|
Szomszédvár - Régió |
|
Kis emlékeztető feledékenyeknek szerencsejátékból
Nyertem!
Az emlékeztető nem arról akar szólni, amit úgyis mindenki tud, aki lottózik, hogy mostanság már 130,- (hol javuló, hol romló) magyar forintba kerül egy hetilottó megjátszása; a cím, hogy nyertem, meg nem arról, hogy immáron úszom az érmékben (vagy húszezresekben), mint a Kacsamesék című Disney-rajzilmsorozat Dagobert bácsija. Azonban: mégis nyertem! És, talán, némi hasznot Önöknek is hajtok kis íráskámmal - merthogy e szándékkal teszem most közzé.
Jeges hideg szél fúj a városban - Szombathely - március 28-án, szerdán, amikor immáron egy hete benne járunk a tavaszban. (Ha netán másról nem lenne erről tudomásunk, hát az előre állított órák egyértelműen tiktakkolják.) Nemcsak a szél jegesen hideg, hanem a levegő is. Mozdulatlan "ájer" mellett is belénk állna a hideg, hát még így.
Reggel, otthonról elindulván, ajánlott feladóvevényt vettem ki a dossziéból, s kezembe akadt egy tavaly decemberi lottószelvény. Biztosan akkor kértem az ajánlott papírokat, hogy legyen itthon tartalékban, s arra gondoltam, jó helyen van velük együtt a lottóm is... Csak sejtem, hogy így lehetett, mert emlékezni már nem emlékszem rá. Az viszont tény, hogy befizetvén a hetilottót, hol ide, hol oda rakom el, "jó helyre", levelek, csekkek közé, mert nem tudom, hány gutaütés kapna el mindjárt sorozatban, ha teszem azt, elhagynám, de nyernék azon a héten... Biztosan Önök is emlékeznek azon alföldi fiatal házaspár esetére, valamikor a nyolcvanas évek elejéről - az időt már nem tudom visszaidézni pontosan -, akik telitalálatot értek el a lottón, de előzőleg a fiatalember elhagyta az autóbuszon a kistáskáját, amiben a szelvény volt; s ha a becsületes autóbusz-vezető netán nem "érintetlenül" szolgáltatja vissza az elhagyott holmit, mint ahogyan tette, hanem előzőleg például galád módon eltulajdonítja a "fogadónál marad"-ot... Szóval, száz szónak is egy a vége, amint elintézem a lottó-befizetést, hazaérvén igyekszem minél hamarabb kitenni a nap, mint nap magamnál hordott holmiból a lottószelvényt - biztos, ami biztos. Sebaj, most előkerült a papírka, úgyis van intéznivalóm a totózó közelében, beviszem, megnézetem - gondoltam. Arra, persze, nemigen számítottam, hogy valami horribilis összegű nyereményről kaphatok hírt, de kis találat is érték, különösen így hónap végén... Félelmem is keletkezett, igen halovány volt a nyomtatás: mi lesz, ha nem tudja a gép értékelni.
Nem is tudta. Azonban nem a fakult fekete szín bizonyult akadálynak - hanem az időn túliság! Egy hete lejárt... A sárga egyenblúzos, zöld lóherés jelvényű hölgy azért kikereste. Nem nyert.
Dehogynem!! Még mennyire nyertem! Egy fontos információt: HÁROM HÓNAP a türelmi idő, utána elvész a pénzecském (mely információ, lehet, hogy egyszer már sikeresen elérte a tudatomat, de annál sikeresebben ki is száguldott belőle... bennem valahogy egy év derengett ezzel kapcsolatban...) - s egy még fontosabb tanulságot; az rendben van, hogy nem hordom magamnál a szelvényt, DE(!) szépen, precíz ember módjára EGY HELYEN TARTSAM legalább!
Ugye, nem untattam Önöket túlságosan? Ugye, valakinek szolgált tanulsággal az én tanulságom? Ebben a reményben kívánok további türelmes fagyoskodást:
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP
Stúdió támogatásával készülnek.
2001. március 28., szerda 21:22
|
|
|
