CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. május 21., kedd, Konstantin, András napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Soproni Ünnepi Hetek  

Az A:N:S Chorus hangversenye

A Régi Zenei Napok eseménysorozata vasárnap este a Szent György Templomban az A:N:S Chorus hangversenyével folytatódott. Karnagyuk Bali János volt.
Műsoruk első felében Johannes Martini: Missa Cu cu című művét hallhattuk, második felében pedig Gaspar van Weerbeke mise-motettáiból adtak elő egy csokorra valót. A hangversenyt Josquin des Pres Ave Maria-ja és Lo˙set Compčre Magnificat I. toni című műve zárta.

A karnagy által 1993-ban alapított kórus a reneszánsz nagykórusra írott műveire specializálódott. E kornak mind világi, mind egyházi műveit rendszeresen előadja, ill. lemezre rögzíti a - művektől függően 10-15 tagból álló - Chorus.


A korban járatlan látogató hathatós segítséget kapott a részletes műsorfüzet mellé egy nyomtatott lapon, ahol megismerhette a ferrarai és milánói udvar korát (1475 körül, Itáliában - ahogyan az alcím is mondja) és hatását az európai zenére.
Sajnos, az előadói elvekre vonatkozóan nem adott útmutatást a lap, pedig erre nagyobb szüksége lett volna a járatlan hallgatónak, és összehasonlításként a még oly "vájtfülű" szakértőnek is. Az autenticitás, ami éppen a Régi Zenei Napok alapkérdése és örökös viták forrása, talán így könnyebben lenne definiálható, megvitatható.
A Chorus tisztán énekel, minden tagja láthatóan szereti és élvezi, amit csinál. Szokatlan élmény - férfikórus révén -, de mindenképpen szép, amit a négy alapszólamtól (superius, contratenor altus, tenor, contratenor bassus) a hallgatóság kapott.
A bonyolult dallamvezetés, a gregoriánhoz közelálló, de polifon hangzás betöltötte a Szent György Templomot.
A kérdések, melyekre csak szakértő tudna választ adni, a következők:
A műsor első felében úgy tűnt, mintha a kor csak a ritmusváltásokban tenné változatossá zenéjét, egyébként a dinamikai elemek teljesen hiányoztak az előadásból: gyakorlatilag egy állandó mezzoforte-forte hangerőn belül próbált egy-egy szólam kiemelkedni. A ritmusváltások vontatottak voltak és nem mindig érthetőek, igy a sokszor nehéz ritmusképletek szinkron kiéneklése többször nehéznek látszott és hallatszott.


Nem merném mindezt megkérdezni, ha a műsor második felének kezdetekor, 1 óra 17 perccel a hangverseny megkezdése után nem hallottam volna az első piano-t, pontosan és értelmezhetően. Itt csupán az merülhetett fel kérdésként, hogy a piano miért mindig lassúbb, a forte miért gyorsabb tempójú?
A karmester vezénylési technikája kicsit szokatlan, egyéni. Hatalmas kitérésű karmozdulatai hatására, csupán magamat a kórustagok helyébe képzelve, a közvetlen rámutatáson kívül bizony nem tudtam volna különbséget tenni fontos, hangsúlyozott, és az egyenrangú, de kissé a háttérbe kívánkozó szólamok között.
1 óra és 27 perc elteltével, amikor egy közismertségnek örvendő zenei részlet is elhangzott, már az is kérdéses volt számomra, hogy ha ez a rész nincs "együtt", akkor mit hallottam az elmúlt másfél órában? Ha ez a rész nem a szokott dinamikai ismertetőjegyekkel hangzott fel, akkor mndegyikünk "hamisított" volna, akik ezt a népszerű részt valaha énekeltük?
Még egy sajátosság: a hangok megszólaltatása nagyon sajátos lüktetést kölcsönzött a daraboknak. Egyetlen hangon belül is, mintha életre kelt volna a hang, aztán egy ív leírása után "meghalt" volna. Ez az ívképzés minha egy kevés, romantikusnak imponáló ízt kölcsönzött volna az elhangzott daraboknak.
Amikor ezeket a kérdéseket felteszem, csupán azért fogalmazom meg azokat, hogy legközelebb talán a stílusjegyek és az egyéni elképzelések között egy átlag zeneszerető is el tudjon igazodni akár egy segédkiadvány mellett. Többet mondana, mint az, hogy ki hány és milyen CD-t adott ki, milyen sikerrel (noha tudom, hogy a szakmai elismerés fontos dolog). Nekem, mindamellett, hogy rendkívüli módon csodálom a teljesítményt, amit a kórus nyújtott, ezek a kérdések nyitva maradtak. Mások egyértelműbbnek látszó fejingatással konstatálták az előadást, többen pedig a szünetben hagyták ott az eseményt, pedig úgy érzem, éppen a második fél volt az, ami jobban sikerült.
- DI -



2001. június 25., hétfő 10:51


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület