Lk 9,51-62 Amikor már közeledtek szenvedésének és megdicsőülésének napjai, szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, s eljutottak a szamariaiak egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mert meglátszott rajta, hogy Jeruzsálembe megy. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, ha akarod, lehívjuk az égből a tüzet, hadd pusztítsa el őket!”. De ő hozzájuk fordult és rájuk pirított. Ezután más faluba mentek. Amint mentek az úton, valaki megszólította: „Követlek, bárhová mész is”. Jézus azonban ezt mondta: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania”. Egy másikat felszólított: „Kövess engem!”. Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat!”. „Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat - mondta neki -, te meg menj, és hirdesd az Isten országát!” Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól!”. Jézus így válaszolt: „Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára”.

Mindenkinek vannak peches napjai, olyan sorozatai, amivel nem szívesen dicsekszik.
Hogy Jézusnak is voltak, éppen akkor, amikor közeledtek a szenvedés napjai, amikor ismertsége már sejteti a jeruzsálemi dicsőséges bevonulást, annak ismeretéről Lukács, a pontos, historikus orvos gondoskodik.
Az evangéliumokban sok "hosszú történeti szál" fedezhető fel. Az egyik pl. a messiási öntudat fejlődése, a másik az ellenséges hangulat kialakulása, a harmadik a nép hullámzó lelkesedése, a negyedik a tanítványok nevelése, az ötödik a boldogságok és a mennyek országáról szóló tanítás kifejtése és még sorolhatnám én is, hát még azok, akik nálam ehhez jobban értenek.
Az egyik ilyen szál bizonyosan a zsidó néphez és a pogányokhoz szóló küldetés hangsúly-eltolódásai, melyek a tanítványok küldetésében is folytatódnak. Először a választott néphez fordul, majd a pogányok lakhelyeire, Galileába és Samariába megy, ahol szerez olyan ismerősöket, akik felismerik, sőt jobban hisznek benne, mint saját népe.
Amikor mégis arra kerül a sor, hogy szállást találjon náluk, akkor senki sincs mellette, senki nem vállalja a zsidóval az érintkezést, a vendéglátást. Nyilván egy kalap alatt intézték el a Jeruzsálembe vonuló zsidók tömegeivel, akik nem is igényelték volna a szállást, mert egyáltalán nem is érintkeztek velük.
A tanítványokban feltámad a bosszúvágy, hogy büntetést méressenek a hitetlenekre az Istennel, de Jézus leinti őket. Valamilyen módon a szóbeli tanítás már befejeződött, ezek után már csak a coenakulum emlékezetes vacsorája, a szenvedés, a feltámadás, a megjelenések, majd a mennybemenetel van hátra. Beszédesek nagyon is, mindegyik a maga módján, de befejeződött az emberhalászat: már csak szakad a "háló"; "kibújnak" rajta a felizgatott tömegek, a főpapok és írástudók, és természetesen Júdás, aki egy rabszolga áráért árulta el Mesterét. Érezhető a rezignált válasz: mit akarsz tőlem, ember, amikor még hálóhelyem sincs, és mit akarhatok én tőled, amikor a világ dolgait előbbre helyezed az ég dolgainál?
Jézus oda érkezett vissza, sőt még sokkal mélyebbre, mint ahonnan elindult a szálláskeresésben.
Bár kézenfekvő, mégis meg kell kérdeznie ezen a vasárnapon minden kereszténynek magától: nálam talált-e helyet Jézus, én elengedtem-e az eke szarvát, és követtem-e Őt? A tanítás és a helyzet adott, a válaszból tudni fogom, hogy milyen vidéken - hívők vagy hitetlenek földjén - járt pl. ma Krisztus.
- DI -