Van valami ebben a napban. Valami különleges. Van valami ebben az estében. Valami csodálatos. Feltekintünk az égboltra, és rácsodálkozunk a csillagokra. Nem a fizikai képlettel leírható izzó gázgömbökre, amelyek fényt bocsátanak ki magukból, hanem arra a nagyon sok fényes bogárra, amelyek valahogyan beleragadtak abba a kékesfekete masszába. Ha városunktól távoli helyre megyünk, olyanra, ahol a lámpák zavaró fénye nem jelent hátrányt, egyre több és több csillag ragyog fel az égen. Őseink jellegzetes figurákat véltek felismerni ezek között, láthatatlan vonalakat rajzoltak, amelyeket a mai napig használunk. Egy távoli helyen megérthetjük, miért hitték nem is olyan régen az emberek, hogy a Föld a világ közepe.

A Világmindenség végtelensége vesz körbe minket. Szálljunk csak be a képzeletbeli űrhajónkba! A Hold mellett elvágtatva már haladunk is ki a Naprendszerből - a Mars csatornái, a Jupiter holdjai, a Szaturnusz gyűrűi, Uránusz, Neptunusz, Plutó - és megannyi kisbolygót, üstököst elhagyva lassan elérkezünk a Tejútrendszer határához. Rengeteg csillag és galaxis, minden irányban. Rengeteg felvételt készítenek a tudósok és a kutatók ezekről a tájakról, hogy bővítsék ismereteiket. Különleges tudást jelent felismerni a csillagos égbolt alakzatait, kiigazodni a titokzatos ösvényeken. A felfedezés izgalmát mindig átéljük, amikor egy-egy bolygót megkeresünk a távcsővel. Saját készítésű rajzainkat és fényképeinket - amelyek különböző ködöket, galaxisokat és egyéb érdekességeket ábrázolnak - örömmel helyezzük el szobánkban. Sokszor akár egy órán keresztül is készül egy-egy kép, hogy az előhívatás után egy pompázó színű  alakzatot pillantsunk meg. Vannak olyan események, amelyek amatőrcsillagász ismeretek nélkül is megfigyelhetők - elegendő az augusztusi hullócsillagokra gondolni. Vagy akár a tavalyi napfogyatkozásra (és az eljövendőkre). Teljes napfogyatkozás. Minden alkalommal egy csodálatos dolognak vagyunk szemtanúi.

Eltölt minket az az érzés, amit kisgyermekként gyakran érezhettünk - a csodáé. A csoda érzése és lenyűgözöttség. Eszünkbe jutnak Csaba királyfiék, akik a Hadak Útján vágtatnak. Honnan tudhattuk volna, hogy milyen szép és hatalmas a napkorona, ha eddig még sohasem láttuk? Honnan tudhattuk volna, milyen színes igazából egy köd, ha eddig még nem pillantottuk volna meg távcsövön keresztül? Honnan tudhattuk volna, hogy mily parányiak és törékenyek vagyunk, ha eddig nem láttuk? A Természet az apró varázsaival leolvasztja szemünkről a hályogot. Átérezzük a Természet nagyságát. Választ kapunk számtalan kérdésre, amelyek újakat vetnek fel. És megfogadjuk, hogy legközelebb újból  megnézzük - legyen az teljes napfogyatkozás, holdfogyatkozás, meteorzápor, csillagfedés, bolygóészlelés.

Gyere, fedezzük fel együtt a titkokat! Gyönyörködjünk együtt a Világegyetem szépségében! Itt nem számít a kor, a nem, a hovatartozás. Régi nagy rókák és felbukkanó fiatalok - akiket mind megérintett a csillagok szépsége. Most megfogadták, hogy közelebb hozzák a csillagokat - hozzád! Bármikor és bármiben számíthatsz ránk. Ha magát a választ nem is tudjuk, ismerjük az utat, amely elvezet hozzá. Csatlakozz hozzánk. Hisz mindannyian tudjuk, hogy minden nap, amelyet a csillagászattal tölthetünk, egy különleges nap!

A Magyar Csillagászati Egyesület rendezvényei:

Budapest
19:00-től a Polaris Csillagvizsgálóban (Budapest, Laborc u. 2/c, 1037)
A távcsöves bemutatás mellett szabadtéri előadásokkal, számítógépes bemutatóval, csillagászati börzével fogadják a látogatókat.

Sopron
A Stella Sopron, a Magyar Csillagászati Egyesület Soproni Csoportja idén is távcsöves bemutatóval (Hold, Jupiter, Szaturnusz stb.), beszélgetésekkel várja az érdeklődőket 19:00-21:00 között a Várkerület és az Ötvös utca sarkán...

(Hasonló rendezvények várhatók Baján, Pécsen, Szegeden, Esztergomban, Balatonfűzfőn, Pakson stb.)

Töltsünk el egy estét közösen a csillagászat jegyében!

Bacsárdi László
A Stella Sopron vezetője