Csukák és egyéb szépségek

Havonta kívánok ezen a helyen beszámolni a horgászatra érzékenyek részére a Magyar Horgászban közölt érdekesebb eseményekről. Ezen túlmenően, ha valamelyik kedves horgász- társnak lenne mondanivalója, nyugodtan keressen meg e-mailen, szívesen megjelentetjük írását vagy fényképét, illetve mindkettőt. Segítsetek, kedves horgásztársak, változatosabbá tenni ezt a rovatot!

KÉREM FOLYAMATOSAN FIGYELNI EZT AZ OLDALT, MERT A CIKKEK EGYMÁS UTÁN KERÜLNEK RÁ, AHOGY IDŐM ENGEDI.

Szarka László jelentetett meg az utolsó számban egy érdekes újítást a villantózásról. A cikkét veszem át néhány képpel.

"Abban nem vagyok biztos, hogy Lantos János is készített borosüveg dugójából úszókat, de amint a lentebb írottakból kiderül, egy kiváló ötlet megvalósításához ő is használhatónak tartotta a parafadugót. És amint a képeken látható, az eszköz olyan primitíven egyszerű, és olyan csekély ügyesség kell az elkészítéséhez, hogy elég, ha csak néhány apróságra hívjuk fel a figyelmet.

Ha kellően vékony lyukat fúrunk a dugóba, akkor a drótelőke forgókapcsa megszorul benne, nem kell külön ékelgetéssel rögzíteni. Ha a lyuk mégis nagyobbra sikeredik, akkor sincs baj, mert egy-két gyufaszállal megoldható a probléma. A dugót nem kell feltétlenül színezni, festegetni, mert a csukákat a parafa természetes színe sem zavarja. A formájából se csináljunk túl nagy gondot, legfeljebb az éleit kell lekerekíteni egy kicsit. Más esetben még ezt is el lehet hagyni, mert amint tapasztalni fogják, az ilyen dugó még jobban megemeli a villantót.

A parafadugó méretéről csak annyit, hogy nem kell túlságosan törekedni a nagyon nagy dugók használatára, mert nem cél, hogy a villantót álló helyzetben is a felszínen tartsa. Látni fogják, hogy ezt majd egy egészen lassú vontatás is előidézi, de ha egy pillanatra megáll a behúzás, akkor a villantó úgy libben lefelé, hogy a csuka méltán nézi beteg kishalnak. Amikor a húzás sebessége pontosan olyan, hogy a parafadugó a felszínen bukdácsolva közelít felénk, akkor a támolygó kanalunk a drót előke hosszának megfelelő mélységben fogja kelletni magát. Ebben a pillanatban el is érkeztünk a dolog lényegéhez, mert ezzel a szerelékkel ez elég lehet ahhoz, hogy a csukák utolérjék a villantót, és az mégsem akad folyton a hinárba.

A parafadugóval kombinált villantó tehát olyan helyen is lehetővé teszi az eredményes csukázást, ahol a víz csekély mélysége vagy a magasra nőtt hínár a támolygó kanalak használatát megkérdőjelezi. Pedig vannak esetek, amikor a körforgókra fittyet hányó csukák az ügyesen vezetett támolygókra valósággal rárontanak. Ám a nagyon könnyűeket nem lehet elég messzire dobni, a nagyobbakat meg nem lehet elég lassan és sekélyen vezetni. Nos, az ilyen esetekben kiváló megoldás a kanalaink fölé 20-30 cm-re elhelyezett parafa darab, amit célszerűen a drótelőke forgójánál érdemes rögzíteni. Ettől kezdve pedig a nagyobb kanalakat is húzhatjuk egészen lassan, azok mégis a víz felszínéhez egészen közel fognak haladni.

Amint Lantos Jánostól láttam, ha a víz mélysége megengedi, akkor a parafás összeállítással a villantót olyan táncra is késztethetjük, mintha egy sérült vagy beteg keszegecske kóvályogna le és fel a víz felszíne és a fenék között. Ehhez elég csak a bevontatás sebességét ütemesen változtatni és ha ráérzünk a ritmusra, akkor sok szép csukát becsaphatunk akár olyan helyeken is, ahol korábban gondolni sem mertünk volna a támolygó kanalak bevetésére."

Csuka-specialisták, akik kapitális csukák fogásáról ismertek, esküsznek saját módszerükre, illetve az általuk használt csalira. Csak egyben értenek egyet: nagy csukára csak olyan vízben érdemes horgászni, ahol van is. Pompás példányok fotóját láthatjuk legyőzőjükkel együtt.

Az első csukát Mick Brown angol horgász tartja kezében. Ő a 20 cm-es döglött csalihalakat tarja a legjobbnak, de fontos a haldarabokkal történő etetés. A középső képen Karl Koch német horgász büszkélkedik csukájával. Ő az ólomfejjel kombinált körforgó ABU villantóját favorizálja. A harmadik képen alul Ili Beyer fogja zsákmányát. Kedvenc csalija a sárga gumihal. Az utolsó képen Martin Wehrle büszkélkedik hatalmas csukájával. Szerinte a takarmányhal mérete legyen a csuka test-tömegének egytizede. Eszerint a minél nagyobb sügéreket részesíti előnyben. Hát most igazodjon ki az ember!

"Stégházak tucatja áll a thajföldi Bungsamlam tóban, Bangkoktól vagy 30 km-re. A levegő hőmérséklete közel 40 fok, a zöld víz 32 fokos. Mindenütt nyüzsög a hal. Helyenként gyöngyözik a víz a szellőztetése miatt turbinákkal befújt levegőtől. Mázsán felüli halak vonulnak, köztük a képen látható sziámi óriás pontyok és hatalmas ázsiai harcsák.

A csali közel öklömnyi áztatott kenyérgombóc, amire nem csak a ponty, de az ázsiai harcsa is harap, amelyeket a következő képen lehet látni.