Ma kétszeresen is ünnepe van ennek az Egyházközségnek. Ünnepeljük az Oltáriszentség ünnepét, az Úrnapját, mellyel megköszönjük Urunknak, hogy itt van közöttünk az Oltáriszentségben, és a szentmisével napról napra megjeleníti keresztáldozatát, hogy minket az örök élet kenyerével tápláljon.
És ünnepeljük lelkipásztorunk pappá szentelésének 25. évfordulóját, azt, hogy Urunk ma is ad nekünk papokat, akiket meghív, akik meghallják és követik a hívó szót, és akiket ő küld, hogy nevében és megbízásából folytassák megváltói, üdvözítői művét.
Hálát adunk Istennek, a mi Mennyei Atyánknak végtelen szeretetéért, amellyel Szent Fiát küldte hozzánk: "Úgy szerette... " (Jn 3,16-17.)
Hálát adunk irgalmas jóságáért, aki eljött "Ha ... egy elvész belőlük, ... hogy keresse az egy elveszettet, ... nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen. (Lk 15,4-7.)
Hálát adunk az örök élet kenyeréért, a szentmiséért, amellyel lehetővé teszi, hogy résztvevői és részesei lehessünk áldozatának, hogy a szentáldozásban az örök élet előlegét és zálogát adta nekünk. Az Eukarisztia liturgiájában a kenyér és a bor színében az Úr Jézus jelenvalóvá teszi húsvéti misztériumát, s testével és vérével táplál minket. Azért alapította az Úr Jézus az Eukarisztiát, hogy jelenvalóvá váljék áldozata, kereszthalála és feltámadása, testével és vérével tápláljon minket, és jelenlétével építse az Egyházat. Ezt ünnepeljük nagycsütörtökön, de ezt még jobban kiemeli az Úrnapja, hiszen a szentmise az Egyház életének csúcsa és forrása ...
Végül hálát adunk Egyházunk lelkipásztoraiért, papjaiért, akiket azért választott ki, hogy folytassák művét. A papok feladata, hogy a püspök megbízásából mint Isten népének pásztorai: - tanítsanak: hirdessék Isten igéjét, Jézus örömhírét; - megszenteljenek: bemutassák a szentmise-áldozatot; - kiszolgáltassák a szentségeket; - pásztorok legyenek: az üdvösség útján vezessék az embereket, az Isten népét.
És részt veszünk lelkipásztorunk hálaadásában, aki megköszöni Isten kegyelmi ajándékait, hogy aki őt megalkotta és meghívta a szolgálatra, kegyelmével vezette 25 éven át.
Egy alkalommal Jézus megkérdezte tanítványait: Kinek tartanak engem az emberek? Van aki ... És ti kinek tartotok? Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus ma azt kérdezi tőlünk, kinek tartják az emberek papjaimat?
Van, aki egynek a különböző vallások képviselői, vezetői, tisztségviselői közül ... Van, aki a papot csupán közvetítőnek tekinti Isten és ember között ... És ti, és te kinek tartod? Isten felszentelt szolgájának, Jézus Krisztus személyes képviselőjének, akit Jézus hívott meg és küldött, hogy szolgálatát végezze.
Hogyan lesz valaki pappá? Úgy, hogy Jézus meghívja a szolgálatra. Minden papi meghívás sajátos út, de mindegyikben közös, hogy a kiválasztott meghallja és felismeri Jézus hívó szavát, és vállalkozik követésére. Ezért jelentkezik a püspöknél, aki megvizsgálja, és ha alkalmasnak találja, akkor felveszi papnövendékei közé. Hosszú éveken át készül hivatására, és miután felkészült, a püspök dönt, hogy valóban van-e hivatása, és ha felismeri benne az Istentől kapott hivatást, akkor pappá szenteli, majd küldi a lelkipásztori szolgálatra.
Ahhoz, hogy legyenek papjaink, arra van szükség, hogy Jézus meghívja választottait. De szükség van arra is, hogy a választottak felismerjék és meghallják Jézus hívó szavát. Ehhez pedig szükség van arra, hogy legyen olyan keresztény közösség, legyenek olyan keresztény családok, ahol keresztény módon gondolkodnak és élnek, ahol komolyan veszik hitünket, Jézus tanítását az örök életről, ahol nagyra értékelik a papi hivatást, ahol a felnövő gyermekek megtanulnak imádkozni, Isten iránti szeretetből áldozatot vállalni, és ha meghallják Isten hívó szavát, akkor készek azt vállalni és követni.
A pap valóban közvetítő Isten és ember között, de nem az emberek választják, hogy őket Isten előtt képviselje, hanem maga Jézus választja és küldi őket, hogy őt képviseljék az emberek előtt. Amikor a pap feloldozza bűneinket, akkor ezt egyedül Istentől kapott megbízással és hatalommal tudja tenni, amikor a pap a szentmisében átváltoztatja a kenyeret és a bort Jézus testévé és vérévé, akkor ezt csak Jézustól kapott megbízása alapján teheti.
Amikor Jézus feltámadása után egy alkalommal megjelent tanítványainak, azt kérdezte Pétertől: Simon, János fia, szeretsz engem? Péter azt felelte: Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.
Amikor Jézus kiválaszt egy-egy fiatalt és meghívja a papi szolgálatra, lényegében ugyanezt kérdezi. Ahhoz, hogy valaki pap legyen, szükséges, hogy alkalmas legyen a szolgálatra, mind testileg, mind szellemileg. De az alkalmasság legfontosabb feltétele a feltétlen szeretet Jézus iránt. Hogy ugyanaz a lelkület legyen benne, amely Jézusban volt, akinek legfőbb gondja volt, hogy teljesítse az Isten akaratát, elvégezze a rábízott küldetést, hogy megmentve a bűnösöket az embereket üdvözítse, hogy szolgálatában független tudjon lenni az evilági érdekektől.
Ismerjük a gazdag ifjú történetét, akit Jézus meghívott, de aki nem vállalkozott a szolgálatra. Miért? Mert féltette örömét, boldogulását. Akit Jézus meghív, annak azonban nem kell félnie, hiszen azt lehet mondani, nincs nagyobb öröm annál, amit egy pap megtapasztalhat, ha teljes szívvel szolgálja az Urat. Jézus ma papjai által tanít és szentel meg minket, papjai által teszi azokat a csodákat, amelyekkel megmenti és üdvözíti az embereket. Nincs nagyszerűbb dolog, mint közvetlen szolgálattal részt venni Jézus megváltói, üdvözítői munkájában. Ez akkor is igaz, ha a papnak része van abban a szenvedésben is, amelyről Jézus szólt, amikor azt mondta: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét...
Ma megköszönjük, hogy van szentmisénk és vannak papjaink. De a köszönet ne csupán szó legyen, hanem olyan élet, amely arról tanúskodik, hogy fontosnak tartjuk az örök élet kenyerét, és ezért fontosnak tartjuk a papok szolgálatát. Imádkozzunk papi hivatásokért, hogy akiket az Úr meghív, meghallják a hívó szót és készek legyen követni. Imádkozzunk azért, hogy Jézus papjai hűségesek legyenek a szolgálatban, hogy kegyelmével segítse őket, hogy életük végéig hűségben és szeretetben tudjanak szolgálni az Úrnak.
Ezüstmisés testvérünkért is így imádkozzunk, hogy Isten áldása kísérje további papi útját, adjon neki igaz lelkipásztori örömöket, hogy eljutva az örök életre, minél több hívőt tudjon oda elvezetni, Jézus Krisztus által. Ámen.
- DI -