Lk 10.38-42 Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába. Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait. Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: „Uram - méltatlankodott -, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.”

Pedig Mária és Márta nagyon is egyforma volt. Amikor testvérük, Lázár meghal, ugyanazokkal a szemrehányó szavakkal fogadják Jézust.
Mi rosszat tett Márta? Semmit, hiszen gondoskodott róluk, ennivalóról, mosakodási lehetőségről és még ezer más dologra volt gondja. Enélkül talán a Jézust vendégül látó szemrehányást kapott volna. Van erre is példa az evangéliumban. Most akkor mi a rossz és mi a jó?
Jézus nem azért szól Mártára, mert dolgozott, hanem azért, mert mellőle akarta elvinni Máriát. Vannak emberek, akiknek a vendégség egyenlő a testi ellátással, azért mindent meg is tesznek, csak éppen egy társasági parti válik a találkozásból. Olyan, mint amilyenről ezerről tudósítanak a pletykalapok, ahol az ismerkedés nem a másik "két szép szeméért", hanem jól felfogott egyéni érdektől vezérelve történik.
Kommunikációs gyakorlat egy orvosi továbbképzésen: hogyan kellene helyesen viselkednünk, ha konferenciára megyünk? Semmi esetre sem külön ülni, hanem jó szemmel kinézni egy "megfelelő" embert, melléje telepedni, bemutatkozni, minden fontosat (kit ismerünk, merre vannak kapcsolataink) elmondani, és ugyanezt kihúzni a másikból: mindjárt kiderül, jó helyre ültünk-e?
Aki Jézussal találkozik, annak másra van gondja, az a tanítás és életmód átvételét határozza el. Akit "megragad" a Mester, annak választania kell: megy vagy marad. A maradóé a tanítás, az értékesebb rész, amit nem "ragadnak el előle" egy hidegtálas svédasztalról a mohó kezek.
Márta minden szeretete ellenére szinte rabja a háztartásnak. Mindemellett élhet Krisztusnak tetsző életet. Azt hiszem, Szent Teréz mondta: "A konyhában, az edények között is ott az Úr!"
Mindazoknak pedig, akik ezt a részt olvassák, legyen gondjuk arra, hogy a háztartás rabjainak is jusson idejük az Úr mellé ülni, elcsendesedni vagy éppen mással törődni. A jobbik részt választani.
- DI -