|
Az értékteremtő ember
Schéner Mihály kiállítása
 Schéner Mihály Kossuth-díjas festőművész kiállítása május 12-én délelőtt nyílt meg a Hajnóczy házban, a Templom utca 19-ben. A megnyitón beszédet mondott Dr. Harmath Béla evangélikus püspök és Dr. Bereczky Lóránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. Az eseményen megjelent a 78 éves művész maga is. A dr. Bakonyi Árpád és felesége, Wache Mária meghívójával jelzett kiállítást - az ismertető szerint - az eddigi legteljesebb életműtárlat megvalósítására törekvés jellemzi.
Hajnóczy Józsefnek, a tudós történésznek és jogásznak, a magyar felvilágosodás egyik vezéralakjának és teoretikusának háza megújulva, a maga reneszánsz és barokk részleteinek felújításával együtt alkalmasnak látszik a hasonló poliform tárlatok megvalósítására.
Schéner Mihály sajátos, erős egyéniség, szuverén, és csak kis mértékben befolyásolható. Ez a jellemzés érvényes műveire is, melyeket ilyen nagy számban látva önként kínálkozik néhány levonható következtetés.
Az első dolog, ami a művészt és művészetét meghatározza, hogy nagyon nagy teret és időt hidal át, sok forrásból táplálkozik, azokat egyéni stílusban alkalmazza képein és installációin. Sok anyagból dolgozik és sok művészeti ágban, de az egymástól látszólag legtávolabbra eső anyagokból ugyanazt a művészeti kvalitást tudja megvalósítani.
A második tulajdonság, hogy kétségtelenül van a művek különálló sorának egy időbelisége, mely, ha csak részletekben is, de követi a kort, melyben a művész élt. Ugyanakkor a "korszakok" nem olyan élesen különülnek el, hiszen mindig több dologban is alkotott.
Játék a játékban, csoport a csoporton belül az önarcképek sorozata, mely talán a legkisebb csoporton belül nyújtja "tálcán" az illusztrációt a művészélet eltöltött éveiről, a változásról.
A harmadik, hogy Schéner művészete nemcsak delectatív, gyönyörködtető, hanem átadó-tanító-segítő művészet, mely minden korosztályt megérint, annak sajátos nyelvén kommunikál. Számomra nagyon sokat jelent, hogy unokáimnak ugyanúgy tetszett a kiállítás, mint nagyszüleiknek. Nemcsak a játékállatok, bogarak, de a népművészet nyelvén fogalmazott festmények előtt is meg-megálltak, mutogatva követelték annak megörökítését.
A negyedik jellemző, hogy vannak olyan jól körülírható kép-, ill. alkotáscsoportok, melyek (időben esetleg sok évet hidalva át) egységesek, tematikában közösek.
Soroljunk fel néhány ilyen csoportot a teljesség igénye nélkül!
Hadd tegyem első helyre a gyermekeknek szóló játékvilágot, a népművészet alakjainak újrafogalmazásával alkotott gyermekkönyv-illusztrációkat.
Kövessék ezt a montázsnak, kollázsnak és installációknak, a nyomtatott szövegnek a képbe-formákba torzításával létrehozott művek.
Kétségtelenül egy konstruktivista alkotáscsoport vonala is elkülöníthető a kiállításon belül, mely a legváratlanabb időintervallum után újrafogalmazva bukkan fel az alkotások sorában.
Külön helyet igényelnek a mesefigurák, bohócok, melyek mind képi, mind báb-plasztika formában felfedezhetők a Hajnóczy házban.
Még nem szóltunk a tárlóban kiállított néhány, de a valóságban több kötetet is betöltő rajzokról, melyek kusza, de szigorú törvényt követő, és a szándékkal egyesülő formajegyeikkel nem hagyják érintetlenül a szemlélőt..
De apróbb mű-együttesek, táblák, maszkok, humoros és csak Schénerre jellemző formatársítások is megállásra késztetik a látogatót.
Talán ebből a felsorolásból is látható, mennyire szuverén, mennyire tudatos, ugyanakkor segítő, embertársait szerető művész Schéner Mihály. Ha ehhez még hozzávesszük azt a kétségtelenül külön birtokolt tehetséget, mely az alkotás folyamatának szóban történő leírására, a leírhatatlannak szóban való átadására való képesség, elképedünk a művész talentumán, melyekből bőven kapott és ugyanilyen bőkezűen ad át minden tárlatlátogatónak.
- DI -
2001. május 12., szombat 13:52
|
