Épp úgy elvesztek

Lk 13.1-9 Épp jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette. Erre ezt mondta: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mind. Vagy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.” Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor majd kivágod.”

A magát kereszténynek mondó, de emberi ésszel gondolkodó embernek talán a legnagyobb csalódása, amikor az általa felállított "bűnösségi sorrend" nem felel meg a tragédiák és elhalálozások sorrendjének. A világ történéseinek egymásutániságát - miképpen egész létünk történés-világát - Isten határozza-engedi meg. Tudja azt is - Krisztushoz hasonlóan -, amit csak kevesen mernek bevallani, hogy mindannyian bűnösök vagyunk. Ez a gondolatmenet pedig, aminek tartalmán fennakadunk, nem is a mai evangélium elsőrendű mondandója.
Az igazi tartalmi eszközt az ismétlés mint nyomatékosítás, és a harmadik történés hasonlítása jelenti: "De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mind." - ez kétszer, majd "Körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor majd kivágod."
Benne van az evangéliumban a jelennek mint a megtérési időnek a lehetősége, mellyel élni lehet. Mindenkinek abból kell átalakulnia, mely nem az igazság, nem a krisztusi norma szerint történik vele, és általa másokban. Benne van - az ezt nem értők és elbizakodottak számára - a mezőgazdasági hasonlat, mely Jézus környezetében félreérthetetlenné teszi a mondandót. Minden élő az "ásás, megtrágyázás és termés-hozás" idejéből éli napjait, majd eljön a "jövőre", melynek idejére Jézus annyi más hasolatot mondott, és félreérthetetlenül megnézik a "termést".
Sokan úgy gondolják, ez azt jelenti, hogy amíg produktív vagy - Isten szemével nézve -, addig garantált az életed. Ezzel egyidőben lázas tevékenykedésbe kezdenek: ezt gondolják a legjobb nyugdíj- és életbiztosításnak. Pedig Isten nem vigéc, aki földi életet árul gyümölcsért és nem hóhér, aki minden üres kosarút és terméketlent csak úgy, egyből "hazavág".
Minden ellenkező híreszteléssel szemben van vincellérünk, aki közbenjár értünk. Személye nyilvánvalóan felekezetfüggő az értelmezésben, de léte kétségtelen.
Isten az, aki ismer, aki mérlegel és aki lehetőséget ad, de Ő az, aki határoz, aki dönt, aki a végső bíró egy személyben.
Ha most olvashatod, ami itt látható, akkor még minden változás lehetséges, ha nem, akkor pedig vagyunk néhányan, akik rendszeresen imádkozunk érted is, aki már nem vagy közöttünk, pedig nem voltál bűnösebb nálunk.
- DI -