Három évtized ismeretfejlődése

Horváth László kórházlelkész, kápolnaigazgató részt vett március 16-18-ig a Halálközeli állapotokról-sokoldalúan c. konferencián, Budapesten. Ezzel kapcsolatban kérdeztük meg tőle:

1. Mi volt az Egyház véleménye a Moody könyvről ("Élet az élet után"), amikor megjelent?
Az Egyház hivatalosan nem nyilvánított véleményt az ott közöltekről: tudomásul vette, mint létező dolgokat, de fontosnak tartotta, hogy egy utószó erejéig a könyvhöz csatolja Dr. Bolberitz Pál filozófus véleményét. Ő azt hangsúlyozta már akkor, hogy "a klinikai halál nem azonos a biológiai halállal, és így valójában nem is tekinthető valódi halálnak".
A haldoklás és a halál folyamatát a fogyasztói társadalommal együtt a keleti berendezkedés (szocializmus?) is a kórház "steril" körülményei közé űzte (azóta is csak keveset változott ez: legfeljebb közben megjelent az élménypótló, -kiegészítő "adrenalin-stósz", mint divat, mely nem kevesebb, mint a "halál bajuszának cibálása"). Az egyház számára már az is előnynek számított, hogy valaki egyáltalán a halálról beszélni mer.

2. Változott-e a véleménye azóta? (Melyek az új ismeretek ebben a témakörben, amelyek indokolják - nem indokolják a változást?)
Boros László teológus gondolataira utalok, aki külföldön élő, magyar származású jezsuita teológus, és ő dolgozta ki az ún. "végső-döntés-hipotézist". Elgondolása szerint a halál után az ember személyesen dönthet Isten mellett vagy ellen, gondolva-utalva arra, hogy a halálközeli élményekben a betegek előtt leperegnek életük eseményei, de nem is annyira filmszerűen, hanem azoknak az embereknek helyzetében éli ezt meg, akikkel jót vagy rosszat tett, és ennek megfelelően boldogságot vagy fájdalmat él át. Boros szerint ez a nagy döntés soha nem független földi életünktől, hanem mintegy összegzése annak. (Mintegy maga ítéli meg saját magát.)
Nyugaton nagyon népszerű, sokan úgy fogalmaznak, hogy a remény teológiáját fogalmazta meg. Ez tényleg szép hipotézis, sok-sok kérdőjellel.

3. Miben foglalható össze a halálközeli élmények természettudományos alapja, ha van?
Ma sem ismerik még a valódi, anyagi, természettudományos alapját. Ebben is hipotézisek hangzottak el a konferencia során, melyek egyike sem bizonyított még. Egyelőre a végső konklúzió így hangzik: fiziológiailag (élettanilag) megmagyarázhatatlan.
Nagyon hasznos volt viszont ez a konferencia abból a szempontból, hogy Moody professzor 30 éves kutatásait összegezte, és az elképzeléseit vázolta fel. Számomra ez okozott igazán meglepetést. A görög-római világban ismert volt egy bizonyos szerkezetű helyiség, mely a halottakkal való találkozás helye volt (egy kis méretű sötét szoba, az egyik falán egy kis, sötét, "semmibe-néző" lyukkal). Megfelelő előkészület után orvostanhallgatókkal próbálta halottjaikat megidéztetni. Ez közönséges halottidézés, amit a Biblia elítél mint fekete mágiát. A kutatások így veszélyes irányt vettek.
Érdekes viszont a haldokló melletti virrasztás, mint a hozzátartozóban előidézett halálközeli élmény lehetősége. Ez megerősíti azt a pozitív gondolatot, hogy "nem hiábavaló" a haldokló melletti virrasztás még akkor sem, ha az nincs tudatánál.

4. Van-e bármiféle bizonyítható összefüggés a Biblia, vallás és a halálközeli élmény között? Hol vonható meg a határ az élet- és halálismeret értelmezésében a term.tudomány és a teológia között (illetékesség tekintetében)?
A vallás nem a halál beálltát vagy egy halálközeli élmény lehetőségét kívánja megállapítani, hanem a beteget és hozzátartozóit az üdvösségre segíteni. Illetékessége nem terjed ki az élettani, az anyagvilág törvényeivel magyarázható kérdésekre.

5. A Thanatológia és a Hospice mozgalom mit "profitálhat" belőle? Mit "használ" a kórházlelkész ezen ismeretekből a betegágynál?
Elsőként egyáltalán szóba kerül a halál. Már ez is nagy dolog, és nem mint riogató, félelmetes, "tabu" valami. Nem érzem szerencsésnek, ha egyes szakemberek ezt megfellebbezhetetlen biztonsággal értelmezik, magyarázzák. A tény önmagában nagyon sok hasznos tennivalót, az eszméletlen vagy haldokló beteggel való bánásmód megváltoztatásának szükségességét sugallja.
Fontosabb a gyakorlat, az eszméletlen beteggel való beszéd, foglalkozás, vele imádkozás: az, amire ezek a volt betegek szívesen emlékeznek mindig vissza. Nekem is beszéltek betegek már hasonló élményről. Mivel tudok a létezéséről, nem torkolom le őket, és segítek az élmény feldolgozásában. (Az elhangzottak szerint, de saját tapasztalatom szerint is mind negatív, mind pozitív értelemben meghatározó lehet ez az élmény a betegek további életére. Akinek ilyen élménye volt, az pszichiátriai kezelést vagy testvéri együttműködést várhat el - joggal.)

6. Milyen "mellékhajtásai" vannak a halálközeli élmények ismeretének?
Számomra a harmadik nap eseményei adtak erre - szomorú - választ. Az e napi rendezvények szervezője ugyanaz a Revital alapítvány volt, mely credit-pontokat osztogatott a résztvevő orvosoknak. Márpedig a harmadik nap nem arról szólt, amiről az első kettő. Az ún. Szellemi Búvárok Egyesületének fóruma megdöbbentő megoldásokat ad a halálközeli élményre. Nem tartom szerencsés dolognak egyik fél választását sem: azt hiszem, az előző napok felépítményét rombolta le a spiritizmus, az asztrológia, a buddhista tanok elmélete, a reinkarnáció, a lélekvándorlás, sámándobolás.
Megdöbbentett, hogy a pénteki előadók, thanatológiai, tudományosan képzett, országos hírű szakemberek egyikével-másikával itt is találkoztam, csak most az ezoterikus tanok hirdetőiként.
A történelmi Egyházak, noha megfelelő távolságot igyekeznek tartani ezen tanoktól, a perifériára kerülő egyik-másik tagjuk ugyancsak sajátos halottidézést, az elhaltakkal való kapcsolattartást propagált. Az Egyházat az a félelem vezeti, hogy ilyenkor nem ellenőrizhető erők befolyása alá kerülhet a résztvevő.
Ezek a tanok a lelki vákuumban most nagyon divatosak, az emberi lelki éhség ezeket is magába szippantja. A Biblia ezen dolgokról - talán éppen a megérthetőség emberi nehézségei miatt - meglehetősen szűkszavúan nyilatkozik. De mennyivel "beszédesebb" Krisztus feltámadása!

7. Mi várható és mi nem várható ettől az ismeretanyagtól, hívő és hitetlen számára, amire szert teszünk?
Számomra mindenképpen megvárandó, hogy "mi jön ki" ebből az ismeretanyagból, ill. hogy milyen dolgok "társulnak hozzá". Talán az lenne jó, ha az első szerző, Moody ismeretanyagát nem sajátítanák ki saját céljaik érdekében megkérdőjelezhető elméletgyártók. Maga Moody ezen kérdésekben - az ismeretanyag értelmezésében - mindvégig kerülte a kényes határterületeket.
Amíg Moody-t és munkatársait az izgatja a legjobban, hogy van-e élet a halál után, engem jelenleg az foglalkoztat a legjobban, hogy élet-e az, amit mi most élünk. Mert a Biblia szerint egyáltalán nem független ettől a folytatás.
- DI -