Sopronban nagy hagyományai vannak a várost bemutató albumok kiadásának. Gondoljunk csak "A szép Sopron" című könyvre, mely éppen 66 évvel ezelőtt jelent meg. Bevezetőjét dr. Heimler Károly írta, képeit Diebold Károly készítette. A "Soproni évszakok" Becht Rezső csodálatos szövegével jelent meg. De adtak ki képeskönyvet a belvárosról és a Szűz Máriát ábrázoló soproni szobrokról is.
Az új Sopron album elkészítése nehéz feladat elé állította a fotóst és a szövegírót is. Sopron Európa egyik legkülönösebb, szép városa. A "szép város" fogalma alatt igazából nem csupán a házak sokaságát értjük. A város terek és utcák láncolata: levegőjét - atmoszféráját - a házak által körülhatárolt tér arányai, felületei és fényei adják. A házakban pedig emberek laknak. Nekik köszönhető, hogy a város soha nem holt műszaki tárgyként viselkedik. Élete sokkal inkább az élő szervezet tulajdonságait mutatja. Fejlődik, növekszik, kivirul, elöregedik vagy éppen újjászületik. Az album képeit készítő fotós, Duics Pál az élő várost mutatja be képein: mozgásában, állandó változásában. Számára Sopron nem egyetlen izgalmas kirándulást vagy gyors látogatást jelentett. A fotós - kezében fényképezőgépével - évtizedek óta "együtt él" a várossal: képei az emberek által használt települést mutatják be, hajnaltól naplementéig, ősztől tavaszig.
Képei nyomán járta be a várost a könyv szövegírója, Winkler Gábor építész is. A bevezető - tudjuk - minden fotóalbum kötelező része. A könyv szerzői azonban úgy gondolták, hogy ennek Sopron esetében többnek kell lennie szerény bemutatkozásnál. Az elmúlt évtizedek szorgos helytörténeti kutatása a település építéstörténetének számtalan új vonását mutatta fel. Az album szövege ezekre a kutatásokra támaszkodott.
Szövegéből megtudjuk például, hogy az ókori Scarbantia annak idején nem szürke katonai erődítmény volt. A pannóniai települések közül a legtöbb ugyanis barátságtalan kővár, tábor volt csupán. Scarbantia gazdag polgárváros volt, amelynek lakói nagy jómódban és luxusban éltek kies környezetű városukban. Úgy tűnik, soha nem gondoltak arra, hogy otthonukat egyszer el kell majd hagyniuk.
A középkori Sopron - Ödenburg - az akkori magyar települések közül az egyik "leginnovatívabb" - gazdagságát folyamatosan megújítani és gyarapítani tudó - magyar város volt. Lakói - eltérően más hazai településeinktől - a török támadások idején nemcsak a polgárok lakta belvárost vették körül biztonságot adó, erős falakkal, hanem a gazdapolgárok földszintes háztömbjeit is bástyákkal óvták. Mindez a város egyedülállóan érdekes, tiszta településszerkezetéből máig jól leolvasható.
A 19. század derekán "környezetbarát" szélmalmok sora biztosított energiát a város feldolgozó iparának. A trianoni békeszerződés után pedig - gazdasági környezetétől megfosztva - Sopron ismét fel tudta építeni új arcát a vonzó, vendégváró város és az iskolaváros alakjában. Az akkor befogadott selmeci akadémia napjainkban a régió legnagyobb felsőoktatási központjának - a Nyugat-magyarországi Egyetemnek - létrejöttét tette lehetővé. A bevezető ebben az újfajta megvilágításban mutatja be a várost. Szövege igazából mégis a "pillanat szülöttje", hiszen minden mondata mögött ott rejtőzködnek a megújuló és gazdagodó város megformálásának, újjáteremtésének és az épített örökség megóvásának friss élményei.
A könyv beköszöntőjét dr. Gimesi Szabolcs polgármester írta. A szöveget dr. Környei Attila nézte át. Az angol fordítás dr. Verő József, a német pedig Siklósi János munkáját dicséri. A mutatós elrendezést Duics Pál, a tipográfiát pedig Belák Béla tervezte.

WG