A kisebb települések templomait, a funkciójukban erőd-templomokat, a kolostorokat messzenéző dombokra, a havas lejtőket is szemmel tartó hegyekre építették elődeink. Amennyire ezek a támadások veszedelmét és következményeit nagy áron viselték, úgy nem tett bennük kárt az elemek játéka, nem borította el őket az ár.
Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. (Mt 5.14-15)
A látogató látómezejébe minden valamirevaló helyen először belépő templomok még a hitetlenek számára is koncentráltan hordozzák az elmúlt évezredek történeti-szellemi változásait, tégláról téglára, kőről kőre. Berendezése és a múltbeli javítások miatt megjelenése a legtöbbször egyiknek sem maradt változatlan.
Jeles művészettörténészünk szájából "egyenesben" hallottam: "Ha belépek egy román vagy gótikus templomba, és annak belsejében barokk oltárokat találok, tudom, hogy Közép-Európában vagyok." Ilyenfajta koncentrált történelmi tanúság szemlélése (is) a cél, amikor templomokat látogatunk idegenben, egy-egy sírkertben, dombon, hegyen, falak mögött, kolostorok közelében.
Ismert tény, hogy mind nyugaton, mind keleten az egyház létszáma nem növekszik jelentősen, a klerikusnak készülők pedig már nem tudják pótolni a halálozás okozta személyi veszteségeket. Fura és már nem szokatlan dolog, amikor a látogató egyáltalán nem, vagy csak jelentős belépti díj fizetésével tud megtekinteni egy-egy műemlék templomot. Nincs ugyanis, aki felügyelje, nincs mögötte jövedelem, amelyből fenn lehessen tartani.
Mielőtt azonban pálcát törnénk bárki feje felett, gondoljunk arra, hogy mennyit romlott a közbiztonság mindenütt. Nincs biztonságban a vallásos ember táskája és a műemlék szobor vagy festmény sem a templomban.
Olvastam magyarul a "sajnálatos templomi lopásokról" és németül a "bestális lopásokról", melyek mindezen furcsaságot (templom és templomrész bezárását, biztonsági intézkedéseket, a toronyba szerelt vijjogó riasztó felszerelését) kikényszerítik.
Az értékért valakinek felelnie kell! A kényszer szülte helyzet fokozása az, ha belépti díjat fizettetnek, közben megtiltják a fotózást (nem a kép birtoklása, hanem a copyright jelent problémát), és pásztázó sugarak kereszttüzében mint birkát terelik a turistát teremről teremre, minden egyes helyszínen a létszámot ellenőrizve. Ez kimondva-kimondatlanul annyit jelent, hogy a hívők nem tudják eltartani egyházukat, nem tudják fenntartani annak ingatlan vagyonát, nem pótolják azon birtokok jövedelmét, amelyből az született, sőt felügyeletét sem. A fogadó fél pedig bizalmatlan, és a feltűnőség határáig feszíti a helyzetet.
A demokratizmus itt is érvényes: nincs különbség aközött, aki adójának két százalékát felajánlja és egyházi adót fizet, és aközött, aki burkolt vagy nyílt konfrontációként jelenik meg a szellem harci síkján.
Éppen ezért öröm, ha ennek a gyakorlatnak valamilyen töréséről, ha a hegyre épített befogadó és hordozó ház engedékenységéről tudok beszámolni. Nem itthon történt, hogy két hegyen is úgy jutottam be a templomokba, hogy a kezembe nyomtak egy-egy kulcsot: nyissa ki, és ha végzett, hozza vissza! Két szélső korosztály, két, egymástól messze fekvő helyen adta bizonyságát a bizalomnak, mely egy felesleges kálváriától, frusztrációtól és indulattól mentett meg.
Nem értéktelen apróságokról van szó (pl. egyikben gótikus szentségház arany monstranciával), de legalább ekkora az értéke a bizalomnak, mely hosszú távon - remélem - megtermi a gyümölcsét. Fényt közvetít ugyanis ez a magatartás egy olyan sötét világban, ahol nem elegendő a külső elegáns megjelenés, ahol nem elég a puszta, unalmas jelenlét, hanem ahol sugározni kell. Szóval valami olyat tenni, amiért az egészet megnevezték, építették.
Ez a két hegy pedig bennem meg nem szűnő fény forrása. Biztosan léteznek mások is, völgyben is, dombon is! Így, ha a névtelenségben maradva is. (Nehogy mások kifosszák!)
- DI -