CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. május 21., kedd, Konstantin, András napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Szentmise közvetítés a Soproni Szent Mihály Templomból

A misét Dr. Rédly Elemér városplébános cerebrálta

Kossuth Rádió, 2001. 06. 03. Pünkösd

Bevezető:

Szeretettel köszöntöm híveinket és a Kossuth Rádió hallgatóit!

Pünkösd a Szentlélek eljövetelének, az Egyház születésének az ünnepe. Ma, a húsvéti ünnepkör utolsó napján, azt ünnepeljük, hogy a Szentlélek pünkösd napján leszállott az apostolokra. A Szentlélek azért jött el, hogy a világ végéig az Egyház éltető lelke legyen: hogy vezesse az Egyházat a tanításban, az emberek megszentelésében és a pásztori szolgálatban.

Olvasmány: ApCsel 2,1-11.

Szentlecke: 1Kor 12,3-7.12-13.

Evangélium: Jn 20,19-23.

 

Szentbeszéd:

Téma: Mi, Ki nekem az Egyház? Mi az Egyház?

Bev: Szent Máté evangéliumának 16. fejezetében olvashatjuk azt a jelenetet, amikor Jézus váratlanul megkérdezi tanítványait: “Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Így válaszoltak: “Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának.” Jézus most hozzájuk fordult: “Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Simon Péter válaszolt: “Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,13-16.)

Pünkösd ünnepén hasonló kérdést tehetne fel nekünk a mi Urunk: Kinek tartják az emberek az Egyházat?

1. Valószínűnek tartom, hogy a kérdésre a mai világban az emberek egymástól nagyon eltérő válaszokat adnának. Vannak, akik az Egyházat egyiknek tartják a világ vallási közösségei közül, vannak, akik jámbor emberek gyülekezetének tartják, mások lényegében egy karitatív szervezetnek, ismét mások pedig talán gyűlölt ellenségüknek.

Ha visszatekintünk Egyházunk kétezer éves történelmére, akkor azt látjuk, hogy mindig voltak, akik az Egyházat gyűlölt ellenségüknek tartották. Először magának a választott népnek egykori vezetői tűzzel-vassal üldözendő szektának tartották Jézus követőinek közösségét. Így üldözte az Egyházat Saul, akiből megtérése után Pál apostol lett. Ellenségnek tekintették és üldözték az Egyházat három évszázadon keresztül a Római birodalomban. S ahogy Jézus előre megmondta, ez az üldözés ismételten feléledt a történelem során. Gondolhatunk akár a francia forradalomra, akár az elmúlt évtizedek kommunista egyházüldözésére. De tudjuk, hogy ma is olyan országok, ahol üldözik az Egyházat, sokakat bebörtönöznek, másokat pedig megölnek.

Mindig voltak és ma is sokan vannak, akik ugyan nem nyíltan nem üldözik magát az Egyházat, de úgy kezelik, mint ellenfelüket. Jobb esetben, úgy kezelik, mint egy emberi, karitatív egyesületet, amely arra jó, hogy az embereket erkölcsre és becsületre nevelje. Mások hatalmuk megerősítőjének, támaszának akarják felhasználni az Egyházat.

És mit válaszolunk, ha Jézus tőlünk, mai keresztényektől kérdi meg: Ti kinek tartjátok az Egyházat? Én kinek tartom az Egyházat?

Olyan kérdés ez, amelyre nem könnyű válaszolni, mintha azt kérdeznék tőlem, hogy ki nekem az én édesanyám. Hittel vallom, hogy az Anyaszentegyház Krisztus Titokzatos Teste, Isten újszövetségi népe, látható és lelki közösség. Ennek a Titokzatos Testnek, az Egyháznak lettem én is tagja, amikor a keresztség szentségében újjászülettem az istengyermeki, kegyelmi életre. Az Egyház által ismertem meg és ismerem meg Jézus örömhírét, bűneimtől megszabadító irgalmas szeretetét és végtelen jóságát, amellyel megteremtett és meghívott az örök életre. És ez az Egyház vezet engem is, hogy földi életemben Jézus követésének útját járva eljussak arra a boldog örök életre, amelyre Mennyei Atyánk mindnyájunkat meghívott.

Mindezt hittel vallom, de Egyházunk több annál, mint amit emberi szóval elmondhatunk: Jézus Krisztus él tovább Egyházában. Tovább él benne ma is, hogy folytassa a megváltás művét, hirdesse Isten minden embernek szóló örömhírét, közvetítse Isten bűnbocsátó, irgalmas szeretetét, és minket a boldogság, az üdvösség útján vezessen. Teológiai műszóval azt mondjuk, hogy az Egyház misztérium. Olyan valóság, amelyet ugyan emberileg megtapasztalunk, amely azonban a maga teljességében mégis felfoghatatlan, hiszen nem csupán emberi intézmény, annál több, Jézus Krisztus él Egyházában közöttünk. Röviden: az Egyház Jézus Krisztus és benne mi, megkeresztelt emberek. Másként megfogalmazva az Egyháznak két arca van: Jézus Krisztus, a végtelenül Szent Isten Fia, aki magára vállalta embervoltunkat, akit mi gyarló, bűnös emberek jelenítünk meg a világban. Ebből érthető, hogy másként vélekedünk róla, mi hívő keresztények, és másként vélekednek azok, akik nem hisznek Istenben, és az Egyháznak csak emberi arcát látva ítélik meg.

2. Jézus Krisztus egyetlen, hierarchikus Egyházat alapított, melynek belső rendjét ő maga határozta meg. Erről a ma már kétezer éves Egyházról valljuk, hogy azonos azzal az Egyházzal, amelyet Jézus Krisztus alapított: amely egy, szent, katolikus és apostoli. Igaz, hogy ez alatt a kétezer év alatt hatalmas fejlődésen ment át, amint én magam is azonos vagyok azzal a kisgyermekkel, aki néhány évtizede megszületett, annak ellenére, hogy mind testileg, mind szellemileg igen sokat gyarapodtam. Jézus Egyháza akkor is egy, ha emberi arcát ma szakadások osztják meg.

Sokan, amikor az egyház szót használják , csak a papságra gondolnak, és ebből sok félreértés adódik. Az Egyház valamennyi megkeresztelt ember közössége, amelyben minden tagnak meg kell találnia a maga feladatát. Az Egyházról alkotott fogalmunkhoz hozzátartozik, hogy megfontoljuk: mi az Egyház célja, létének értelme, mi az Egyház feladata?

Miért alapította Jézus Egyházát? Az Úr Jézus azért alapította az Egyházat, hogy Isten Országát terjesztve az örök üdvösségre vezesse az embereket. Az Egyház létének értelme, tevékenységének célja, Jézus művének folytatása: Isten üdvözítő örömhírének hirdetése, Isten dicsőségének és az emberek üdvösségének szolgálata.

Egyházunk prófétai, tanítói feladata Isten üzenetének, Jézus örömhírének hirdetése, tanítása és alkalmazása mindennapi életünkre. Ezt az üzenetet ugyanis nem elég meghallgatni, hanem életté is kell váltani. Ez az örömhír átjárja egész életünket, a legbensőbb lelki életünktől kezdve a mindennapi élet valamennyi kérdését, a család életétől a közélet valamennyi kérdéséig. Ezekről szólnak a zsinati döntések, mint például a II. Vatikáni Zsinat határozatai is, ezekről szólnak a legrégibb pápai körlevelek, különösen a XIII. Leó pápától II. János Pál pápáig kiadott pápai körlevelek.

Nekünk is ismernünk kell Egyházunk tanítását. Az elmúlt fél évszázad statisztikai adatai azt mutatják, hogy a felnövő fiataloknak középiskolás korukban legfeljebb egy-két százaléka részesült hitoktatásban. Ennek egyik következménye az, hogy a felnőtt keresztények nagy része nem ismeri Egyházunk tanítását a társadalmi és közéleti kérdésekről. Ezért Jézus örömhírének hirdetésének feladata azt is magában foglalja, hogy meg kell ismertetnünk az Egyház tanítását a mai világban élő felnőtt, hívő keresztény emberekkel, hogy életüket Isten üzenetének szellemében alakítsák. Ez a feladat vezette a Magyar Katolikus Püspöki Kart is, amikor kiadta az Igazságosabb és Testvériesebb világot című körlevelét, majd A boldogabb családokért című körlevelet. Feladatunk, hogy megismerjük Egyházunk tanítását, és ennek megfelelően teljesítsük kötelességeinket a világban.

Egyházunknak papi, megszentelői feladata, hogy az embereket Isten kegyelmével megerősítsék a jóban, Isten és embertársaik szeretetében. Ha szétnézünk a világban, akkor beláthatjuk, hogy a mindennapi életben tapasztalt bajaink és nyomorúságaink forrása mindig az emberi önzés, a bűn. Erről mindenki meggyőződhet saját tapasztalataiból. Ha visszagondolunk, hogy mi okozott nekünk gondot az elmúlt napokban, hetekben vagy hónapokban, akkor panaszkodhatunk betegségre meg kedvezőtlen időjárásra, emlegethetjük anyagi gondjainkat, de mégis a legtöbb problémát a másik ember figyelmetlensége, szeretetlensége, önzése és kapzsisága okozza. Emberi problémáink megoldása valójában nem gazdasági, nem egészségügyi vagy természettudomány kérdések megoldásától függ, hanem emberi erkölcsi magatartásunk fejlődésétől. Ha nincs erkölcs, ha nincs kötelesség és felelősségtudat, akkor vissza lehet élni a tudomány és a technika fejlődésének eredményeivel.

Mi keresztények azt valljuk, hogy gondjaink megoldása, emberi sorsunk jobbra fordulása attól függ, hogy elfogadjuk-e azokat az erkölcsi elveket, amelyek bele vannak írva emberi természetünkbe, amelyeket nekünk Isten üzenete, Jézus örömhíre is tanít. Vannak keresztény erkölcsi elveink, és egyházunk egyik feladata, hogy Isten kegyelmének segítségével elvezesse az embereket a becsületes emberi, Isten akaratának megfelelő életre. Ezért tartjuk fontos feladatnak a keresztény nevelést, azt, hogy felnövő gyermekeink az iskolában is megkapják a megfelelő erkölcsi nevelést, hogy részt tudjanak venni a rendszeres hitoktatásban.

Az erkölcsi ismeretek oktatása azonban nem jelent még erkölcsi nevelést. Nem elég tudni, mi a jó és mi a rossz, mert azt be is kell gyakorolni, hogy a jót valóban megtegyük, a rosszat pedig elkerüljük. Ebben az erkölcsi nevelésben ad nekünk hatékony segítséget Jézus Krisztus az ő Egyháza által. Erkölcsi nevelés nélkül egyetlen iskola sem tudja betölteni igazi feladatát, mert az a tudás, amihez nem társul az erkölcsi felelősség tudata, az nem az emberek javát szolgálja. A bűnözők, a gengszterek jellemzője az a gátlástalanság, amellyel mindent felhasználnak saját önző céljaik érdekében, nem törődve sem Istennel, sem emberrel.

Végül Egyházunk lelkipásztori feladata, hogy minket embereket az üdvösség útján vezessen. Minden ember boldog akar lenni, ez természetes, hiszen Isten, aki minket teremtett, mindnyájunkat meghívott az örök életre. Jézus ezért jött közénk, hogy minket erre az örök életre elvezessen. Baj lenne, ha megrekednénk a földi életben, ha nem tekintenénk túl a halálon, hogy megtaláljuk életünk értelmét. Egyházunk feladata, hogy a földi élet küzdelmeiben is az örökké valókra fordítsa figyelmünket. Ez nem jelentheti azt, hogy az evilági földi dolgokkal ne törődjünk, hanem azt, hogy úgy éljünk az evilági dolgokkal, hogy az örök célunkat szolgálja. Erre mutat a főparancs is, hiszen Isten és az emberek szeretete egymástól elválaszthatatlan. Ennek alapján fognak minket megítélni, hogy milyen szeretettel voltunk embertársaink iránt.

3. Miért fontos, hogy megpróbáljunk helyes fogalmat alkotni az Egyházról? Azért, mert az Anyaszentegyház szent, de egyben gyarló emberek közössége. Jogos elvárásunk, hogy az Egyház szent legyen, mégsem lehet csupán a tiszták gyülekezete, mert akkor nem tudna minket, gyarló, bűnös embereket befogadni, hogy megtisztítson, megszenteljen és üdvösségre vezessen. Igen, az Egyház szent, és hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen, de ennek az Egyháznak tagjai, bármilyen tisztséget töltenek is be, mégis eltévelyedhetnek és vétkezhetnek. Az Egyháznak olyan tagjai vannak ma, mint amilyenek mi vagyunk, mai, gyarló emberek, akik között vannak szentéletűek és bűnösök, hívők és kétkedők, vértanúk és árulók... Így volt ez a történelemben, és lesz ez a világ végéig. Ezzel az Egyházzal azonosítja ma is magát Jézus, ugyanúgy, amikor Saulnak megjelent a damaszkuszi úton, és azt mondta: Miért üldözöl engem? ... Én vagyok Krisztus, akit te üldözöl. (Vö. ApCsel 9,4-5.) Ezért az Egyháznak tagjaiban állandó megújulásra van szüksége, hogy hitelesen tudja megjeleníteni azt a Jézus Krisztust, aki maga az Út, az Igazság és az Élet, aki maga a Szentség.

Milyen lesz a jövő Egyháza? Az Egyház lényegében változatlan marad, még akkor is, ha emberi arca változik az idők során. Mi változunk, a mi gondolkodásmódunk, emberi kapcsolataink, társadalmi és gazdasági helyzetünk. Változhat az Egyház területi beosztása, az Egyházon belüli munka- és feladatmegosztás és még sok minden, ami emberi. Változatlan marad azonban tanúságtevő feladata: prófétai feladata: az evangélium hirdetése és alkalmazása a mindennapi életre; papi feladata: Jézus áldozatának megjelenítése és az emberek megszentelése; és pásztori feladata: az emberek vezetése az üdvösség útján, hogy eljuthassanak a boldog örök életre.

Sok mindent el lehet várni az Egyháztól, de azt nem, hogy feladja létének értelmét és célját, hogy megváltoztassa önmaga lényegét, azt nem. Egy biztos, a gonoszság hatalma nem vesz erőt rajta. Jézust meg lehetett kínozni, keresztre lehetett feszíteni, de feltámadását megakadályozni nem lehetett és ma sem lehet.

B: Feltámadása után egy alkalommal Jézus megkérdezte Pétert: “Simon, János fia, szeretsz engem?” “Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek” - válaszolta. (Vö. Jn 21,15-17.) Ma Jézus ezt a kérdést teszi fel nekünk: Szeretsz engem, szereted Egyházamat? A mi válaszunkat életünk fogalmazza meg, és ha valóban szeretjük Jézust, akkor ennek a válasznak így kell szólnia: "Igen, Uram, te mindent tudsz, tudod, hogy szeretlek, szeretem az Egyházat, mert hiszen az Te vagy és Benned mi, akik hiszünk benned és követni akarunk."

Pünkösd ünnepén az Egyházról elmélkedtünk, arról az Egyházról, amelyet a Szentlélek éltet és vezet. Épp azért küldte el Jézus a Szentlelket, hogy Egyháza képes legyen teljesíteni azt a feladatot, amit mennybemenetelekor rábízott, hogy menjenek el az egész világra, hirdessék az evangéliumot, tanítsák meg az embereket mindannak megtartására, amit nekünk tanított. Ahhoz, hogy valóban teljesíteni tudjuk keresztény küldetésünket, együtt kell működnünk a Szentlélek kegyelmével. Ezért most arra kérjük Urunkat, hogy világosítson meg minket is, hogy megismerjük és felismerjük az Ő akaratát, adjon nekünk erőt, hogy a jót megtegyük és a rosszat elkerüljük, hogy örömünket leljük Jézus követésében. Ámen.



2001. június 08., péntek 18:25


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület