Chacon az új bajnok

Egy nemzet várta június 16-át, hogy újra a kötelek közt láthassa "Álmaink valóra válhatnak, ha megdolgozunk érte" című több részes dokumentumfilm főhősének megtestesítőjét, Kovács Istvánt. Mindenki KOKO-ja immár világbajnokként tért vissza hazánkba, hogy azok előtt védhesse meg címét, akik nélkül talán nem emelkedhetett volna ilyen magasságokba. Nagy várakozással számoltuk az összecsapásig hátralevő napokat, mely egy újabb felejthetetlen estével ajándékoz majd meg minket. Valóban felejthetetlen lett, csak sajnos nem azért, amire előzetesen számítottunk. KOKO 15 ezer helyszínen lévő, és több millió képernyő előtt szurkoló magyar szeme láttára elvesztette azt, amiért éveken át kínkeservesen megdolgozott. Jött ez a Chacon gyerek Argentínából, és elfoglalta a trónt.
Pedig minden olyan szépen indult. Díszbe öltöztetett stadion, remek idő, extázisban őrjöngő rajongók ezrei, két önbizalommal teli, alaposan felkészült boxoló. Minden adott volt az ünnephez. A találkozó is az elképzeléseink szerint indult. Pista remekül mozgott, fölényét csodálatos csapottak, ütéskombinációk jelezték. Kezében tartotta, irányította a mérkőzést. Ellenfele már-már feltűnően visszafogott volt. De lehet, hogy csak a pillanatra várt, ami az 5. menetben el is jött. KOKO fölénye tudatában kicsit könnyedebbre vette a figurát, melyet Chacon azon nyomban kihasznált. Meglátta a rést, és lecsapott. Mint a villám. KOKO megbicsaklott a bivalyerős lökettől. Számolni kellett rá. Nem hittünk a szemünknek, a döbbenet csöndjét lehetett "hallani". Megütötték! Értik? KOKO-t leütötték! Soha nem gondoltuk volna, hogy egyszer ez is bekövetkezhet. Sérthetetlennek hittük - talán Ő is magát -, de kiderült, Ő is ember, közülünk való. Persze, ekkor még bíztunk benne, hogy ez csak véletlen volt. Mindjárt összeszedi magát. A valóság azonban kegyetlen. KOKO-ban mély nyomokat hagyott az ütés, melyet Chacon is észrevett, és egy újabb csapással földre küldte honfitársunkat. KOKO ugyan felállt, de elég volt csak a szemébe nézni, hogy lássuk, vége. A gongszó még megmentette a sarokba támolygó Pistánkat, de talán jobb lett volna, ha már ekkor beszüntetik a találkozót. Ami ugyanis a következő menet elején következett, azt nézni is rossz volt. Tornádóként söpört végig KOKÓ-n az argentín, esélyt sem hagyva a folytatásra. Kegyetlen látvány volt, ahogy a kiszolgáltatott KOKO-ra záporoztak a megsemmisítő csapások, melyektől egy bika is kifeküdt volna. Szinte éreztük fájdalmát. Tomboló argentínok, zokogó KOKO, és egy csodálatos publikum. "Szeretünk, KOKO!" - harsogta rendületlenül több ezer magyar.
Egy fejezet lezárult, de a sztorinak még nem lehet vége. Így nem végződhet. Együtt ragyogtunk veled a napsütésben, melletted maradunk a borúsabb napokon is. Találkozunk a csúcson!