CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 20., szombat, Tivadar napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Űrvadász  

Űrkaleidoszkóp - 2001. május
1. rész

Földet ért a világ első űrturistája
Nyolc napos út után, május 6-án földet ért Kazahsztánban a Szojuz orosz űrhajó utasait szállító kabin, benne Dennis Titóval, a világ első űrturistájával.
Az űrkabin három utasával - Titóval, valamint a legénység két tagjával, Talgat Muszabajevvel és Jurij Baturinnal - ejtőernyő és fékezőrakéták segítségével puhán landolt a közép-ázsiai kazah sztyeppén.
A 60 éves multimilliomos amerikai (kaliforniai) pénzember - aki állítólag 1957, az első szputnyik felbocsátása óta álmodott egy űrkalandról, és most 20 millió dollárt fizetett az útért - naplót vezetett történelmi fent tartózkodása idején, s azt hamarosan meg kívánja jelentetni.
Az Egyesült Államok űrkutatási hivatala, a NASA hevesen ellenezte Tito útját, mondván, hogy érdeklődő turistáknak nincs helyük a még építés alatt álló űrállomáson. Tito a második legidősebb ember, aki valaha a világűrben járt.
A nála is idősebb John Glenn egykori amerikai szenátor és volt asztronauta - ő 77 évesen jutott fel másodízben az űrbe - szintén bírálta Tito útját, mondván, hogy az űrkutatás alapvető céljával és eszközeivel való visszaélés történt.
Tito útja nem öncélú repülés volt, hanem a félévente szokásos mentőhajó-csere keretei között valósult meg. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg Daniel Goldin, a NASA feje - nem titkolva nemtetszését -, hogy amíg a Bush kormány költségvetési javaslata miatt valószínűleg el kell vetni majd az X-38-as mentőjármű további fejlesztését, addig az oroszok jó üzletet csinálhatnak a Szojuz-cserékhez kötött űrturizmusból. (MTI)

Visszatért az Endeavour űrrepülőgép
11 napos küldetése során az Endeavour legénysége felszerelte a Nemzetközi Űrállomásra a 17,6 méter hosszú kanadai Canadarm-2 robotkart, amely az űrállomásra érkező teherűrhajók kirakodását könnyíti meg, s amellyel az ISS további részegységeinek szerelésekor akár 100 tonna tömegű elemeket is lehet mozgatni. Chris Hadfield és Scott Parazynski két űrhajón kívüli munka során szerelte fel a robotkart, s illesztette össze a működtetéshez szükséges kábeleket.
Az űrrepülőgép útját egy nappal meg kellett hosszabbítani az űrállomás három számítógépében egyidejűleg fellépett üzemzavar miatt, majd a május 1-én visszatérő Endeavourt a floridai Kennedy-űrközpont térségében uralkodó rossz időjárás miatt átirányították Kaliforniába.
Az újonnan felszerelt kanadai gyártmányú robotkar részletes tesztelése elmaradt. A komputerek üzembe állítása után a robotkar által tartott másfél tonnás raklapot kézi vezérléssel adták át az Endeavour saját, kisebb robotkarának, amely aztán elhelyezte azt az űrrepülőgép rakterében. Ez volt az első eset, hogy két robotkar együtt dolgozott az űrben.
Ez volt az olasz Raffaello tehermodul első útja is: műszereket, élelmiszert és kilenc tudományos kísérlet kellékeit szállították benne az űrállomásra; visszatéréskor pedig használt eszközöket és hulladékot hozott a Földre az űrállomásról az Endeavour. (MTI)

Sikerült kapcsolatba lépni a Pioneer-10-zel
Nyolc és fél hónapos hallgatás után, április 28-án a földi irányítóknak sikerült fogni a Pioneer-10 űrszonda gyenge rádiójeleit. A NASA Madrid melletti 70 méteres rádióantennája segítségével másfél órán át tartott a kapcsolat. A 29 éves, majdnem 12 milliárd kilométeres távolságban levő szondával nehéz a kapcsolattartás. Energiaforrása alig elegendő a 8 wattos fedélzeti adó üzemeltetéséhez. A rádiójeleknek a Földről oda-, majd a Pioneer-10-ről visszautazásához jelenleg közel 22 óra szükséges. Az is valószínű, hogy a szonda műszerei már nem képesek biztosítani a stabil átviteli frekvenciát. A programban résztvevő kutatók azonban bizakodók, és remélik, hogy az egyetlen még működő tudományos berendezés, amely nagy energiájú töltött részecskék detektálására alkalmas, megéri az időt, amikor – előre láthatólag néhány éven belül – a Pioneer-10 tényleg kilép a csillagközi térbe. A hivatalosan 1997-ben befejeződött küldetést az tartja „életben”, hogy a NASA mérnökei újszerű, a gyenge jelek detektálására is alkalmas követési módszereket tesztelnek a szonda segítségével. (Sky&Telescope News, F.S.)

Magyar-amerikai űrkutatási megállapodás
Magyar-amerikai űrkutatási kormányközi megállapodást írt alá május 14-én Budapesten Manninger Jenő, a közlekedési tárca politikai államtitkára és Thomas Robertson, az USA Budapesti Nagykövetségének ideiglenes ügyvivője.
A megállapodás általános jogi keretet biztosít a további szakmai együttműködéshez, a világűr békés célú kutatásához, tudományos adatok és kutatók cseréjéhez. A magyar űrkutatásra az idén a költségvetésből mintegy 450 millió forint jut, ami csaknem duplája a múlt évi összegnek.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KöVíM) fejezetében 225 millió forint található, amiből a Magyar Űrkutatási Iroda 80 millióval részesül, míg pályázati rendszerben 145 millió forintot osztanak szét a kutatók között. További 80 millió forint található az Oktatási Minisztérium (OM) fejezetében űrkutatási célokra, amit szintén pályázatok útján osztanak szét. Ezen kívül az Európai Űrügynökség (ESA) Prodax-programjában is részt vesz Magyarország, ahova tagi hozzájárulásként 150 millió forintot fizet be évente, és ennek 90 százalékát kapja vissza műszer-beszerzésekre és tudományos együttműködésekre. Magyarországon mintegy 300 űrkutató dolgozik, s a '70-es évek óta csaknem 50 magyar űrberendezés járt a világűrben. (MTI)
A NASA-val a hivatalos kapcsolatfelvétel - kölcsönös látogatások formájában - 1992-ben történt meg. Azóta két nagyobb és több kisebb témában alakult ki szakmai együttműködés. Ennek segítésére, illetve további közös kutatási, alkalmazási projektek lehetőségeinek feltárására további kölcsönös látogatások történtek. Ezek közül kiemelkedik 1997-ben Dr. Jeffrey Hoffmannak, a NASA európai képviselőjének magyarországi látogatása, valamint 1998-ban a NASA Központban egy magyar delegáció tárgyalása, melynek során Daniel Goldin, a NASA vezérigazgatója felajánlotta a NASA és a magyar Kormány közötti együttműködési egyezmény megkötésének lehetőségét.

Fontosabb közös témák

1. Pille sugárdózismérő (KFKI Atomenergiakutató Intézet)

A Pille sugárdózismérő különböző változatai már több alkalommal jártak a világűrben (Interkozmosz-, NASA- és ESA-programok keretében). Magyarország 1995-ben ajánlotta fel az eszközt a Nemzetközi Űrállomáson történő használatra. A NASA-val kötött szerződés értelmében - az űrkutatásban bevett nemzetközi gyakorlat szerint - a műszer fejlesztését és építését Magyarország finanszírozza, a felbocsátást pedig a NASA. A tudományos eredményeket közösen hasznosítjuk. A Pille első példányát a Nemzetközi Űrállomásra 2001. március 8-án a Discovery űrrepülőgép felvitte. A műszer a következő években fontos alapfeladatot lát el az űrállomáson dolgozó űrhajósok mindennapi életében, rendszeresen mérve az őket érő sugárterhelést az állomáson belül, illetve a világűrben történő szerelőmunkák során.

2. Űrkemence (Miskolci Egyetem)

Az 1980-ban súlytalanságban végzett magyar űr-anyagtechnológiai kísérletek tapasztalatai alapján fejlesztették ki a Miskolci Egyetem mérnökei az új rendszerű (mozgó alkatrész nélküli) kemencét (Univerzális Sokzónás Kristályosító). A NASA a '90-es évek elején figyelt fel a magyar kemencére, és megkötöttük a szerződést a magyar fejlesztésre és a NASA saját laboratóriumában (a Marshall Űrközpontban) történő tesztelésre. Az éveket igénybe vevő tesztelés eredményei alapján a berendezés kedvező minősítést kapott, és a NASA 1998 decemberében közzétett anyagtudományi kutatási felhívásában már az űrállomáson várhatóan rendelkezésre álló kísérleti berendezések között sorolja fel a magyar kemencét.

3. Egyéb programok

A Szaturnusz kutatására 1997-ben indított Cassini űrszondához a KFKI RMKI-ban földi ellenőrző egységek és számítógépes programok készültek. A szonda jelenleg úton van a Szaturnusz felé, 2004-ben érkezik oda. Addig időszakonként a bolygóközi térben végez méréseket. Ezekhez és a majdani szaturnuszi eredményekhez a magyar részvétel fejében hozzájutunk.
Az MTA Csillagászati Kutatóintézetében 1992 óta működik a NASA kis égitestek (elsősorban üstökösök és kisbolygók) adatbázisának európai alközpontja. A magyar oktatási miniszter USA-beli látogatása során elhangzott felkérés szellemében, speciális egyezmény alapján a NASA hozzájárult, hogy a Glenn Űrközpont egyik - magyar származású - főmérnöke a 2000/2001-es tanévben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanítson.
A NASA több alkalommal bocsátotta az ELTE Természettudományi Karának rendelkezésére (1-1 éves időszakokra) oktatási célú holdkőzetminta-kollekcióját. 2000-től a kollekció tartósan az ELTE-n marad, csak a kölcsönzési szerződést kell évről évre megújítani.
A NASA meghívása alapján 1992 óta minden nyáron két középiskolás diák vehet részt a Huntsville-i (Alabama) Nemzetközi Űrtábor 10 napos programján. A kiutazók kiválogatása pályázati úton történik.
Megtörtént a szerződéskötés a NASA-val a STEREO nevű, tervezett napfizikai kutató űrszonda elkészítésében a magyar közreműködésről. (Magyar Űrkutatási Iroda)

Űrkutatással kapcsolatos híreink az Űrkaleidoszkóp anyagát tartalmazzák, amely
a Magyar Asztronautikai Társaság (http://www.mtesz.hu/tagegy/mant) kiadványa!



2001. június 15., péntek 00:11


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület