|
Szomszédvár - Régió |
|
Az én sulim!
A film ünnepélyes bemutatója lezajlott
"Tök jó, hogy ez az én sulim! Büszke vagyok rájuk!" Ez a mondat ütötte meg a fülem az esemény után; a kijövő nézők egyikének ajkáról hangzott el.
Pünkösdhétfőn este 20 órai kezdettel levetítették a szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium diákjai, tanárai (sőt még a technikai személyzetből is volt szereplő!) közreműködésével - azaz színészi alakításával és filmes tevékenységével - készített "Isten a vádlottak padján" című 61 perces filmet. A gimnázium díszterme volt a vetítés színhelye. Theodor atya, premontrei szerzetes - aki az Egyesült Államokból érkezett Szombathelyre már évekkel ezelőtt - mondott bevezető beszédet, így a jelenlévő szülők, illetve az iskola mindennapjaival kapcsolatban kevésbé tájékozott nézők is betekintést kaptak egy kicsit a forgatásba, egy kicsit az időtartamba (másfél évig forgatták a filmet, kilenc órányi anyagot vágtak meg annyira, hogy 61 perces alkotás lett a végeredmény; tanúsíthatom, igazán remek alkotás!) s egy kicsit az újból és újból feltornyosuló, igen különféle nehézségekbe, akadályokba.
Isten azért kerül a vádlottak padjára - az egész egy gimnáziumi tanuló álmában játszódik, mely álom a napközben zajlott egyik beszélgetés alapján indul el agyában -, mert engedi a sok szenvedést (katasztrófák, súlyos betegségek, terror stb.). Remek, fordulatos cselekmény, változatos színhelyek, rövid, pergő snittek, tiszta beszéd, rebbenés nélküli szemek - igazán érdemes megnézni. A konklúzió igen komoly, ható pármondat Isten ajkáról, melynek lényege a következő. A szülők beviszik gyermeküket a kórházba, ha nagybeteg. Azután hazamennek, s másnap igyekeznek látogatni, érdeklődnek az orvosnál, aki tájékoztatja őket, hogy a gyermeket éjszaka meg kellett műteni, de jól van, most már rendbe fog jönni. Ha a szülők egy másik embernek engedik, hogy gyermeküket szúrja, vagdossa a gyógyulás érdekében, az emberek miért nem fogadják el, amikor Isten különböző módokon megpróbálja őket - ha az a megfelelő gyógymód lelkük egészségessé tételéhez?!
Szándékomban áll interjúban is beszámolni Olvasóimnak e nagyszerű, sokmunkás, nagy összefogásról tanúskodó diákfilmről, melyben egyetlen negatívum, hogy a hangerő néha nagyon felemelkedett, s zavaró volt, de tényleg csak ennyi(!) - egyelőre azonban, kérem, elégedjenek meg ennyivel! (Sajnos, az alkotókkal még nem tudtam időpontot egyeztetni.)
De mégis, csak annyit még: ajándék a sorstól, hogy láthattam ezt a filmet. Teljesen komolyan mondom. Olyan volt, mint egy hivatástisztázó beszélgetés, mint egy lelki kérdezz-felelek, ahol más kérdez és más válaszol helyettem; de olyan kérdésre, amit én is felteszek olyan válasz érkezik, amely meggyőzően szól hozzám is.
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP
Stúdió támogatásával készülnek.
2001. jĂşnius 05., kedd 22:57
|
|
|
