A Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének a Lackner K. u. 7.sz alatt nyílott meg február 15-én az új galériája. A kiállítótermet a MNKÖM politikai államtitkára, Várhegyi Attila nyitotta meg a Magyar Televízió Soproni Stúdiójának vezetője és a Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézete vezetőjének bevezetője után. A kötelező kincstári optimizmusban egymáson túllicitáló érdekeltek után a szimpatikusan egyszerű politikai államtitkár rövid megnyitó beszéde következett. Mondandójának alapgondolata volt, hogy az MTV mindig a kultúra, a művészet támogatójaként lépett fel, és remélhetően anyagi problémáinak rendeződése után is az lesz (a "zászlóshajó" kifejezés talán kicsit túlzás egy, a kereskedelmi tv-k és a Duna TV között hányódó ladikra). Örömét fejezte ki, hogy most már csak 5:2-re állunk vesztésre Ausztriával szemben - Makovecz Imrét idézte a szükségek felmérésében - az építészetet oktató iskolák arányában. A Soproni Stúdiót ebben a tekintetben is példának hozta fel, majd némi nehézség után a gyűrött csomagolópapírba burkolt címtábláról (hiszen a csomagolástechnika is alkalmazott művészet) lehántotta, majd szégyenlős mozdulattal a hóna alá gyűrte a papírt.
Tény, hogy egy művészetet oktató intézet nehezen képzelhető el a közönséggel való közösség nélkül. Az alkalomszerű bemutatkozások (és vizsgák) eddig a Festőterem (nem túl zsúfolt) programjába illeszkedtek. Most lehet, hogy az új galéria helyszínként változtat valamit az eddig megszokotton. Lehet, hogy a Stúdiónak a tény, hogy kulturált rajzokkal (mint pl. a poloska alakjára mintázott motor) lesz tele a folyosója ablakainak köze, előnyös. A jó negyven méteres "lófuttatót" azonban galériának nevezni, hogy az alkalmi hasonlatnál maradjunk, olyan, mint Józsi bácsinak, az utolsó fuvarosnak gebéjét versenylónak minősíteni (és még el is várni tőle, hogy nyerjen a derby-n). A nagy számban megjelentek azonban ugyancsak példaértékűen, egymás között találgatták, hogy hol is az igazi galéria, mígnem kiderült az igazság, és a megnyitók személye egyszerűen elállta a ki-be forgalom lehetőségét.
Ha a terem megnyitása másra nem is szolgálna, talán akkor is indokolt lehetne egy egyetemi szintű intézet részére többszöri kiállítási lehetőséget teremteni. Feltételezve természetesen, hogy az Egyetem költségvetésébe épül bele a központi alapból a fenntartás, esetleg szponzorokkal együtt, és nem a hitelből élő és finanszírozott város vesz magára újabb terheket (legutóbb a TESCO üzletház építése és a körforgalmi útterhek híre állította égnek a polgárok haját). Ugyancsak remélhető, hogy nemcsak egyoldalú lesz a kapcsolat: adódik lehetőség bemutatni nemcsak azt, amit a szociálisan rászoruló közösség feladat gyanánt hárít át a gyakorló szintű, ellenőrzött tervezőkre, hanem amit a visszairányuló vélemény, Sopron polgárainak, a Sopronban élőknek véleménye is - hagyományőrzésében, látásmódjában - gyakorol hatásként, megszívlelhető és beépíthető tanácsként majd az ifjú és képzett titánokra.
Ez azonban nyilván csak a folyosó egyik funkciója, hiszen a közintézmény tartozik azzal is a köznek, hogy közművelődési feladatokat is ellásson: általános szemlélet-formálást, történeti és jelenkori témában, népfőiskolai szintű előadásokat és nemzetközi szintű kiállítóknak az oktatási programba bevett munkáit is ehelyütt tárhatja a polgárok és tanítványok elé. Csak ez a komplex kihasználás fogja mindannyiunk javára kamatoztatni a hely adta, nagyon korlátozott lehetőségeket.
- DI -
A Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének a Lackner K. u. 7.sz alatt nyílott meg február 15-én az új galériája. A kiállítótermet a MNKÖM politikai államtitkára, Várhegyi Attila nyitotta meg a Magyar Televízió Soproni Stúdiójának vezetője és a Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézete vezetőjének bevezetője után. A kötelező kincstári optimizmusban egymáson túllicitáló érdekeltek után a szimpatikusan egyszerű politikai államtitkár rövid megnyitó beszéde következett. Mondandójának alapgondolata volt, hogy az MTV mindig a kultúra, a művészet támogatójaként lépett fel, és remélhetően anyagi problémáinak rendeződése után is az lesz (a "zászlóshajó" kifejezés talán kicsit túlzás egy, a kereskedelmi tv-k és a Duna TV között hányódó ladikra). Örömét fejezte ki, hogy most már csak 5:2-re állunk vesztésre Ausztriával szemben - Makovecz Imrét idézte a szükségek felmérésében - az építészetet oktató iskolák arányában. A Soproni Stúdiót ebben a tekintetben is példának hozta fel, majd némi nehézség után a gyűrött csomagolópapírba burkolt címtábláról (hiszen a csomagolástechnika is alkalmazott művészet) lehántotta, majd szégyenlős mozdulattal a hóna alá gyűrte a papírt. 
Tény, hogy egy művészetet oktató intézet nehezen képzelhető el a közönséggel való közösség nélkül. Az alkalomszerű bemutatkozások (és vizsgák) eddig a Festőterem (nem túl zsúfolt) programjába illeszkedtek. Most lehet, hogy az új galéria helyszínként változtat valamit az eddig megszokotton. Lehet, hogy a Stúdiónak a tény, hogy kulturált rajzokkal (mint pl. a poloska alakjára mintázott motor) lesz tele a folyosója ablakainak köze, előnyös. A jó negyven méteres "lófuttatót" azonban galériának nevezni, hogy az alkalmi hasonlatnál maradjunk, olyan, mint Józsi bácsinak, az utolsó fuvarosnak gebéjét versenylónak minősíteni (és még el is várni tőle, hogy nyerjen a derby-n). A nagy számban megjelentek azonban ugyancsak példaértékűen, egymás között találgatták, hogy hol is az igazi galéria, mígnem kiderült az igazság, és a megnyitók személye egyszerűen elállta a ki-be forgalom lehetőségét.
Ha a terem megnyitása másra nem is szolgálna, talán akkor is indokolt lehetne egy egyetemi szintű intézet részére többszöri kiállítási lehetőséget teremteni. Feltételezve természetesen, hogy az Egyetem költségvetésébe épül bele a központi alapból a fenntartás, esetleg szponzorokkal együtt, és nem a hitelből élő és finanszírozott város vesz magára újabb terheket (legutóbb a TESCO üzletház építése és a körforgalmi útterhek híre állította égnek a polgárok haját). Ugyancsak remélhető, hogy nemcsak egyoldalú lesz a kapcsolat: adódik lehetőség bemutatni nemcsak azt, amit a szociálisan rászoruló közösség feladat gyanánt hárít át a gyakorló szintű, ellenőrzött tervezőkre, hanem amit a visszairányuló vélemény, Sopron polgárainak, a Sopronban élőknek véleménye is - hagyományőrzésében, látásmódjában - gyakorol hatásként, megszívlelhető és beépíthető tanácsként majd az ifjú és képzett titánokra.