|
Türkmén (Beludzsisztán) szőnyegek Kótai József ötvösművész
és
Anton Sigel Bánfalvát és Sopront ábrázoló akvarelljei 1830-40 között
Dr. Kubinszky Mihály anyagából
A Soproni Múzeum rendezésében, a Lábasházban látható márc. 17 - ápr. 15-ig a kiállítás, melyet Ivanics Ferenc, a Győr-Moson-Sopron m. Önkormányzat elnöke nyitott meg. Ezután a két gyűjtő mutatta be anyagát.
A nagyteremben a szőnyeg- és dísztárgy-gyűjtemény darabjai láthatók, míg az előteret és a kisterem falait az akvarell- és rajztechnikával készült városképek, életábrázolások borítják.
Mindenki gyűjt valamit. Sokunkat elkapta már gyermekkorában a gyűjtőszenvedély, és akkori lehetőségeinkhez mérten sokan (még ma is őrzött) nagy gyűjteményeket mondhattak magukénak. Igaz, hogy nem szőnyegekből, nem akvarellekből, de a gyűjtést valahol el kell kezdeni!
Az értékmegőrzés (annak tudatos, értéknövelő tulajdonsága vagy egyéb jelentősége miatt) polgári tulajdonság. Sopron polgárai ebben a tevékenységben mindig jó példával jártak elől. Senki előtt nem titok itt, helyben, a Storno család tekintélyes kollekciója vagy a Zettl-Langer f. gyűjtemény. Lehetőségükhöz képest hozták létre a tárgyak együttesét, melyből kettő-három még az elmúlt ötven évet is átvészelte. Nem azért, mintha túlzottan támogatták volna, hanem azért, mert darabjai egyszerűen nélkülözhetetlenek a helytörténeti források között.
Sok mai lakásban jelennek meg újra a polgári ízlést tükröző dísztárgyak, antik festmények, más berendezési kellékek. Ők az új gyűjtők, akik az idő múlását vagy a társadalom kiforrott értékítéletét megvárva veszik tulajdonba és megőrzésre a múlt emlékeit, lehetőségeikhez mérten. Az eddig "rejtett", vagyis a nyilvánosság nem látta, kevesek által ismert kincsek egy része most a két gyűjtő jóvoltából vált megtekinthetővé, ugyanis a polgár büszkeségből, és nem holmi magamutogatásból tárja a köz elé értékeit.
Mindkét gyűjtő tárgyai valamiképpen foglalkozásukhoz köthetők, érdeklődési körük ebben a tekintetben is "rokon" civil foglalkozásukhoz.
A szőnyegek, melyek története Egyiptomban az Kr.e. 2. évezredtől követhető nyomon, Közép-Ázsiában a Kr.e. 8 - 5.sz-tól váltak híressé. Keleten valóban használati tárgyak, kezdve a szokásos családi szertartások helyétől egészen a napi többszöri használatú imaszőnyegekig. (Európában egészen a XVIII-XIX. századig inkább a falat díszítő gobelinek voltak "használatban"). Ezeken zajlik az élet fontos része (a régebbi keletű szerzeményeken ez "térdről-térdre" nyomon követhető.). A fokozott használat hozta magával ezen szőnyegek tartós, jó minőségű, kézi elkészítését; díszítését pedig részben a vallás, részben a készítő művészi fantáziája gazdagította a szigorú motívumvilág alkalmazásán keresztül.
Az akvarellek városképi dokumentációs jellegét még ha akarnánk, sem tudnánk letagadni. A látogatók máris azzal a megközelítéssel veszik körbe, hogy melyik épület, szobor maradt meg mára, melyik tűnt el az elmúlt másfél század folyamán. Pedig már ezen képeknél is itt-ott észrevehető a művészi szabadság lehetőségének kihasználása, a témaválasztás (máig tartó) tudatossága, és az ecsetkezelésnek a lehetőség korlátain belüli elnagyoltsága. Értéküket a művészi alázat, a mára hagyott információ és a megjelenítés együtt adja.
- DI -
2001. március 17., szombat 15:06
|
