Az
ÁVH-egy terrorszervezet története
Kiszely Gábor előadása a Soproni Erdélyi Házban
Az ÁVH-egy terrorszervezet története című könyv, amelynek megírásához
szükséges tudományos kutatásra csak tíz évvel a világháború utáni első
szabad választás után adódott lehetőség - sok levéltári anyag most vált
hozzáférhetővé - hiányt pótol, és nem első sorban azért, mert a könyvpiacon
nem volt e tárgykörben fellelhető kiadvány, hiszen az áldozatok visszaemlékezéseiről
szóló könyvek jelentek már meg.
Hiánypótlónak sokkal inkább azért nevezhető, mert ebben az országban elmaradt
a múlttal való szembenézés a tárgyilagosságra való törekvésben, és erkölcsi
vonatkozásban egyaránt.
Kiszely Gábor a kezdettől - a Politikai Rendészeti Osztály 1945-ös megjelenésétől
- mutatta be a kommunista párt istentelen és embertelen ideológiára felesküdött
erőszakszervezetének tevékenységét, amelynek első - és egyetlen nemes -
feladata az volt, hogy a bujkáló háborús bűnösöket összeszedje és bíróság
elé állítsa. A politikai rendészeti osztály összes többi feladata, mégpedig
a polgári, civil társadalom és az alkotmányosság kibontakozásának megakadályozása,
a "reakció" megfigyelése és hatástalanítása vérrel, és minden rendelkezésre
álló törvénytelen eszközzel történt.
A szervezet 1946-ban ÁVO, majd 1949 után ÁVH néven megfigyelés alá
vett, bíróság nélkül eltüntetett, internált, gyilkolt, mindenkit, akire
a reakciós gyűjtőfogalom illett: aki nem volt kommunista, a nyilas hóhért,
vagy bármely demokratikus pártnak a vezető apparátusát.
Az ÁVH - a tévhittel ellentétben nem volt állam az államban, mondja
a szerző, mert az ÁVH a kezdetektől fogva pártirányítás alatt állt és pártutasításokat
hajtott végre.
Koncepciós perek, preparálások, alföldi koncentrációs táborok még külön
felkutatásra váró tények, amelyeken több kutató is dolgozik.
Az ország kiárusításában, a kizsákmányolásban fő szerepet játszó szervezetnek
a 8-9 millió magyarra 28-30 ezer embere jutott. Ezek közül, 1955-ben a politikai
ügyekkel 5000 ember foglalkozott, az egész országot behálózó "nem hivatalos
munkatársakon" kívül.
Sikerült az egyházba beépülniük és azt megtámadni, de nem sikerült
az 1956-os forradalmat előre jelezniük.
Később rehabilitálni is csak a kommunistákat rehabilitálták, hiszen
a rehabilitációs bizottságokban is ÁVH-sok ültek és pártutasítás szerint
cselekedtek, mindennek a fölülvizsgálatát pedig ÁVH-sok végezték.
Az előadó a tárgykörrel kapcsolatosan elmondta, hogy több kutatótársa
is folyamatosan dolgozik a folyamatosan hozzáférhetővé váló kordokumentumok
feldolgozásán, a tények feltárásán.
Talán egyszer valaki közülük arra is fényt derít, hogy lélektanilag
hogyan magyarázható, hogy egy ilyen szervezet a terjeszkedéséhez, működéséhez
a társadalom minden rétegében táptalajra lelt, hiszen a jelenség, - az
ÁVH-hoz hasonló bármely terrorszervezettel való együttműködés - , bár nem
volt "központilag" (értsd: nemzetközileg) irányított, mégis hasonlóképpen
működött az összes környező országban.
té
2001. február 21., szerda 01:00
|