|
Kozma István festőművész
- a Pannónia Galériában
Haas János műgyűjtő és galériatulajdonos nyitotta meg Kozma István kiállítását
a Pannónia Galériában.
|
|
A képen: Kozma István, Szilágyiné dr. Fodor Zsuzsanna, Haas János
|
Kozma István "Mezőkövesden élő nagybányai festő"-nek, a huszadik század
magyar festészetének szilárd alapot teremtő nagybányai elődök harmadik
nemzedékéhez tartozónak vallja magát. Bátor tett ez Kozma részéről, mert
azon túl, hogy ezzel mintegy ő maga ad kapaszkodót művei értelmezéséhez,
ugyanakkor mércét is állít - és nem is kevésbé magasat - maga elé.
Kozma Istvánra a nagybányaiak közül közvetlenül leginkább annak a Ziffer
Sándornak a művészete hatott, aki a hagyományos nagybányaiságot úgy alakította
korszerű nagybányaisággá, hogy annak a hazai talajból, tájból, életérzésekből
összeálló szellemisége a világ számos jelentős képzőművészeti központjában
megállta a helyét.
A "nagybányai művészet" - az impresszionista nyomokon járó, a nyugat-európai
festészethez képest már indulásakor elkésetten - nem azonos az alapítók
felfogásával, és már a második generációtól kezdve (vagy talán még azelőttről?)
egyébként sem egységes.
Az átlényegített nagybányaiság, a motívumok részelemeihez való visszatérés,
az új látószögek, futóvonalak, új színharmóniák keresése - néhány olyan
vonása Ziffer művészetének, amelyek a tanítvány, Kozma képein is felfedezhetők.
Ugyanakkor Kozma István tudatosan és következetesen vállalt nagybányaisága
nem stílusok, mesterek utánzása, nem nosztalgikus visszatekintés és szellemidézés,
hanem egy olyan öntörvényű, önmaga által teremtett művészi világ, amelyben
tehetsége és egyéni kifejezésmódja a nagybányai szellemiséggel rezonál.
Kozma István képeinek egészét külön funkcióval bíró, ám szerves egységbe
összeálló szerkezeti elemek alkotják. Sík- vagy térmértani idomokra egyszerűsített
tájelemek, emberi alakok vagy tárgyak - leegyszerűsített formák - objektív
kölcsönhatásában jelennek meg a képfelületen.
Kozma csoportosítja a tárgyakat.
A konstrukció, a szerves architekturális egységbe illesztett legigénytelenebb
tárgy is önmagában válik súlyossá, éppen annyira, amennyire a kompozíció
megkívánja. Figyelemre méltó Kozma igen erőteljes kolorisztikája: a meleg
tüzes-vörös, a hideg kékes-vörös, a kék és ibolyaszín akár egyidejű használata.
Az intenzív ultramarinkék és a fokozottan telített sárgák fénye erővel
telíti képeit.
Az erőteljes színek és a határozott erő- és kontúrvonalak céltudatossága,
az egyszerűsített és ugyanakkor tömör egységbe összefogott formamegoldások
sajátos dinamikát adnak még a csendéleteknek is.
Erőteljesen harsogó, ám egymás viszonylatában kiegyensúlyozottan kezelt
színei ritmikusságot teremtenek, amelyben átszervezi a látottakat, egymáshoz
társítja a tárgyakat.
Kozma István képein ne keressük a színekben a pihentető harmóniát, mint
ahogyan a hullámzó vonalvezetést - mint érzelmi töltetű alkotásainak jellemzőjét
- is ezúttal igen kevés alkotásán láthatjuk.
A síkok és alakzatok helyi színekkel való megragadásában tetten érhető
szín- és formaegyensúly, a lényeges sűrített megragadása erőteljes hangzásúvá
teszik Kozma István művészetét.
Ez az erőteljesség akár a bevezetőben említett bátorságot is jelezheti,
ám mindenképpen egy igen céltudatosan és kitartóan (meg)épített életművet
jellemez, amelyet az iskola-alapító Hollósy Simon megfogalmazásában Kozma
István gyakran idéz kiállítási meghívóin:
"A művészethez nem vezethet ambíció soha, egyedül a vér vezethet
helyesen. Nehéz a művész útja, idő és ember kell hozzá. Az igazi művész
nem törődik a megpróbáltatásokkal, minél több keserűséggel kell bajlódnia,
annál magasabbra szökken az értéke annak a célnak, amit a szem láthat,
a lélek is csak érezhet."
Kozma István kiállítása június 30-ig, naponta 9 és 17 óra között látogatható
a Várkerület 75. szám alatti Pannónia Galériában.
té
2001. június 03., vasárnap 20:54
|
