CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. május 21., kedd, Konstantin, András napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Mi lesz a gyerekből?

Lk 1,57-66.80 Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek. A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni. De az anyja tiltakozott: „Nem, hanem Jánosnak kell hívni.” Így válaszoltak neki: „Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának.” Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék. Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János az ő neve.” Mindnyájan csodálkoztak. Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent. A szomszédokat mind elfogta a félelem, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre. Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” Mert az Úr keze volt vele. A gyermek nőtt, erősödött lélekben, és mindaddig a pusztában élt, míg Izrael előtt föl nem lépett.

"Vajon mi lesz ebből a gyerekből?"
Minden szülőnek ez a közvetlen kérdése, adott esetben aggodalma, ha a gyermek valami mást mutat, mint a megszokott. Ez lehet egy betegség, állapot következménye, de lehet az átlagtól eltérő teljesítmény akármiben.
A mi korunk többségében nagyon nem szereti, ha a sorból kilóg valaki. Rengeteg meg nem értésben, félreismerésben és félreértésben lesz része mind a szülőnek, mind a gyermeknek, amíg megtalálja a helyét, vagy kiborul valamiképpen: szelepet nyit a felgyülemlő indulatnak.
Ősi probléma a kérdés, látjuk ezt a mai evangéliumból. Itt Isten közvetlenül szól bele egy család életébe: az apa megnémul, amikor kételkedik. Mi lesz a családból? Lesz végre egy gyermek és lesz egy néma apja, aki némaságát annak köszönheti, hogy abban nem hitt, akit éppen nyilvánosan szolgál.
Ilyen "hatásos" figyelmeztetés után Zakariás nem akar mégegyszer ugyanabba a hibába esni, és minden zsidó szokást felrúgva az angyaltól kapott nevet adatja a gyermeknek, mely megoldja ugyan Zakariás némaságát, de nem ad még választ az összes rokon és ismerős félő tartózkodására.
A későbbi Keresztelő János nem egy "egyszerűen kezelhető" gyermek. Képzeljük bele magunkat a szülők helyzetébe! Kivonul a pusztába és ott kapja Isten parancsát, hogy hirdesse a Megváltó eljövetelét. Nem egyszerű dolog! Minden nap azzal kelni, hogy olyat hangoztat, melyet évezredekkel korábban hirdettek, és azt az eseményt úgy feleleveníteni, hogy határidőt szab a történésnek. Ki van téve a gúnynak és megvetésnek, hogy mondja, mondja, de még nincs sehol a megígért.
A mai kor sem értheti a Keresztelő döntését, mert hiányzik belőle az a nyugalom, az az érintettség, melyet csak a magány, az Istennek kettesben való lét, az elvonulás adhat meg. Az igény még csak megvolna, mert a mai ember is elégedetlen önmagával, de nem tud szabadulni a zajtól, nem tud szabadulni a civilizációnak nevezett tárgyak rabszolgaságától.
A távozó gyermek után aggódva néz a család: mi lesz ebből a gyermekből? Valljuk meg: csak reménykedünk abban, hogy néhány alapos testi-lelki lórugás után valamelyest "mederbe" terelhető mind a szó (Babits), mind a gyermek maga.
Ma nem születnek próféták, néma apajelölttel sem találkozunk olyan gyakran az utcán: de ezek sokszor csak a külsőség hiányát jelentik! Istennek ugyanis minden emberrel terve van, és akkor teszünk helyesen, ha a sopánkodás helyett bízunk abban, hogy amit eltervelt, azt véghez is viszi, akár a mi akaratunk, akár az átlag sorába visszataszigálni szándékozók akarata ellenére.
- DI -



2001. június 22., péntek 20:40


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület