CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. május 22., szerda, Júlia, Rita napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Soproni Ünnepi Hetek  

Nem csak egy előadás

Azok a szerencsések, akik szerda este az Evangélikus Templomban ültek, és a Moszkvai Patriachátus Ortodox Kórusát hallgathatták, nem mindennapi élményt mondhatnak a magukénak.
Az élményanyag réteges, nem mindig és nem mindenki állíthatja, hogy birtokában van a belső feldolgozás teljességének. Én is csak néhány mondatban, a felszínestől a mélyebb rétegekig lassan jutva el, próbálom megfogalmazni a hallottakat.


A legfelszínesebb réteg a személyes találkozás, melynek igazán nem mindennapiak a körülményei: a Soproni Evangélikus Templom barokk katolikus oltárán két gyertya között a Szentírás (Sola scriptura!) és előtte 13 fiatal. "Felháborítóan" fiatalok és hihetetlen hanganyaggal rendelkeznek, ugyanakkor ortodoxok, tehát az elválás alig ezer éve alatt nem sokat változtak liturgiájukban, énekükben.


A második szint a hallott zene szintje. A minőségről nem nagyon lehet szólni, hiszen szólóénekesek mindannyian, ennek ellenére kiváló kórust alkotnak, ami azt is jelenti egyben, hogy le tudnak mondani a saját hangjuk hallatásáról, hogy együttesként jól szóljanak. Nem túlzok, ha azt állítom: ha ezek a fiatalemberek nem lennének valami egészen másnak elkötelezve, akkor a világ nagy operaházai versenyeznének értük. Ha csak a hangjukat hallom, csak óriási mellkasú, nagyszakállú, meglett embereket tudok elképzelni, és egy korpulens tag kivételével a szólisták mind véznák, lapos mellkasúak. Az orosz hangképzés sajátsága, és persze az adottság, hogy - nem lennék meglepődve, ha hangvillával leellenőrizve - mindkét irányban a C-t meghaladják: a tenorok felfelé, a basszisták lefelé.


Egyszer Polgár László egy interjújában beszélt a tanulmányairól, ahogyan a képességéből hang lett, talán nem véletlenül, egy orosz énekes segítségével.
Még ugyanezen a szinten maradva: a hallott anyag legnagyobb meglepetése, hogy kezdettől fogva, ami jelen esetben a XIII. századot jelenti, meglepően modern hangzású. Sajátos megjelenítő-készséggel bír. "Elvisz a hátán" akárhány katedrálist erejében, finomságában - pianójában pedig a szférák zenéjét idézi. Mindig jellegzetes hangzásában, akár a műsorról, akár a véget nem érni akaró vastaps kikövetelte két ráadásról beszélünk.


És itt érkeztünk el ahhoz a szinthez, ami már a hallott jelenség magyarázata: ez a zene engedmény nélküli. Anyanyelven és reverendában énekelnek ezek az emberek - nem tudom, nekik van-e egyáltalán "papi civiljük" -, és amikor énekelnek, megjelenítenek egy környezetet. Templomot, ikonosztázt, Rubljovot (aki énekelve festett), sőt ennél többet. Talán azt, ahová minden spirituális kísérlet irányul. Csinálták ezer éve, és most egy nagyon tehetséges pap-karnagy-művész, Anatolij Grindenko, újra felfedezi, és autentikusan nemcsak a hangzást, de a végeredményt is megláttatja az odafigyelővel. S ahogyan a hangnál nem határ a magasság és a mélység, úgy a hatás is valamiképpen a határtalanságot sejteti. Amennyire pedig számunkra a végtelen nem belátható, a hatás is csak különbözőképpen, más és más határig értelmezhető.


Bármeddig is jussunk, különbözve egymástól, abban megegyezhetünk, hogy az irány azért egy, amilyen irányban indít ez a zene, ez a művészet, ez az imádság. Mert ugye azért azt sem felejtettük el, hogy itt egy létező liturgia szövegei hangzottak el, hadd mondjam befejezésként, mintegy reményeink "megelőlegezéseképpen".
- DI -



2001. jĂşlius 04., szerda 22:38


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület