CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 13., szombat, Ida napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Űrvadász  

Újdonságok a Világegyetemről

Csillagászati hírek - 2001. március
Második rész



Energiaválság – kültéri fénycsökkentés Kaliforniában

A tömegtájékoztatási eszközök által is részletesen taglalt  kaliforniai energiaválság február elején a sötét ég barátai számára kedvező fordulatot hozott. Mint az a napi híradások alapján ismert, a néhány évvel ezelőtti kedvezőtlen feltételű energiaszolgáltatási privatizációs szerződések nyomán a tavalyi év végére a kaliforniai legnagyobb áramszolgáltató cég csőd közeli helyzetbe került. Emiatt  áramhiány lépett fel, és a helyzet komolysága miatt Kalifornia állam kormányzója, Gary Davis, szigorú energiatakarékossági rendeletet hozott. A február 2-i D-19-07 számú végrehajtási utasítás rendelkezései szerint az állam legsűrűbben lakott területein szigorúan korlátozni kell a kültéri világítást. A rendelet végrehajtását március 15-től hivatalosan is ellenőrzik, az energiapocsékoló fényszennyezőkre napi 1000 dolláros büntetés vár. Habár a kormányzó nem részletezte pontosan a várható megtakarításokat, szeretné, ha az egész államra kivetítve a kültéri megvilágítás 50%-os csökkentését lehetne elérni. Sajnos a döntés ideiglenes jellegű, egy esetleges világítás-reformnak nyoma sincs a háttérben, így az energiaválság elmúltával várhatóan visszatérnek a korábbi fényes éjszakák. (A Sky & Tel. honlapja, valamint Kalifornia állam kormányzójának honlapja alapján: Ksl)

Szupernóva Kr. u. 386-ban

A címben említett „vendégcsillagról” a kínai krónikák tesznek említést. A Sagittarius csillagkép irányában felvillant szupernóva-robbanás nyomán keletkezett ködösséget nemrég sikerült azonosítani. A G11,1-0,3 jelű szupernóva-maradványt a Chandra röntgenteleszkóppal figyelték meg. Mallory Roberts (McGill University) bejelentése alapján az itt található neutroncsillag a híres Rák-pulzár után a második olyan szupernóva-maradványban lévő neutroncsillag, amelynek a robbanását korábban már feljegyezték. A G11,2-0,3 közel 15 ezer fényévre van tőlünk, röntgensugárzó pulzára másodpercenként 14-szer fordul meg a tengelye körül. Magát a ködösséget a 70-es években fedezték fel. Azonnal szóba került az esetleges kapcsolata az Kr. u. 386-os szupernóvával, de az akkori megfigyelések a neutroncsillag korára kb. 24 ezer évet adtak. Most a szakemberek a ködösség mérete és gömbszimmetriája alapján kizártnak tartják, hogy olyan régen történt volna a robbanás, így ismét ez a legvalószínűbb jelölt az Kr. u. 386-os eseményre. (Sky and Tel. 2001/01 – Kru)

Víz a Mars belsejéből

A bolygókeletkezési elméletek és a Mars felszínén megfigyelhető képződmények alapján egyértelmű, hogy egykor jelentős mennyiségű víz volt jelen a felszínen. Fontos kérdés, hogy honnan származott ez a víz. A legjelentősebb forrás természetesen a bolygó belseje lehet, ahonnan a vulkáni aktivitással juthatott a felszínre. Az 1865-ben Indiában lehullott Shergotty marsmeteorit alapján próbáltak az egykori magma víztartalmára következtetni a Massachusetts Institute of Technology és a University of Tennessee munkatársai. A Shergotty elég fiatal, kb. 175 millió éves meteorit, valószínűleg a Tharsis-hátság területéről származik. Víztartalma mindössze 130–350 ppm, ami igen alacsony érték. A meteoritban lévő piroxén ásványok kialakulásához azonban elméleti úton bebizonyítható, hogy ennél sokkal több víz kellett, méghozzá kb. 2%, ami már jelentős érték. (exosci.com 2001/01/25 – Kru)

Csendes a Vénusz?

A Cassini űrszonda 1998. április 26-án és 1999. június 24-én haladt el a Vénusz mellett. A szakemberek az adatok kiértékelése során nem találtak olyan rádióhullámokat, amelyek a Vénusz légkörében történő villámlásoktól származtak volna. Ellenben, amikor a Cassini 1999. augusztus 18-án elhaladt a Föld mellett, műszereivel átlagosan 70 villámlást észlelt másodpercenként. Ha van is villámlás a Vénusz légkörében, az a vártnál sokkal ritkább, vagy a földitől gyökeresen különböző lehet. Ha például alacsony frekvenciájú, 1 megahertz alatti rádióhullámokat keltenek a vénuszbeli villámok, azt a bolygó ionoszférája le tudta árnyékolni a szonda detektorai elől. A Földön az erősebb villámok az ún. felhő–föld villámok, míg a felhő–felhő villámok sokkal gyengébb kisülésekkel járnak. A Vénuszon a felhőréteg kb. 40 km magasan kezdődik – ez lényegesen több, mint a földi 5–8 km, talán ezért a gyengébb felhő–felhő villámok jellemzők a bolygón. További érdekes lehetőséget kínálnak a nemrég felfedezett felhő–ionoszféra kisülések. Ezek a Földön is csak alacsony frekvenciájú rádiójeleket okoznak, és elméletileg a Vénuszon is előfordulhatnak. A vénuszbeli villámok ötlete akkor került reflektorfénybe, amikor 1978-ban az egyik Venyera leszállóegység olyan alacsony frekvenciájú rádiójeleket rögzített, amelyek feltehetőleg villámoktól származtak. 1979-ben a Pioneer Venus is észlelt hasonló jeleket, de 1990-ben, amikor a Galileo űrszonda elhaladt a Vénusz közelében, csak néhány gyenge impulzust detektált.
A vénuszbeli villámok lehetősége legelőször még jócskán az űrszondás megfigyelések előtt merült fel. A Vénusz éjszakai oldalán ugyanis sokszor figyeltek fel a vizuális észlelők halvány derengésre az elmúlt 300 évben. Tom G. Slanger (SRI International) és kollégái 1999 novemberében a 10 m-es Keck I teleszkóppal vizsgálták a bolygó felsőlégkörét. Sikerült 557,7 nm körül (ami zöld színnek felel meg) gyenge fénylést rögzíteniük a bolygó éjszakai oldalán, ami a felsőlégkörben lévő oxigénatomoktól származott. A légköri szén-dioxid a nappali oldalon a Nap ultraibolya sugárzásától szén-monoxidra, illetve atomos oxigénre bomlik. Az atomos oxigén egy része a magaslégköri szelek révén az éjszakai oldalra sodródik, és amikor itt oxigénmolekulákká rekombinálódik, zöldes sugárzást bocsát ki. Ez a jelenség azonban igen gyenge, és feltehetőleg nem ad teljes magyarázatot a vizuálisan megfigyelt fénylésre. (Sky and Tel. 2001/01, JPL PR 2001/01/19– Kru)

Új űrszonda tervek

A NASA olcsó Discovery-programja keretében 2006-ig három új szonda megvalósítására törekszik. A Dawn a Ceres vagy a Vesta körül állna pályára, és azok felszínét vizsgálná. A már régóta tervezett INSIDE Jupiter a Jupiter légkörét, mágneses terét tanulmányozná, és a bolygó belső szerkezetére próbálna következtetni. A Kepler elnevezésű szonda egy specializált űrteleszkóp lenne, amely Föld méretű exobolygókat keresne négy éven keresztül. A becslések alapján több százat találna ez idő alatt. (Spaceflight 2001/01/05 – Kru)

A csillagközi anyag kémiája

A földi élet keletkezésében kulcsszerepet töltöttek be azok az alapvető anyagok, amelyekből az első sejtek létrejöttek. A NASA Ames Laboratóriumának munkatársai szerint ennek a prebiotikus kémiai fejlődésnek jelentős része a csillagközi térben is megtörténhet, azaz nem szükséges hozzá egy bolygó felszíne. A csillagközi anyagban gyakori vízjég, ammónia, szén-monoxid, szén-dioxid és metanol keverékét abszolút nulla fok körüli hőmérsékletre hűtötték. Ezután vákuumkamrában erős ultraibolya sugárzásnak tették ki a keveréket. Eredményként a vártnál sokkal változatosabb, több száz féle bonyolult molekula alakult ki a fagyott anyagban. Ezek víz jelenlétében gyakran építettek fel olyan membrán-szerkezeteket, amelyek a legelső sejtek előfutárainak is tekinthetők. (Itt tehát még nem élő anyagról van szó, mindössze bizonyos molekulák alkotta fal /membrán/ által lehatárolt apró cellákról, amelyek szerkezetileg emlékeztetnek sejtre.) (exosci.com 2001/01/30 – Kru)

Váltás az MGS programjában

A Mars Global Surveyor eredeti programja, amelynek során több új adatot szolgáltatott a Marsról, mint a korábbi űrszondák együttvéve, 2001. február 1-jével lezárult. A kitűnően üzemelő MGS küldetését egyelőre 2002 áprilisáig hosszabbították meg. A kutatás új szakaszában az érdekes területek részletes térképezése, és a jövőbeli potenciális leszállóhelyek vizsgálata lesz a fő feladat. Az MGS programjának eddigi eredményei közül a legfontosabbak: 1. bizonyítékot szolgáltatott rá, hogy lokálisan és időszakosan ma is zajlik vízáramlás a bolygón, 2. az ősi melegebb időszakok nyomán nagyon sok tavi üledék található a Marson, 3. a bolygó nemcsak élete elején volt „meleg”, hanem több „meleg” időszaka is volt, 4. az északi féltekén egy hatalmas óceán létezhetett, 5. a déli féltekén a felszín mágnesezett sávjai a földi óceánközepi hátságoknál megfigyelhető kéregkeletkezésre utalnak, 6. aktív homokmozgás ma is zajlik a bolygón, a légkört porördögök töltik fel állandóan finom porral. (JPL PR 2001/01/31 – Kru)

Spirálgalaxisok őse?

A fényes kompakt galaxisok olyan csillagvárosok, amelyek enyhén lapult ellipszoid megjelenéssel rendelkeznek, és 7-10 milliárd fényév távolság között a leggyakoribbak. Egy nemzetközi csillagászcsoport több ilyen galaxis színképét rögzítette az ESO VLT rendszerének egyik távcsövével. A spektrumok sok fém s emellett nagy mennyiségű por jelenlétére utaltak. A fényes kompakt galaxisok színképe, csillagtartalma feltűnően hasonlít a spirális galaxisok magjához – ez alapján feltételezik, hogy a kérdéses csillagvárosok tulajdonképpen ősi spirális galaxisok. Spirálkarjaik még nem alakultak ki, illetve a magot övező korongban egyelőre nem indult meg heves csillagkeletkezés. Mindez azt az elméletet támasztja alá, hogy a mai, nagy tömegű csillagvárosok fokozatosan érték el jelenlegi méretüket. (Spaceflight 2000/12/ 29 – Kru)
Az APM 08279+5255 jelű kvazár egy kb. 12 milliárd fényév távolságban lévő fiatal, alakulóban lévő galaxis, amelynek központi fekete lyukába hulló anyag erős aktivitást produkál. Egy nemzetközi csillagászcsoport a VLA műszereivel a rádiótartományban szén-monoxid nyomára bukkant a kvazárról készült színképben. Ahol szén-monoxid van, ott még több hidrogén lehet – a kutatók becslése alapján a hidrogénfelhők tömege nagyságrendileg 100 milliárd naptömeg körüli. A gázanyag tehát egy teljes galaxisnak megfelelő tömeget tartalmaz, és nagyon sok csillagnak adhat életet a későbbiekben. Az egyetlen kérdés: mennyi idő kell ahhoz, hogy a gázból csillagok szülessenek. (Spaceflight 2001/01/04 – Kru)
 

„Ráérős” óriásbolygók

A bolygókeletkezés elmélete szerint az óriásbolygóknak relatíve gyorsan kell kialakulniuk egy bolygórendszer születésekor a protoplanetáris korongból. A központi csillag felerősödő sugárzása ugyanis idővel kisöpri a hidrogéngázt, azaz elfogy az óriásbolygók „alapanyaga”. Persze azt nehéz megállapítani, átlagosan mennyi idő jut a bolygókeletkezésre, de többnyire néhány millió éves időtartamot becsültek. Az ESA Infravörös Űrobszervatóriuma (ISO) segítségével egy nemzetközi csillagászcsoport fiatal protoplanetáris korongok hidrogéntartalmát vizsgáltak. A béta Pictoris, a 49 Ceti és a HD135344 mind olyan objektumok, amelyek protoplanetáris korongja gyűrűkké darabolódott fel, azaz előrehaladott fejlődési állapotban van. Az ISO eredményei alapján a kérdéses korongok mindegyikében még legalább 10 Jupiter kialakulásához elegendő mennyiségű hidrogén van jelen. Mindezzel az óriásbolygók kialakulásának lehetséges időtartama kb. 20 milliárd évre tolódott ki. (Spaceflight 2001/01/05 – Kru)

Az EUVE program vége

2001. január 31-én véget ért az EUVE (Extreme Ultraviolet Explorer) program, és az űrszondát átmenetileg kikapcsolták. Az 1992. június 7-én felbocsátott szonda legfontosabb megfigyelései közé tartozott a csillagközi anyag feltérképezése a Nap körüli térségben, valamint az ún. lágy gammaismétlők megfigyelése. Az eredetileg három éves élettartamra tervezett szonda jócskán túlteljesítette az elvárásokat. Utoljára 2002 februárja körül fogják feléleszteni, hogy irányítani tudják a földi légkörbe lépésének helyét. (Sky and Tel. 2001/02 – Kru)

Csillagászati híreink a Magyar Csillagászati Egyesület (http://www.mcse.hu) anyagából származnak.
Forrás: Meteor, 2001/3



2001. április 04., szerda 00:51


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület