- Bevezetésként mondana pár szót önmagáról - nem szokványos életútjáról?

- Kilenc évvel ezelőtt a rendszerváltás következtében jöhettem ide Magyarországra angolt tanítani. Mivel a rend nem működhetett a kommunizmus alatt, Amerikából kértek utánpótlást. A kaliforniai rendházunkat ugyanis 7 magyar pap alapította 1961-ben, akik a kommunizmus elől 1948-ban először Ausztriába, utána Rómába, végül az Egyesült Államokba menekültek.

- Kiben, mikor, hogyan vetődött fel az ötlet: legyen film a diákokkal, s a téma az legyen - Isten a vádlottak padján?

- Sajnos, azt kell látnunk, hogy erkölcsi és hitbeli szempontokból egyre több romboló film, illetve tévéműsor jelenik meg. Mi, keresztények olyan közömbösek lettünk ezzel szemben, hogy legtöbbször ugyanazokra a filmekre megyünk mi is, mint a nem keresztény emberek, az elején talán abban a hiedelemben, hogy ezek a műsorok nem gyakorolhatnak annyi hatást ránk, mint amennyit a többi emberre. Sajnos, itt nagyot tévedünk! A végén mi is odajutunk, hogy a rosszat jónak nevezzük. Tehát az már jó filmnek számít, ami talán erkölcstelen, de nem annyira, mint néhány film. Nagy hiba azonban a rosszat jónak nevezni. Nem az a jó film, ami minimális erkölcsi és hitbeli kárt okoz - mert az még mindig rossz -, hanem csak az a film lehet jó, ami kifejezetten megerősít bennünket a jóban, a hitben és az erkölcsi életünkben.

- Milyen szervezőmunka előzte meg a legelső filmkockák rögzítését?

- Először találni kellett egy olyan embert, akihez jó tanácsért fordulhattunk, hiszen gimnáziumunkban még senki sem készített filmet. Szűcs Ivánban, a belga tévé volt főrendezőjében nemcsak 40 éves tapasztalattal rendelkező tanácsadót találtunk, hanem a film rendezését is vállalta. Dr. Veress Mártonné, a Szent-Györgyi Albert Gimnázium volt igazgatója kulcsszerepet játszott. Annak idején ő alapította a videoképzést abban az iskolában. Ő hozott kapcsolatba Ivánnal, és nagyon sokat segített a film készítésében. Több olyan ember volt azonban, akik nélkül nem készült volna el ez a film. Hoós Ildikó tanárnő a szereplők felkészítését irányította. Dr. Nagy Imréné végezte a filmmel kapcsolatos szervezés legnagyobb részét. Horváth Imre szerezte a film zenéjét. Miután a legnagyobb probléma már megoldódott, meg lehetett írni a forgatókönyvet, meghallgatásokat tartani, aztán szereposztás, próbák, forgatások, szinkronálizások következtek. Karáth László, a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium igazgatója fejlesztette az iskolai számítógépes rendszert, hogy a filmet vágni tudjuk.

- Voltak-e a munka során kiemelkedő pillanatok, amikor minden sikerült, illetve holtpontok, amikor elkeserítő volt a helyzet, s csak a nagy akarás tudta továbblendíteni a munkát?

- Mivel ez az első filmünk, nagyon sok gond volt. Először hónapokban gondolkodtunk, de lassan kénytelenek voltunk években gondolkodni. Sokszor felmerült bennünk a kérdés, vajon ez a film megéri-e a rengeteg munkát. Itt is két választási lehetőség volt. Vagy a lehető legkönnyebb módon túl próbáljuk tenni magunkat a sok problémán, vagy minden problémát tőlünk telhetően a legjobban próbálunk megoldani. A másodikat választottuk, így a film bemutatóját többször el kellett halasztanunk. A film készítése több mint másfél évig húzódott. De olyan film lett, melyre nagyon büszkék vagyunk minden technikai hiányossága ellenére. Ezért, úgy gondolom, hogy ez a film nagyon emberi. Amikor komolyan belenézünk a lelkünkbe, akkor olyan sok problémával, hiányossággal, bűnnel találkozunk, hogy ugyanaz a kérdés merülhet fel: Vajon megéri-e a fáradtságot, hogy ezt a helyzetet megváltoztassuk. Ha nem a könnyű utat választjuk, akkor életünk végén mi is büszkék lehetünk - de mindig az Úr Jézusban. Rádöbbenhetünk, hogy milyenek voltunk, és milyenek lettünk!

- Kinek szól a film? Természetes, hogy a "szülő-gimnáziumban" mutatták be először, nyilván az sem véletlen, hogy éppen Pünkösdhétfőn - de a későbbiekben hogyan fog alkotásuk szélesebb körben ismertté válni?

- A film elsősorban gimnáziumunk diákjainak, tanárainak szól, miután ők is szerepeltek benne, de ezenkívül a hívőknek szól, mert ők fogják megérteni a legjobban, s az ő világnézetüket akarja megerősíteni, aztán másoknak is szól, akik keresik az Istent, vagy sokat szenvednek, de most már mindenki ebbe a csoportba tartozik, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a film mindenkinek szól.