálkozott: nyugalmi állapotban lévő juhanyától - donor (1 számú) - származó emlősejt sejtmagját ültette be egy ugyancsak donortól származó petesejtbe (donor, 2. számú). Mindezt egy harmadik anyaállat méhébe helyezte aki 150 napos vemhesség után világra hozta Dollyt. A kutatók nem bízták a véletlenre, Dollyt a világ csak 7 hónapos korában ismerhette meg.

Eddig a történet ismerős lehet a kedves olvasó számára, az már kevésbé ismert tény, hogy a fent említett módszer korántsem tökéletes és veszélytelen. Ugyanis Dolly megszületéséig a kutatók 277 petesejtet használtak el, míg Dolly végre "sikerült" (megjegyezzük, hogy a lombikbébi program is csak 80%-os sikerrel dolgozik). Születése után az is kétséges volt, megéri-e a felnőtt kort, képes lesz-e utódok nemzésére? Most már tudjuk, hogy igen, hiszen Dolly a természet azon rendje és módja szerint világra hozta Bonit, akinek immár apja is van.

Lehetséges-e akár ember klónozása is?
Elviekben igen, tudomásunk szerint azonban ilyen eljárással még nem hoztak világra csecsemőt. A felmerülő számos, megválaszolatlan biológiai probléma, mint pl.: az ivarérettség elérése, az új utód a biológiai órája a nulláról indul, vagy a donor órája ketyeg majd benne? Mindezek mellett a klónozás etikai problémát is jelent.

A legtöbb keresztény teológus ellenállása a klónozással szemben nem annyira felekezeti, hanem nagyon is egyetemes etikai elveken alapszik. Morális értelemben autonóm lesz e a személyiség?

Milyen lesz a gyerekekre háruló pszichikai nyomás, hogy csak apjára, vagy csak anyjára hasonlít majd?
Naiv az, aki úgy gondolja, hogy a klónozást csak a meddőség kezelésére fogják egyedül használni; a klónozást szép, erős, okos emberek sokszorosítására is használhatjuk. Genetikai manipulációval létrehozhatunk egy szuperfajt, amely eleinte csak a kevesek kiváltsága lesz, így ez a "faj" nem párosodik a rosszabbakkal, a véreredmény: az emberiség kihal, és csak a genetikailag rátermettek uralják majd? Azon is érdemes elgondolkozni, hogy a klónozással létrehozott emberek kikerülnék az evolúciót, hiszen az új mindig az előzőt reprodukálná. Az utódok létrehozásához nem kellene apa, béranya viszont szükségeltetik, ez viszont már társadalmi probléma.

Az idő sürget, a fenti kérdésekre, problémákra a válasz nem kerülhető el.



Nagy Árpád

2001. február 05., hétfő 17:57


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület