|
Most csak kémiáról beszélünk?
Lk 9.28b-36... kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó.
És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit. Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem tudta, hogy mit beszél. Miközben ezt mondta, felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Amikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit abból, amit láttak.
Az indikátorok tulajdonsága színük megváltozása. Jelzik, ha a közegben, ahová tesszük, valami megváltozik. Ez a legtöbbször és a legegyszerűbb módon a vegyhatás, de ma már léteznek indikátorok, melyek ezer és egy anyag jelenlétét mutatják ki.
Az indikátorok - melyeket legtöbbször valamiféle gyorsteszt formájában, átitatott papírcsík formájában használunk - nem olcsó dolgok, ugyanakkor valamiféle 5-30 mp-en belüli biztonságot adnak, ha a reakció negatív, ha nem változik a színük, vagy jó irányban változik, pl. betegségek gyors és biztonságos kizárására is alkalmasak. A korábbi "egy papírkockás" tesztcsíkok helyét a legtöbbször kombinált papírcsíkok használata váltotta fel, melyek átfogó diagnóziskiegészítést adnak, sok egymás melletti, négyzet alakú, színüket változtató indikátoraikkal.
Jézus színeváltozása, melyet ma ünnepel az egyház, ugyanilyen indikátor: jelzi, hogy aki ott van, az nem egyszerű ember, hanem a már az ószövetségben ismert jelrendszer ismeretében kikövetkeztethető, hogy Istennel lényegileg azonos. A közeg megváltozik ott, ahol megjelenik, ahová meghívják.
Lukácsnál érdekes módon válik ketté a történet: egy emberi-sorsbeli epizóddá, mely egyrészt a próféták beszélgetéséből a közelgő kínhalálról, valamint az apostolok lélek-közeli állapotából, az alvásból áll. Másrészt viszont éles határral az emberré lett második Isteni Személy magányából, felhőbe takartságából, amikor kinyilatkoztatja Fiúságát az Atya.
"Néhány lépcsővel lejjebb" pedig ott állunk mi, akiknek van-lehet hasonló találkozása, majd ott a felhő, amikor megtudjuk a mi indikátorunkon, Jézus Krisztuson keresztül, hogy tulajdonképpen kik is vagyunk. Akkor magunk vagyunk, körülöttünk "alszik mindenki" vagy Péterhez hasonló badarságokat beszél, mi pedig látjuk a szín megváltozását, mely a mi állapotunkat reprezentálja.
Magunkra ismerünk, sorsunkat tudakoljuk a diagnózis birtokában, változni szeretnénk, és szólítjuk Jézust, aki nemcsak indikátora, de gyógyszere is sok nyavalyánknak.
- DI -
2001. augusztus 06., hétfő 21:21
|
