Keresse fel bárki - akár mint turista, akár mint gyógyulást kereső beteg - Sopront, ha ideje nem túlságosan szűkre szabott, bizonyára meglátogatja a Soprontól "macskaugrásnyira" fekvő, régi mezővárosi báját mindmáig megőrző, már 1582-ben vásártartási joggal rendelkező Fertőrákost.

Még a néhai való jó Vályi András professzor XVIII. század végi jeles műve - Magyar Országnak leírása - is kiemeli, hogy a Fertő tó partján elterülő Rákos ,,földes Ura a Győri Püspök, akinek 4 szegeletre épült jeles kastélyával ékeskedik…fekszik Sopronhoz 7/8 mérföldnyire. A városkővel kerített, alatta pedig az Uraságnak gyönyörű kertje által vidámíttatik…" Mindehhez vegyük hozzá híres mészkőbányáját is: ezt már a rómaiak művelték, majd 1628-ban a Habsburgok újból megnyitották, hogy végül is a bécsi középületek jó része fertőrákosi kőből készüljön. késő bMegemlíthetjük a kőbánya közelében talált ókori Mithras-barlangot, amelyet 1865-ben Storno Ferenc fedezett fel, valamint a műemlékké nyilvánított arokk templomot is…..

Ez a település igen régi, lakossága vegyes magyar és német ajkú. Valamikor német helységnévvel is rendelkezett: régmúlt századokban Kroisbachnak, a középkorban Chreuzpecknek is hívták. Joseph von Hormayr és Mednyánszky Alajos 1829. évi bécsi történeti évkönyve és Hugo Hassinger 1949-ben megjelent művelődéstörténeti munkája szerint:

Kortársának, a lovagi tornák megéneklőjének, Peter Suchenwirt osztrák költőnek művén kívül más írásos bizonyíték nem maradt fenn a változatos életű bajnokról, minthogy azonban viszontagságokban rendkívül gazdag élete magyar vonatkozásokban is bővelkedik, érdemes pályájáról megemlékezni.

A bécsi évkönyv szerint Frigyes lovag 1290 körül született, és tizenhat éves korában már fegyveresen vonult hadba Albrecht német király és osztrák herceg oldalán. Ennek halála után, 1311-ben Szép Frigyes és Ottó hercegeket kísérte el bajorföldi és itáliai hadjárataikra. Hogy ezt követően mi mindent művelt néhány esztendeig, azt nem tudjuk: az bizonyos, hogy 1319-től 1321-ig ismét Bajorországban vitézkedik; Mühldorfnál súlyos lándzsaszúrás éri, fogságában nehezen épül fel, de mindössze két évnek kellett leperegnie ahhoz, hogy ismét a csaták mezején találkozzunk vele.

Kár volna szépítgetni - hiszen ebben a korban ez valóban nem ment ritkaságszámba -, Frigyes lovag sűrűn váltogatta pártállását. Bizony rendszeresen bérbe adta szablyát forgató izmos karját az egymással marakodó itáliai városoknak, fejedelmeknek. Előbb Altopescia vívásában jeleskedik a híres condottiere, Castruccio Castracani oldalán, majd Padova, Bologna, Modena mellett hajtja végre mindenkori urainak legnagyobb megelégedésére - olykor előző urai ellen - több, mint vakmerő haditetteit.

1326-ig az itáliai csataterek állandó szereplője - sebeket oszt, sebeket kap -, de 1328-ban már a franciaországi Tours-ban vívja lovagi párviadalait, 1331-ban pedig már az osztrák-morva határvidéken, Nikolsburgnál szerez több sebhelyet a többihez.

Mire felgyógyul, megkötik a békét. Ez nincs ínyére Frigyes vitéznek, aki szemmel láthatóan csak teljes páncélzatban, leeresztett sisakrostéllyal érzi otthonosan magát. Ekkor elterjed a híre, hogy Róbert nápolyi király Apuliában hadakozik; természetesen nyomban odasiet. Esete azonban távolról sem kivételes; tartósabb fegyvernyugvások idején a "nyugtalan elemek" akkortájt szívesen szegődnek idegen zsoldba. Nem volt Itáliának olyan állama, melyben magyar vitézek ne találtak volna alkalmazást - írta Szilágyi Sándor történetírónk -, s ez a következő évszázadban még jobban elharapózott. Frigyes lovag Itáliába érkezve csalódottan tapasztalhatta, hogy a háború vaklármának bizonyult, és sebek osztáshoz szokott karja tétlenségre van kárhoztatva. Mitévő legyen? Egy hasonló gondolkodású francia lovaghoz csatlakozik, hogy a spanyolországi mórokkal mérje össze fegyverét. Itteni haditetteiről hallgat Suchenwirt, de alighanem itt is szünetelhettek a harcok, mert a fertőrákosi világvándor - kora íratlan szabályait követve - a Szentföldre zarándokol, meglátogatja a Sinai-hegyen emelkedő Szent Katalin-kolostort, majd Kairó következik.

Az akkori közlekedési viszonyok közt ez önmagában is tekintélyes út. Az ember azt hinné: elege van az utazásból, de neki még nem akaródzik visszafordulni: Indiába igyekezne. Ám éppen csak a titokzatos birodalom határáig jut le, amikor egy "pogány törzs" foglyul ejti. Fél esztendőt tölt el bilincsek között, amikor jólelkű örmény kereskedők kiváltják. Megmentőivel örmény földre érkezik, itt azonban unalmas békét és nyugalmat talál. Újra égni kezd talpa alatt a föld: nem állja soká a tétlenséget. Következő állomásai: Ciprus, Bizánc, a krími Tatárország és Kaffa - a Génuai Köztársaság Fekete-tengeri gyarmatvárosa.

Orosz földön keresztül érkezik Lengyelországba, mégpedig a lehető legjobbkor: ismét harcolhat, ezúttal a pogány poroszok ellen. Azután 1347-ben a svéd király zsoldjában verekszik a litvánokkal, majd amikor itt is elhallgat a fegyvercsörgés, a norvégiai Trondheimből Skóciába hajózik. Angliában, Írországban a lovagi tornák hőse, majd a korosodó harcos egy időre "szakmát" változtat: angol gályán küzd a spanyolok ellen. Hollandia egyik kikötőjében száll partra. Most már csak egy kis római hálazarándoklat következik - és csaknem ötesztendős távollét után végre megpihenhet a Fertő tó partján.

Az élet forgatagos változatosságához szokott embernek Fertőrákos még kevésbé volt alkalmas a bajnok érdeklődésének tartós lekötésére. Ne csodálkozzunk hát túlságosan: Frigyes lovag megelégelte a henyélést, s ismét magára öltötte sok csatát látott mellvértjét, lóra pattant, és meg sem állt Nagy Lajos király táboráig. 1351-ben ugyanis Kázmér lengyel király országát megtámadták a litvánok. A szorongatott uralkodó magyar segítségért folyamodott. Nagy Lajos király nem tagadta meg a kérés teljesítését, és hadba szállt a lengyelek oldalán; Frigyes lovag rettegett szablyája ott csillogott ezekben a harcokban is.

A győzedelmes hadjárat után az öreg bajnok nem ért haza a magyar sereggel, hanem jókora vargabetű megtételére vállalkozott. Előbb a skandináv országok lovagi tornáin gyarapította diadalmas bajvívásainak számát, majd ismét az Ibériai-félszigeten termett, ahol az idő tájt ugyancsak fellángoltak a harcok. Innen Tuniszba kerül - nyilván fogolyként, de erről szemérmesen hallgat Suchenwirt. Ám erre látszik utalni az a tény, hogy innen ismét a Szentföldre zarándokolt - ez kétségtelen jele volt annak, hogy valaki hosszú rabságból szabadult. Innen Konstantinápolyba hajózik, majd Bulgárián és Moldván keresztül érkezik vissza Magyarországra.

Friedrich von Chreuzpeck, három világrész vándora, százada lovagvilágának jellegzetes és egyben különleges alakja 1360-ban halt meg:

teste az Ágoston-rendi barátok Bécs melletti, badeni templomának kriptájában jutott végül a “jól megérdemelt” örök nyugalomhoz.

A fenti feljegyzésekből is kitűnik, hogy nem kis dologra vállalkozott a Fertőrákosi Vendégvárók Egyesülete, mikor elhatározta, hogy “A Fertőrákosi világvándor” alakját, annak vitézi nagyságát egy fafaragó mester segítségével megformálja. A talapzatával együtt több, mint 2,5 m-es szobor a napokban nyerte el végső formáját. Felállítására - a Fertőrákosi Község Önkormányzatának egyetértésével - egy témapark–emlékpark kialakítása után kerülhet sor.

Frech` Ottó fafaragó - akinek már összesen 19 köztéri szobra áll Magyarországon – vállalkozott a XIV. századi hadjáratokban megedződött lovag nagyméretű tölgyfarönkből készült oszlopszobrának kifaragására. Az idős alkotó a használati tárgyaktól – sípok, pipák, sakkfigurák – fokozatosan jutott el a nagyobb munkák vállalásáig. Életpályája során szívesen dolgozott és segített művésztelepeken, fafaragó táborokban, lelkesedésével pedig mindenkor az anyag szeretetére nevelte tanítványait. A Fertőrákosi Vendégvárók Egyesülete megbízásából – csupán “koszt és kvártély fejében” - a győzedelmes harcos, mint ahogy másban nem érezte jól magát, teljes harci díszben nyert alakot.

A Polgármesteri Hivatal előtt napról napra formálódó szobor csodájára járt a “falu apraja-nagyja”, s vele együtt terjedt el a hős eddig ismeretlen lovagi sikersorozata.

A méltó környezetben felállításra kerülő szobor (2001. május) a későbbiekben jelképe lehet a világ vándorait oly szívesen fogadó település lakói vendégszeretetének, fogadókészségének.