Nyári levelek

Hosszú ideje tervezem már, hogy felhívlak, de valahogy sohasem került rá sor. Mindenesetre az ígéretemről nem feledkeztem meg - elkezdem a beszámolóm. Vagy inkább folytatom?

Nyárnyitó party. Mert hát ilyen is volt az egyik helyi szórakozóhelyen. Ami mellesleg a Balaton leghíresebb szórakozóhelye - áll a különböző plakátokon (de csak németül és angolul - magyarul nem merték kiírni. Talán félnek a palotabeliek haragjától?). Már két nappal korábban ingyenbelépőt osztogattak szerte a strandon - így nem csoda, hogy egy csomó ismerős arcot fedeztem fel a party során. A társaság több mint fele német volt (legalábbis németül beszélt) - igaz, a magas árak is főként nekik szóltak, na meg a zene stílusa is. Az ugyanis nagyon bejött nekik: végig tomboltak, brékeltek, húzkodták a gatyájukat. A rokonságban nagyon hódít a "látsszon ki jól a boxeralsóm" divat. A helyet Neked is ajánlom, de mielőtt bemész, igyál sokat, akkor talán elviselhető. Van ám Backstreet Boys is a zenei repertoárban! Ahhoz képest, hogy az izzadtság és veríték patakokban csörgedezett le a falakról (hasonlóan az otthoni Rockvonalhoz), elég jól bírtuk.

Másnap már nem annyira. Vasárnap kezdődött ugyanis Balatonalmádiban az I. Országos Mazsorett és Fúvószenekari Találkozó. Az országot 12 mazsorettcsoport képviselte (három soproni mazsorett pedig civil szemlélőként volt jelen.) Sajnos, a hivatalos sajtóanyag a főrendező elfoglaltsága miatt nem jutott el hozzám, így csak a saját benyomásaimról tudok mesélni. Ismersz, tudod, hogy részt vettem már egy-két rendezvény szervezésében, láttam egy-két dolgot, de ez mégis mindenen túltett... Csak néhány szót írok róla, többet nem merek (féltem a nagyszüleimet :-)). A kezdés még jó volt, egy szép felvonulás - a gondok a megnyitó táján kezdődtek. Rájöttem, hogy a testvérem miért szereti annyira a német nyelvet. A magyarul kb. öt percben elhangzott szép szónoklatot a német tolmács egyetlen egy rövid mondatban összefoglalta. Mindenesetre én kiállok a magyar nyelv mellett: a konferanszié különböző színes mondatait ("fogadják sok szeretettel...", "most pedig következzék a...", "a színpadra lép..." "köszöntjük...") a német csupán egyetlen mondatban tudja visszaadni: "Jetct kómt dí grupe aus..."
Késő este azért még visszanéztünk az utcabálra. Egy zalaegerszegi együttes szórakoztatta saját magát - összesen négy ember táncolt (ebből ketten mi voltunk), szerencsére csak hatvan percig a tervezett három óra helyett. Az utolsó (a többihez hasonlóan mind előttem, mind szüleim, mind a jelenlévők előtt ismeretlen) számuk méltó befejezése volt a napnak - erre egyébként már vagy húsz ember táncolt! Igazi utcabál!
A találkozó még három napig tart, nekem azonban ennyi bőven elég volt. Valószínűleg lesz jövőre ismét, ha ráérsz, akkor feltétlen gyere le és hallgasd meg Marry Popkins énekét arról, hogy mindig mosolyogni kell. (A dal idén CD-hiba miatt félbeszakadt.) A tanácsot a szervezők igencsak megfogadták - a fellépő mazsorettek többsége már kevésbé...

Tegnap (kedden) már egy másik helyen szemlélődtem: Veszprémben, a II. Utcazenei Fesztiválon. Öt nap során hat kis színpadon (+ egy téren) közel kétszáz fellépő. Ne valami szigetszerű dologra gondolj - ezt egyébként már a hirdetésekből is sejteni lehetett. Még Zircen is láttam olyan plakátot, amely a soproni Liget fesztivál pontos programját hirdette - erről a veszprémi dologról azonban pontosat senki sem tudott. Hiába érdeklődtem a különböző városokban, nézelődtem a neten, a Veszprémi Estben - a fesztivál programja egészen a királynő városába való megérkezésemig rejtve maradt előttem. (Ekkor megtaláltam a Vesztprémi Est különszámát - ez mindaddig a különböző Est-lelőhelyeken, utazási irodákban fellelhetetlen volt.) Néhány órán keresztül bóklásztunk siófoki ismerőseimmel a belváros utcáin, és hallgattuk a különböző zenészeket. Gitár, dob, cintányér, ének, táncház, mutatványosok és mindenhol az elengedhetetlen sapka, amelybe a pénzt lehet bedobni az egyes produkciókért. Rengeteg fellépő és az őket figyelő helyiek, turisták - öregek és fiatalok vegyesen. Jöttek mindenfelől, így Sopronból is volt ott néhány ismerősöm - igaz, ők nem zenéltek, hanem reneszánsz táncokat adtak elő.
Nekem legjobban a Four Seasons nevű énekegyüttes tetszett. Az egy éve alakult együttes neve négy különböző évszakban született lányt takar, akik komoly- és könnyűzenei számokat egyaránt énekelnek. mind a koreográfia, mind az ének, mind a hangjuk és az arcukra kiült áhítat csodálatos volt - a debreceni négy évszak ugyanolyan felejthetetlenné vált számomra, mint Vivaldié.

Most zárom soraimat; mihelyt a leégett bőröm ezt lehetővé teszi, feladom Neked ezt a levelet.

Balatonalmádi, 2001. július 11.

A pirosra sült Bacsi