|
Mi1más |
|
X-peripheria 002
Lemezlovasok és videozsonglőrök
Ma már nem állja meg a helyét az a dogma, amely szerint a gépek segítségével létrehozott zene nem művészet, hiszen mindenki belátta, hogy a gép nem csinál az ember helyett zenét, mindössze egyfajta segítség, hangszer a kezében, gondolatainak transzformátora, amelynek segítségével a leglehetetlenebb hangzást is elő lehet állítani. Soha nem hallott hangok, zenei struktúrák keletkezhetnek a gépek segítségével.
(Pararadio)
- Jól van, jól van, de mégis mi lesz ott?
- Ööö, tudod, noiz, meg mindenféle instrumentális kísérleti cirkusz. Meg mozi.
- Mesemozi?
- Ki tudja?
Nagyjából így indult az egész, tegnap délután. Hívtam Eszterkét, hogy akkor megyünk Xperipheriara, a 002-re egész pontosan. Vagyis nem voltam képben nagyon. Azóta megvan a hivatalos sajtóanyag, mászkáltam egy kicsit a Pararadio oldalán is, meg eljátszottam a gondolattal, hogy lehúzok róla valami zenét is, hogy mégiscsak, de végül aztán nem; az adatáram, amit egy 56 k-s modemról a másik három géppel együtt vettem, végül meghiúsított minden ilyesféle kísérletet. Szóval.
Az van, hogy szombat este a Xperipheria 002 lesz, az űrodesszia évében, így áll az anyagban, és egyébként tényleg, (milyen jó kis film az!) ami azért jó egyébként, mert végre az akarata ellenére makarénán/álomhajón szocializálódott jóarcúak és hőbörgő igazhitűek is elmehetnek, ahová akarnak. A fesztivál célja egy meglehetősen progresszív, ám annál kevésbé ismert műfajnak a megismertetése a közönséggel, amely azonos szintre emeli a látványt a hanggal, amely jobbára zajokból és egyéb mintákból tevődik össze; vagyis a lemezlovasok vállvetve harcolnak a látványtechnikus kollegákkal, és ami ebből kijön, arról van egy határozottan jó elképzelésem, de valószínű, hogy meg leszek lepve.
Szombat este kilenctől négy magyar és öt külföldi formáció fogja tekercselni az agyunkat, a pécsi Porousher, a Szombathely/Budapest illetőségű Woo
Logic, a dunaújvárosi és székesfehérvári Terra Rossa, és a tatai Tigrics.
A külföldiek között olyan felületekkel találkozhatunk, mint Scanner (Scannerfunk), a D-Fuse vizuál csoport, a To Rococo Rot (Music Is A Hungry Ghost), Marcus Meader, Teleform, Uli Troyer és Tina Frank.
Átpakolás közben a ParaSonic műsorvezetője, Mechanova fogja tekergetni a gombokat; mozgatni bezsibbadt agyunk helyett testünket.
A 2001. június 2-án megrendezendő X-Peripheria Fesztiválnak, amelyen a ParaRadio egyben 4 éves fennállását is ünnepli, a Daróczi út 1-3. szám alatt található PartyTúra klub ad helyet. Jegyek 2000 Ft-os áron elővételben a következő helyeken válthatók: Deep Music Depo, Trance Wave, I&I Records, Underground Records. További információk a xperipheria oldalon találhatók.
OKR
To Rococo Rot
A To Rococo Rot 6 esztendeje alakult, amikor a Lippok testvéreket (Robert és Ronald) meghívták egy kiállításra, hogy élőben zenéljenek a megnyitón. Érdekesség, hogy a kiállításon saját műveik is szerepeltek, lévén a testvérek képzőművészként is aktívak. Itt játszottak először együtt a düsseldorfi Kreidler együttes basszusgitárosával, Stefan Schneiderrel. A közös zenélés annyira jól sikerült, hogy 1995 végén már első nagylemezüket is megjelentették a Kitty Yo nevű kis német kiadónál. Azóta két újabb albumot, több kislemezt és EP-t is kiadtak, turnéztak Európában és az Egyesült Államokban is.
Egyik legutóbbi ténykedésük a St. Etienne albuma, a The Sound Of Water produceri munkálatai volt. Emellett remixeket készítettek többek között a Leftfield-nek, Mira Calix-nak, az Appliance-nak, valamint két rádiójáték megzenésítésére és egy dokumentumfilm (No Ordinary Cowboy) aláfestő muzsikájának megírására is találtak időt.
A To Rococo Rot hangzása semmihez nem hasonlítható. Akik ismerik korábbi munkáikat, érezni fogják, hogy az új, Music Is A Hungry Ghost című, album mennyire szépen viszi tovább a zenekar nyugodt, visszafogott instrumentális zenéjét, amelynek Stefan levegős, de masszív basszushangzása ad tartást. Azonban az album tovább tudott lépni az előző lemezekhez képest, és közelebb hozta a kísérleti elektronikus hangzást és a modern tánczenét. A To Rococo Rot új albuma a leginkább közérthető, mindamellett megtartja a zenekar intim hangzását, a zenei melegséget és eleganciát, amely mindig is jellemezte az együttes muzsikáját. Ez az elegancia és intimitás különbözteti meg a To Rococo Rot zenéjét a kortársakétól, akik közül a Boards Of Canada, vagy a Tortoise áll talán a legközelebb a csapat hangzásához.
D-Fuse
A D-Fuse művészek és médiaszakemberek kollektívája, amely vizuális adatokat és koncepciókat készít. Ötleteiket a média teljes spektrumának felhasználásával valósítják meg. A digitális forradalom vívmányait kihasználva adathalmazokat szűrnek meg, új nyelvekkel és kommunikációs formulákkal kísérleteznek, hogy a digitális világ igényeit kielégítsék. A D-Fuse munkája az egyszerű képektől a bonyolult mozgóképen át a webes megjelenésig terjed. A csoport 1995-ben alakult több kis csapat összeforrását követően. A D-Fuse igazi karrierje a Wire nevű magazin weboldalának, amely a mai napig az egyik legkomolyabb zenei adatbázis elkészítésével kezdődött, és különböző zenei összefonódások révén egyre inkább belefolytak a klubok és installációk világába. A D-Fuse dolgozott Richie hawtin-nal, a Leftfielddel és természetesen többször is a szintén fellépő Scannerrel. Tucatnyi külföldi rendezvényen láthattuk már a csoport munkáit, többek között a Sonar fesztiválon Barcelonában, az évente megrendezett ISEA kiállításon Londonban, és egyéb modern művészettel foglalkozó kiállításokon. A D-Fuse videóklipeket is készít, valamint dolgoztak a BBC2 nevű TV csatornával, az XFM nevű rádióadóval és a japán DoCoMo nevű céggel is az elmúlt években.
Scanner
Robin Rimbaud, azaz Scanner, aki London Battersea nevű negyedében él és alkot, művésznevét egy mobiltelefonokat ellenőrző műszertől kölcsönözte. Scanner, aki már a nyolcvanas évek végén készített zenéket, mára elismert művész, aki a formátumok és stílusok határmezsgyéjén alkot, hangokat, zenei elemeket és elekronikus zajokat keverve kreál újat és izgalmasat. Bár korai munkáin is próbált a zeneiség irányába haladni, azonban ezek a lemezek sokkal inkább a zajok és a kísérletezés szellemében készültek. A zenei kritkusok mellett valószínűleg nagy érdeklődéssel figyelték munkásságát a tudósok és matematikusok is.
Scanner bár kevéssé muzikális és változatos, mint európai kortársai és muzsikustársai, ennek ellenére az évek során tucatnyi elismerést és felkérést kapott olyan előadóktól, mint a német Oval, Bill Laswell, David Shea vagy Karlheinz Stockhausen. Remixeket is készített Oval, Scorn és egyéb művészek számára, illetve dolgozott a The Garden Is Full Of Metal című film zenéjén, amely a néhány éve elhunyt filmrendezőről, Derek Jarman-ról szól. Legfrissebb, Wave Of Light by Wave Of Light című, munkáját mutatja be Budapesten, amelyet Scannerfunk néven jelentetett meg 2001 tavaszán.
Uli Troyer
Uli 1973-ban született Ausztria déli részén, Tirolban. 1992 óta él Bécsben, ahol egy fellépést követően, amelyen Fennesz és Pita (Peter Rehberg) lépett fel, döntött úgy, hogy elkezd elektronikus zenével foglalkozni. Emellett kitalált rajzfilmekhez készít zenéket, kedvenc elfoglaltsága pedig a főzés.
Kisir
Áztassunk be 1 csészényi bulgur finomlisztet (Kisirlik Bulgur) 2 csészényi meleg csapvízben.
A felesleges vizet öntsük le róla.
Keverjünk össze
3/4 csésze friss mentát és 3/4 csésze petrezselyemzöldet,
4 apróra vágott mogyoróhagymát és két, közepes méretű, apróra vágott paradicsomot
2-3 evőkanálnyi paradicsompürével, 2-3 evőkanál olivaolajjal, 2-3 evőkanál citromlével
fűszerezzük sóval, borssal,
és tekerjük fel.
Tegyünk 2 evőkanálnyit salátalevélre.
Kóstoljuk meg: mego 039: NOK (2000)
Tina Frank
* 1970, Ausztria.
- Bécsben tanul grafikus-designerként
- 1992 MetaDesign, Berlin
- 1994 Nofrontiere, Vienna
- 1995 megalapítja a ???inwirements: Tina Frank
- 1995 megalapítja az U.R.L.-t, egy információs design céget, Bécs
- 1997 megalapítja a Skot-ot, Mathias Gmachl-lal közös videos
csapatát
- 1999 Norbert Pfaffenbichlerrel és Annja Krautgasserrel közösen a Lanolin nevű kiadó megalapítása, amely vizuális kiadványokkal foglalkozik
- 2000 megalapítja az U.R.L. berlini részlegét
- Tina Frank-ot leginkább a MEGO lemezcég kiadványairól ismerhetjük, ő tervezi ugyanis a kiadó lemezeinek borítóit. Munkáit a következő oldalakon láthatjuk:
www.frank.at
www.skot.at
www.url.at
Egyéb érdeklődésre számot tartható oldalak:
www.mego.at
www.lanolin.at
MEGO - BÉCS, AUSZTRIA
A Mego 1994 végén alakult Bécsben; lényegében lemezkiadó és információs-promóciós közösség, amelynek célja, hogy a modern elektronikai hangzásokat minél változatosabb formában vegyítse egyéb hatásokkal. Furcsa lemezborítók, minidisc-ek, VHS videók, tevékenységük legjellemzőbb megjelenései, illetve 99 óta működtetik Flasch néven kizárólag az Interneten hozzáférhető cégüket, ami nemcsak Mego-s lemezeket, hanem jónéhány kapcsolodó cég és előadó lemezét is kínálja. A kiadó, amelyet két művésze, Pita és Fennesz képviselt, nyerte el a nagy presztizsű Ars Electronica fesztivál egyik digitális zenei díját, 1999-ben.
Tavaly elindították MbDs elnevezésű rendezvényekkel és koncertekkel foglalkozó cégüket is. A kiadó előadói gyakran lépnek fel élőben is. Az elmúlt években a világ számos pontján láthatták koncertjeiket az elektronikus, kísérleti zene rajongói.
Domizil
A Domizil története a kilencvenes évtized elején kezdődött, amikor Marcus Maeder előállt a kiadó ötletével. Rövid időn belül már Bernd Schurer is csatlakozott hozzá, így kialakult a Domizil ma is létező magja. A cég elsősorban a zenével foglalkozik, legyen az lemez, CD, élő fellépés, internetes megjelenés, vagy rendezvények szervezése. A kiadó célja a digitális kultúra feltérképezése, az egész modern zenei élet összevegyítése, keveredése és átmosása, és új értékek létrehozása. A zenei zsánerek hiánya olyan szabadságot ad a Domizilnek, amelynek köszönhetően a kiadó zenéi és előadói mindig újat és forradalmait képesek létrehozni. A cég folyamatosan keresi a fiatal tehetségeket, hogy lehetőséget biztosíthasson számukra a kibontakozásra és a megszólalásra. A Domizil központja Zürich szívében egy apró irodában székel.
Porousher
A Porousher nem kötődik ritmusokhoz, fix elemekhez, nem nyújt biztos pontot, szilárd talajt a hallgatónak. Kísérletezés a hangokkal, zajok, akusztikus zörejek feldolgozása, monotónia; a monoton elemek használata. A zenét a ritmustalanságban és a zörejekben fellelhető repetitív mozzanat rendezi egységbe, az ad neki gerincet. A hagyományos
zeneszerkesztés elemeit, ritmusképleteit tudatosan próbálja elhagyni. Olyan előre nem kontrollálható szerkezetet hoz létre, amit a hallgató nem vár egy adott hangtól, ill. ezt az elvárást igyekszik kizárni.
A bemutatásra kerülő anyag az új projekt letisztult, kevésbé telített hangvilágára épül, ahol már megjelennek a ritmikus elemek, de nem funkcionálisak, csak mint struktrúrált eszköz van jelen.
Tigrics
Csikos analóg, kockás digitális, túlcukrozott savanyú, kicsit mint a nagymamád lekvárja. compact disco, szomorú zaj, buda-pet.
Terremoto 9
A Terra Rossa védőszárnyai alatt bemutatkozó Terremoto 9 az analóg emberi diszciplinák egyesülésének poszt-indusztriális zenei leképezése. Mivel a Vörös Föld három koordinátorából hazánkban csak kettő tartózkodik (egyikük az Egyesült Királyságban építi a saját és a csoport jövőjét), egy kebelbéli hölgyismerősük (!) - Ańez technoid ütemeire alapozva készül az élő aktus. Várhatóan még két vendégművész is részt vesz a produkcióban, egyikük zenei, másikuk vokális(!) segédlettel.
WooLogic
Fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj, fehér zaj.
(Pararadio)
2001. június 01., péntek 15:17
|
|
|
