Szép nyarat és jó utat Sopronba!

Még egy hónap, és véget ér a nyár.
Mit mutatna meg a Sopronba látogatóknak a városból Németh Éva, Sopron Város kulturális referense?

    - Se szeri, se száma azoknak az épületeknek, tereknek, családi és intézményi hagyatékoknak, amiket feltétlenül meg szeretnék mutatni az idelátogatóknak, amelyeket ki szeretnék emelni. Mégis, mik ezek?
Hol is kezdjem, mit is mutatnék meg? Aki idelátogat, annak feltétlenül tájékozódnia kell Sopron földrajzi helyzetéről. Sopron az Ikva szélesen elterülő, barátságos völgyében épült. A Soproni medencét a Soproni-hegység és a Fertő-tó mellett húzódó Balfi-dombság határolja. A Fertő a várostól északkeletre fekszik, 337 négyzetkilométeres víztükrének ma csupán alig egyötöde tartozik Magyarországhoz. Az országhatárral kettéosztott tavat ma már szerencsére természetes egységében élvezhetik az idelátogatók. A széles nádassal körülvett tó körüli településeket jól kiépített kerékpárút köti össze.

    A vidék szerencsés helyzetének köszönheti, hogy soha nem tartozott a félreeső, jelentéktelen helyek közé. Területe sok ezer éve lakott. Az egykori római város fontosságát a honfoglaló magyarok is felismerték. A magyarok által üresen hagyott gyepűk egyike éppen a Borostyánkő-út vonalán húzódott, így az egykori Scarbantia hamarosan a határőrvidék egyik jelentős pontjává vált. A királyi vár egyik első ispánja a "Suprun" névre hallgatott, feltételezik, hogy a város magyar neve e személynévből származik. A német elnevezés "Ödenburg" a város-vár egykori pusztulására utal. A külső veszélyek megszűntével a 18. század második felétől az erődítés és a várárok szerepe csökkent, betemették az árkot, és megindult a belső várkör - "Várkerület" - beépítése. Sopron a 19. század végére a monarchia egyik legnagyobb helyőrségi városává vált. Az első világháború jelentős véráldozatot követelt a város lakóitól. A békeszerződés előbb Sopront is Ausztriának ítélte, majd a velencei egyezmény nyomán népszavazással dönthetett a lakosság a város sorsáról: az 1921. december 14-i soproni népszavazás eredményeképpen Sopron magyar város maradt.

    Soproni sétákon érdemes a város története során kialakult városrészeket külön-külön is felkeresni. A város történeti magja a várfallal körülvett belváros és az ezt körülvevő Várkerület.

    A belváros igazi bejárata máig a TŰZTORONY félköríves kapuja maradt. A tornyot az egykori oklevelek először 1409-ben említik. A tornyot toronyőr kezelte, aki, ha tüzet észlelt, vagy ellenséget, előkelő vendéget látott közeledni, trombitájával adott jelt. Az őrök egyúttal zenészek is voltak, és tisztjükhöz tartozott, hogy vasárnap a toronyból muzsikáltak. A nyilvános toronyzenék csak 1852-ben szűntek meg.

BENCÉS templom, a 14. sz. utolsó negyedében Geissel Henrik a templom nagy jótevője, családneve (Gaiss-kecske) alapján számos kecskeábrázolás van a templomban. A néphit azt a legendát költötte, hogy a templomot oly kincsből építették, amelyet kecske túrt fel. Népies elnevezése a mai napig: Kecsketemplom.

A FABRICIUS-ház a város egyik legértékesebb műemléke. A ház a 19. század elejétől fogva a Fabricius- családé, egyik tagja, Fabricius Endre 1839-40-ben mint diák Petőfit istápolta, aki Sopronban katonáskodva nyomorgott.

STORNO ház, a város középpontjában erősen szembetűnő műemlék. 1482-83 telén e házban lakott Mátyás király. 1872-ben id. Storno Ferenc festőművész, restaurátor vette meg a házat, ott helyezte el a műgyűjteményét. A soproni Múzeum ősszel készül Storno-kiállításra.

Az Új utcában több épületnél is érdemes elidőzni, ilyen például a 9, 2-8,16-20.

Feltétlenül szeretném megemlíteni a Templom utcát, a TÖPLER házat, ahol Töpler Károly orvos lakott, aki 1850-ben kolerajárvány áldozata lett falusi körútja alkalmával. Ő írta meg először Sopron történetét nyomtatásban.

A régi Liszt Ferenc Művelődési Ház nagyterme ugyan rekonstrukció alatt áll, de feltétlenül fontos róla beszélni. A hajdani várkör egyik legnagyobb bástyája helyén épült fel 1872-re az egykori reneszánsz stílusra emlékeztető Kaszinó. Avatása idején túlságosan nagyra méretezettnek tartották, ma azonban már ez is kicsinek bizonyult. A hatalmas ablakok mögötti nagyteremben sok nagy művész szerepelt, így 1874-ben és 1881-ben Liszt Ferenc, 1905-ben, 1924-ben , 1928-ban és 1929-ben Bartók Béla.

Nem hiába hagytam utoljára az egyik nagy szerelmemet, a színházat. Mi, soproniak, nagyon büszkék vagyunk arra, hogy végre újra (1991-től) van saját színházi társulatunk. De előbb röviden az előzményekről: Sopronban 1412-től vannak adatok a színjátszásról. 1792-ben mérföldkő a helyi színházhistóriában: magyar nyelvű darab kerül színre az evangélikus líceum dákjai jóvoltából. Soproni Thurner Mihály polgármester jóvoltából a nehéz, súlyos gazdasági időkben sem zárt be a színház .

Nagyon sok mindenről nem beszéltem még, amiről akartam, hiszen a látnivaló rengeteg. Szót érdemelt volna még a belvárosban az Orsolya tér, a Lábasház, a Szent György utca, a Várkerület, a Petőfi tér, a Széchenyi tér. De ugyanígy tudnék a külvárosból is említeni, mint pl: Szent Mihály utca, Bástya utca, a Fövényverem, a Jégverem, a Szélmalom utca, a Szentlélek utca, a Kőfaragó tér, a Deák tér vagy a Balfi külváros. Aki idelátogat, feltétlenül menjen el a Soproni-hegyekbe, a Lővérekbe.

Mivel fertőrákosi vagyok, hadd legyek a végére egy kicsit önző, és hadd ajánljam a végén a lakóhelyemet az olvasóknak. Feltétlenül tegyenek erre is egy sétát a Fertő tavon, nézzék meg Fertőrákost a Barlangszínházzal , a Pellengérrel ( ez a falu közepén áll, az ország egyetlen pellengérje, formája szerint a 17. századból való), a Mithras-szentéllyel is.

Képanyag: Soproni KépIndex