Mt 24,37-44 Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is. Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok. Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön. Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!

Egyenes a kérdés, egyenes hát a válasz is: szüksége van, mert látványosan nehéz helyzetbe került az öreg kontinens. Elkapta a lendkerék - ahogyan mondani szokták. Más életmódot és más ideálokat próbál-kénytelen választani.
Bármennyire "öreg és tapasztalt is", nem veszi észre, hogy bizonyos magatartásformák, bizonyos normatívák mind-mind feltételekkel bírnak. A játéknak szabályai vannak és csendőrei, akik a szabályokat betartatják. A fogyasztói társadalomnak nincsenek megújulási periódusai, viszont vannak nyertesei és vesztesei, akik többnyire mindig ugyanazok. Vannak persze látványos bukásai és látványos felemelkedései is, melyek egy állandó ellenfél-centrikus, ellenségkereső magatartást feltételeznek.
Csak együttes mozgásban, indexek által mutatott trendekben, össznépi teljes fogyasztásban és emésztésben gondolkodik.
Európa védőszentje Szent Benedek, a Regula, minden szerzetesi normák legelsője és talán legtökéletesebbjének szerzője. Ehhez nyúlnak vissza, őt kérik mindazok, akik Európát meg szeretnék újítani, hogy ne a kitaszítottak idegen földrésze, hanem a befogadók területe lehessen. Már sok minden elszállt, mint a tűnékeny remény, talán szerzeteken belül is, de szerzeteken kívül is már csak hírmondója van a keresztény Európának. Hiába a megmaradt történelmi emlékek - mint antikvitást, mint kihalt őshüllőket emlegetik Szent Benedek családját. Magyarázzák a nem értőknek a gyökerekből nőtt hajtást.
Nincs igazam? A Kecske Templom káptalantermében az idegenvezető mítoszokról beszél, annak alakjait "prezentálja" a szájtátó hallgatóságnak. Semmi konkrétum, semmi időbeli elhelyezés ott, ahol 15 cm-es szinteken mindig új kor található. Amikor kifelé megy a "vezetett társaság", megkockáztatom és felemelem a hangom: "talán úgy jobban tetszenek ismerni ezeket a 'mítoszokat', mint a hét főbűnt". Köszönetteljes mosolyok, és talán már azt is tudják, hol jártak: Európában.
Lehet, hogy ezen a nagy elmén és keresztényen is múlik, de különösen rajtunk, akik mást is el tudunk képzelni a farkastörvények helyett, hogy Európa megtartja-e integritását. Rossz versenyző, eleve vesztes az, aki más pályáján, mások szabályaival versenyez: nem fogja babér övezni homlokát.
Európa legyen európai: ettől válik vonzóvá, ezért jönnek tanulmányozni ide a múltat a távoli keletről és nyugatról egyaránt. Európának hagyományai vannak, melyet a gyökértelenek mindig is irigyeltek.
Európa legyen krisztusi, legyen olyan, mint amilyennek szánták: legyen a világ irgalmas szamaritánusa. Ez persze csak akkor lehet igaz, ha egyénekre is lebontjuk a feladatokat, hogy felébredjen álmából. Szent Benedek ott áll előttünk: nyissuk ki a Könyvet!
- DI -