Felnézek. Egy talp. Egy nagy talp. Pontosabban egy pár. Na nem csak úgy egymagában, tartozik hozzá egy dagadt has is. Minden bizonnyal német. Ilyen sörhasa csak a németeknek vagy az schsoknak lehet. Egy magyar a KERMI által bevizsgált gumimatracon fekszik. (Garancia csak hegesztési hibákra!) Micsoda nemzetközösség!
Jobbra egy pedagógus kinézetű hölgy imádkozik épp a gyermekéért: "Gergőkém, az Isten áldjon meg!". Épp most jön egy papagáj: "Itt a finom kürtöskalács!". Valószínűleg régebben ember volt, csak az évek folyamán átváltozott. (Hihetetlen, ugye? Pedig ez könnyen megeshet bárkivel, lásd. Kafka: az Átváltozás.) Egy barna csaj fehér fürdőruhában... Tyűha! Nem semmi... Szemben velem egy férfi kérődzik. Ha nem eszik éppen, akkor vagy mobiltelefonál vagy pénzt szed. Sokat. 350 forintért árulja a vízijátszóteret 15 percre...

Bezzeg a régi szép időkben... Nem mintha megszokott dolog lenne a Balaton számomra, végülis csak 17 éve járunk le ide nyaranta egy-két hétre. Régebben még egészen másként nézett ki az egész. Volt zsiráf, meg homokvár, meg egy hatalmas fűzfa (tavalyelőtt vágták ki), meg vagy 30 cm-rel magasabb vízszint, meg finom lángos egy huszasért.
Persze egy-két dolog nem változik. Kedvenc fagyizónk még mindig a megszokott helyén áll (igaz, a mellette lévő két épületet már lebontották). Az ugráló sem veszett el, csak átalakult: zsiráf helyett egy nagy bálna nyitogatja a száját. Ugyanazok sütik a kürtöskalácsot. Magyar és német gyerekek sivítoznak a vízben...
Egyik oldalról a víz, a másikról pedig a büfék sora. Hatalmas választék, magas árakkal: gyrostól kezdve káposztával töltött lángoson át sülthalig minden kapható. Két helyen árulnak gépfagylaltot (ilyen Soft Eis-t). Egymástól kb. 5 méterre ülnek, a távolság 20 forintnyi árkülönbséget is magában rejt. Az első helyen egy idősebb hölgy árulja, a másikon pedig egy barnára sült, fehér ruhás, ifjú tündér. Talán nem kell tovább ecsetelnem, miért a drágább fagyit választottam.
A napolaj pedig tényleg hasznos. Csak használni is kell és nem a táskában hagyni, ahogy én tettem - vörösre égett vállamat most hűsítő kenőccsel kenegetem, egy fűzfa jótékony árnyékában. Az égen csak egy-két bárányfelhő bámészkodik - bezzeg tegnap fekete felhők vettek körül minket, és volt egy kis zápor is. Mondjuk az utóbbi hetek során nem sok eső esett, panaszkodnak a nagyszüleim.
Habár Soprontól kb. 160 km-re vagyok, tegnap este mégis összefutottam néhány ismerőssel a hűség városából. Kimentünk a mólóra és néztük a vitorlásokat, a kacsákat, na meg Siófok fényeit. És a vöröses színű Holdfelkeltét. Ha Petőfi látta volna, a Tisza című vers helyett a Balaton címűt tanultuk volna az iskolában.

A vasútállomás környékén, ahol régen az Aranyhíd étterem volt, most nagy fehér betűk hirdetik: betört ide is az amerikai kultúra, a Meki formájában. A körülötte lévő üzletekben német fiatalok vásárolgatnak. Egy fehér plakát vonja magára a figyelmem: Internetezési lehetőség. A térképen megkeresem a megadott helyet, szerencsére nincs messze. Egy kedves férfi fogad, na meg néhány szabad gép. Hiába, sok minden megvaltozott... Én is... A nyár is...

Balatonalmádi, 2001. 07. 06

Bacsi