E60

    Bár egyre mállottabb vakolatú falakon elhelyezetten, mégis a kikerülhetetlenül sok Cola-Cola reklám a folyamatosság érzését remekül biztosítja.
A rozsdás vasráccsal igen jól védett, porosodó kirakatokban több, ez előbbihez hasonlóan márkás - déli napsugár sütötte - termék ad némi támpontot a globalizáció kereskedelemre gyakorolt hatását illetően.
    Nagyvárad déli hőségben.
A navigálás elengedhetetlenül fontossá válik. Aztán mégsem, mert már a jobbra tarts sem érvényes: amerre szabad az út, arra mind lehet (sőt kell is) az irányt venni, még mielőtt ezt jobbról, vagy balról, vagy bármilyen más irányból más tenné meg.
Akár az élet maga: a tülekedős káoszt a Királyhágó kényelmesre kiszélesített szerpentinjei váltják fel. Mégiscsak fontosak a jól megépített kapaszkodók. Minden értelemben. A sorra kifulladó teherkocsik, akár a közelmúlt kényelmetlen emlékei, így már könnyedén kikerülhetők, figyelni már csak azokat a szembejövőket kell, amelyek a kapaszkodósávban a forgalommal szemben (!) ereszkednek alá. Hadd menjenek. A frontális ütközés (nekünk semmiképp) sem jó.

    Jellegét illetően tájékoztató tábla Kolozsvár előtt. Az ország területén a hivatalos nyelv a román. A folytatást a sebesség miatt nem tudom elolvasni. Mi bajom vele, egy így igaz. A Világatlaszban - pedig azt 90 előtt adták ki - szintén ez van. Nem csodálkozik ezen már senki, mint ahogyan a státuszfrászon sem.
Jobb napok reményében, nevén senki sem meri nevezni most ezt a gyereket (azért vannak még szép számmal). Pedig már régről és sokan megfogalmazták a jelenséget.

    Marosvásárhely. Szobor. Hatalmas léptékben megöntött alak, kis (szoborizáltsága előtt barátságos) most nyomasztóan levegőtlen téren; első és egyetlen gondolatom: csak földrengéskor senki ne legyen majd a közelében…
Egyébként is szándék(?) meg jóízlés dolga, ez utóbbi pedig nem pénzkérdés. Pedig pénz , az mégis van. Úton útfélen épülnek a kacsalábak, jó méretesek. Ezüstös pagodát formázó bádogtetők, bádog csillagocskák és virágocskák. Világító bádogtető a beton kockarengetegben is, csak kötelező tájolása miatt bontja a környezet egyensúlyát. Templom. Mire nem képes az ember egy templomot (ki)használni?
A betonrengetegben épülő - a rágógumit, cigarettát, mosószert és bizsut árusító préselt lemez bódé mögötti - "máramarosi" fatemplom képviseli az élő népművészetet. Miért is ne? Korondi kerámia és kalotaszegi varrottas megtalálható a Hortobágyon és Kőszegen egyaránt.

    Segesvár, ősi szász város.
Mint mindenki, márkában gondolkozik. Pedig rájövök, hogy lejben még én is milliomos vagyok. Még azután is, hogy felvásárolom egy város gyógyszertárának aszpirinkészletét (mind a három tablettát).
Segesvár, ősi város, a globalizációs piacgazdaságos kihívások abszolválásában példát mutat: jövőjét Drakula-parkban utazva tervezi. Helyi sajátosság - mondja a Befektető. Ha Ő mondja ?!

Mert, ugye, kinek mi a dolga? Finanszíroz, elkölt, épít, megszerez.
Vagy.
Nap-mint nap a mezőn dolgozik. Tanít. Templomot épít újjá. Iskolát indít. Könyvet ír. Gyermeket nevel. Tábort szervez. A sorsát igaz emberként csak megéli. Szívét-lelkét kiteszi. Keresi és teszi a dolgát.
Nem mind és nem csak az E60 mentén.
Sajnos és szerencsére.

té