Hol vannak a nagy harcsák?

Havonta kívánok ezen a helyen beszámolni a horgászatra érzékenyek részére a Magyar Horgászban közölt érdekesebb eseményekről. Ezen túlmenően, ha valamelyik kedves horgász- társnak lenne mondanivalója, nyugodtan keressen meg e-mailen, szívesen megjelentetjük írását vagy fényképét illetve mindkettőt. Segítsetek, kedves horgásztársak, változatosabbá tenni ezt a rovatot!

KÉREM FOLYAMATOSAN FIGYELNI EZT AZ OLDALT, MERT A CIKKEK EGYMÁS UTÁN KERÜLNEK RÁ, AHOGY IDŐM ENGEDI.

Ughy Péter pécsi horgász május 12-én éjjel 2 óra 5 perckor akasztotta meg a Dráva Hotedra nevű holtágán az idei eddigi legnagyobb potykát. A speciális bojlis felszerelésen kagylós ízesítésű, lebegő csalival késztette táplálkozásra a gyönyörű halat. A 0,35-ös zsinórral 8 percig kellett csak fárasztani az erős halat. A mérleg tekintélyes súlyt mutatott: 22,05 kg (91/78 cm). A mérés és a fotózás után a hal visszakerült éltető elemébe, örömteli dolog, hogy már nálunk is kezd elterjedni ez az etikus szokás!

Keszthelyi Zoltán pécsi horgász a Dráva Hotedra nevű holtágán május 14-én éjjel negyed négykor 23,30 kg-os amurt fogott. Az előző nagy pontynál Keszthelyi úr segédkezett, itt pedig Ő kapta a segítséget horgásztársától. Ezt a halat is nyolc perc alatt sikerült partra kényszeríteni és mérlegelés valamint fényképezés után visszakerült a holtágba. Követendő eljárás mások számára is!

Holl István várpalotai horgász az egyesület kezelésében levő un. Beszálló- tóban május 17-én délután öt órakor 9,95 kg-os (103/53 cm) csukát fogott. A 0,37-es zsinóron fenekező szerelést alkalmazott és 10 cm-es vörösszárnyút tűzött a horogra csalinak. A megakasztott csuka viszonylag gyengén védekezett és 8-10 perc alatt megadta magát a sorsnak. Nyugodjék békében!

Már megint egy vegetáriánus süllő tette boldoggá a pontyra váró horgászt! Szentesi Sándor karcagi horgász május 14-én (de jó volt a május közepe!) a Berekfürdői víztározón 7,60 kg-os (81/50 cm) süllőt fogott. Reggel 8 óra után néhány perccel etetőkosaras szereléssel, a felső horgon 3 szem csemegekukoricával amurokra várt. A 0,35-ös zsinórt figyelte és a kapásjelző emelkedésekor bevágott. Még nem sejtette, hogy milyen értékes hal akadt a horgára, csak a 10 perces fárasztás végén vette észre a remek süllőt. A hal száj szélébe akadt horog biztosan ült. Micsoda szerencs !

Puzsenic Béla bátonyterenyei horgász a Maconkai-víztározón március 24-én fogta 1,52 kg (38/26 cm) a szép compót. A fenekező készség horgán esőgiliszta csábította a halakat, és az éppen arra úszkáló compó kedvet kapott a gusztusos gilisztára. A horog a szájába hasított, de akkor már késő volt, a horgász nem sok esélyt adott neki és a szárazra emelte.

Melyik avatott csuka-horgász nem érte még meg, hogy a bizonyosra vett kapitális példány már közel volt a víz felszínéhez és a megragadáshoz, amikor a hal még egy utolsót "robbantott", amikor is egy nagy búrvány, a bot hegye a vízbe rántva és a zsinór csattanásával véget ér az "előadás"…

Legyünk őszinték, az ilyen esetek 90 százalékban a horgász által elkövetett hibákból adódnak. A hiba gyakran már a kapás előtt megtörténik: nem gondolunk arra, hogy a part viszonyai vagy a vízben levő akadók nehezíthetik a fárasztást, illetve a szákolást. Fárasztáskor egyforma hiba a túl erősen beállított fék és a halnak kedve szerinti futni engedése. Lehetőséget kell adni a halnak arra, hogy kör-körösen haladjon védekezése közben, amikor a parton követni lehet. Végül: legyen szívünk az ilyen gyönyörű halat - a cikk szerzőjéhez hasonlóan - visszaengedni…

Peter Schneppenhorst verhetetlennek tartja a balinra. Ezzel fogta a Felső-rajnai 7,4 kg-os képen látható rekordpéldányt is.

A hegyi folyó kristálytiszta vízében ilyen pisztrángra vágyik a gázoló horgász…

Irigylésre méltók azok a legyező horgászok, akiknek egy jó pisztrángos víz folyik az ajtajuk előtt, akár Bajorországban, akár Ausztriában, akár Svájcban. Az ilyen völgyeken át tekereg, szakadékokon zuhog alá, csendesen morajlik az erdőben és olykor pont egy országút hosszában kígyózik. Ilyenkor már a kocsiból kitekintve sejthető a pisztrángok tartózkodási helye. De nem minden vízfolyás gazdag pisztrángban. A legyezőhorgászok szerencséje, hogy jó néhány fehér-hal érdeklődik a szárazlégy iránt is. Bernd Koleisa kedvence a nyúldomolykó és a bodorka. Különösen az előbbi ugrik szívesen a műlégyre. Mindig kis csapatban mutatkozik, amit kis, finom gyűrűzések árulnak el a víz felszínén. Ezt a háttér észrevétlenségéből minitávcsővel vizsgálhatjuk. Horgászatánál fontos, hogy legalább 3 m-es legyen az előke és vékony , 0,12-es. A műlégynek is kicsinek kell lennie. A fáradozás jutalma az olyan szép nyúldomolykó, mint amilyen a képen látható.