CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 23., kedd, Bel napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Elrejtett életünk

Mt 6.1,6.16-18 Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál. Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.
Skizofrén állapot - mondhatná akárki. Az embernél mi sem természetesebb, hogy az ül ki az arcára, ami benne van. Képmutatónak éppen azt szoktuk nevezni, akinek mást tükröz az arca, mint ami a bensejében található. Akkor most milyen legyen a bensőnk?
Nyilván olyan, amilyennek lennie kell: szomorúnak és bűnbánónak amiatt, mert én, személy szerint olyan vagyok, amilyen, és Jézus miattam is került a keresztre. Az ünnep előkészítését, a húsvétra való hangolódást, ami a nagyböjt célja, akkor érem el a legjobban, ha valamilyen távolságot tartok érzéseim kifejezésében az emberektől. Az Atya nagyon is jó pedagógus, aki akkor, amikor a gyermeket társai már agyba-főbe dicsérték, nem fokozza ezt a saját eszközeivel, hanem mértéktartóan visszafogja a magában már elbizakodottat. Isten akkor jutalmaz, amikor azt más még ugyanazért nem tette meg: bevonul a legelrejtettebb helyre - visszatérve a pedagógus példájára, mondjuk az üres szertárszobába, és megsimogatja a nebuló fejét, talán szól egy-két szót, talán meg is jutalmaz jelképes tárgyakon keresztül.
Igen, ez az általános gyakorlat, olvastuk is már más helyen az evangéliumokban. Miért emeli ezt most külön ki Krisztus és az Egyház ennek a részletnek a választásával?
Lagalább két okból:
Az egyik az, hogy ami úgyis bekövetkezik, amiatt kár bánatot mímelni. A bánatos arcra nincs az ráírva, hogy bűnei vagy a meg nem kapott játék után bánkódik valaki, esetleg a porrá válás sújtja - stílusosan a porba és nem személyes bűnei.
A másik ok pedig az, hogy az igazi bánatnak csak a jóvátételben van személyes vonatkozása az emberre nézve, a megoldás Isten és ember kettősén belül zajlik - bánat és bűnbocsánat formájában - még akkor is, ha pl. a katolikusoknál a gyónásban emberi közvetítőt helyez ebbe a kapcsolatba. Ennek az alapkonfliktushoz semmi köze, emberi, vezetési, kézzel foghatóvá tételi szándéka van.
Amíg az előző évközi vasárnap általában beszél Jézus arról, hogy jó gyümölcsöt kell teremnünk, addig a hamvazószerdai evangélium ezt a termést "bezárja", ugyanis amennyire jellemzően általánosíthatók a jó cselekedetek termései, annyira egyénre szabottak a megbánás tárgya és körülményei.
Van valami fanyar öngúny abban is, hogy az előző évi barkából maradt hamu kerül a homlokunkra. Lehet, hogy bennünk ugyanennyi maradt volna az elmúlt év húsvéti öröméből? (A nevet egyből fordítva) "Istenfélő, őrizd meg a rád bízott kincset.","éleszd fel magadban Isten kegyelmét!" - írja Pál a Timóteushoz írott levelekben. Íme itt az idő! Ez csak kettőnkre vonatkozik.
- DI -



2001. február 27., kedd 14:51


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület