Boldogok

Lk 6.17 Aztán lejött velük a hegyről és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett oda hozzá, s hatalmas tömeg gyűlt köré egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tíruszi és szidoni tengermellékről, hogy hallgassák, és meggyógyultak, akiket tisztátalan lelkek kínoztak. Az egész tömeg arra törekedett, hogy megérinthesse, mert erő áradt belőle, és mindenkit meggyógyított. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét és megszólalt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, hogy most éheztek, mert jól fogtok lakni. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, elvetik az Emberfia miatt. Örüljetek azokban a napokban, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben! Atyáik is így bántak a prófétákkal. De jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat. Jaj nektek, akik most jóllaktok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok! Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal."
Lukácsnál "páros" boldogság-mondásokat találunk. Mindennek ott a párja és nem tudjuk bizonyosan, hogy az ellentett mondások gyűjteménye nemcsak a Lukácsot tájékoztatók fantáziájából származik-e. Szeretném hangsúlyozni, hogy Jézus mondja boldognak a felsoroltakat. Mindenki más, aki emberként ezt a "szerepkört" átveszi, nehezen válik hitelessé. Nem hiszem, hogy az ellentett párokat ugyanolyan tág értelemben kell felfognunk, mint azokat a mindenhol megtalálható eredeti boldogságmondásokat, melyből az csendül ki, hogy a keresztény embernek mindenben öröme lehet, mert tudja, hogy Isten akaratából, "engedélyével" történik, ami történik.
Még ez is éppen elég erő, indítás ahhoz, hogy a lumpeneket, siránkozókat, munkakerülőket és a népek zsarnokait hajlamosak legyünk kizárni a boldogok képzelt soraiból. Pedig ez sem a mi feladatunk!
Annak azonban semmi értelme nincs, hogy a (nem másokon) vidám és nevető embereket, a bruttó negyvenezernél többet keresőket ugyancsak kapásból kitaszítsuk. A keleti retorika "megkövetelte" fordulatok nem abszolútak ugyanúgy, mint ahogyan nem lehet számonkérni a boldogság röpködő kék madarát a bajba jutott embertől.
A boldogság-mondások olyanok, mint a táblák az utak mentén. Irányt jelölnek, amerre tartani kellene. Ugyanakkor tudatosítani akarja azt, hogy van, Aki minden helyzetnek az Ura és megoldója. Egy szóval sem mondja, hogy törekedjetek a sírásra, a szegénységre, de azt igen, hogy nem minden törekvés helyes, ami a világbeli kellemes közérzetet, a reklám langyos melegét, a fogyasztói ideált szeretné megközelíteni.
Mesélik egy szerzetesről, hogy amikor valaki "Kellemes ünnepeket" kívánt neki, mindig az volt a válasza: "Kellemes, fiam, a langyos lábvíz!". A szavak, sőt az egész élet értelmezhetősége változik akkor meg, amikor valaki elkötelezi magát Isten mellett. Ez a döntés, ennek az elhatározásnak a háttere, a hit az, ami okot ad az "elvárttól" különböző viselkedésre.
Még így, a tudatos magatartással sem könnyű elviselni azt, ami mindenki számára értelmetlen, egyben megbotránkoztató: amit egyedül hirdetni vagyunk meghívottak, és ez Isten Fia keresztjének örömhíre.
- DI -