Menj innen! Azaz, az utazásoknak természetjéről…

Olaszország a precíz, pontos, akkurátus emberek rémálma. Én nem sorolom ugyan magam közéjük, vagy legalábbis nem a szó szoros értelmében, de mivel már Einstein apánk is megmondta, hogy minden relatív, belátom, hogy bizonyos körülmények között a világ legszőrszálhasogatóbb mániákusaival versenyezhetnék.
Tegyük fel, hogy Franciaországba akarunk utazni, nem is rossz nemzetközi arányban: 3:1:1, orosz-magyar-német elrendeződésben. Az oroszokat kivételesen otthon hagyjuk, és megpróbálunk intézkedni szállásfoglalás ügyében.
Olasz ismerőseink révén, akik a „szervezkedés bennszülött módra" című nagyszabású játék tapasztalt művelői, szerzünk egy szállodacímet, valamint egy utazási iroda nevét és egy utazási iroda címét. Ekkor még nem tudjuk, hogy az utóbbi kettő nem tartozik egymáshoz…de ez derül ki a leghamarabb. Megjelenvén ugyanis a fentebb említett címen, találunk ugyan egy irodát, csak éppen nem utazásit.
Elküldetünk a város túlsó végébe (vagy még azon is túlra, de oda úgysem megyünk), a konkurrenciához; térképet adnak, helyes címet megint nem. Che disorganizzazione, micsoda szervezetlenség! - mondhatnánk, de persze nincs min meglepődni, itt ez a szokás, ha nem tudják megfogni, behálózni, rabul ejteni a klienseket (pedig van ám gyakorlat!), nehogy már odataláljanak a konkurrenciához…

Mivel mindezek ellenére sem lepődünk meg, másfél órán belül oda is találunk a „mi" irodánkba, s közben nyelvtudásunkat is számottevően fejlesztjük - ez sem semmi, ingyen nyelvórák Olaszországban! Ráadásul minden utcasarkon! Az egyiken, amelyik végcélunk is lenne, aztán kiderül, hogy a cég nem vész el, csak átalakul, továbbá, hogy mi diszpiácse azt jelenti: sajnálom, és ez nem jelent jót...  Az „ismerd meg Z. olasz várost" túra két óra múlva ér véglegesen véget, mikor is a harmadik „irodánk elköltözött/bezárt" tábla után feladjuk.
Feladjuk. Holnap majd elküldjük az oroszokat.

saskia