CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 24., szerda, György napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Nyugati Kapu  

Máté, Zsombor, Bertalan

Háromhónaposak a hármasikrek
Máté, Zsombor, Bertalan


Akárcsak a mesében: három egyforma ágyacska, benne három egyforma ruhácskában három rózsásarcú kisbaba alussza édes álmát. Nem mese ez, hanem valóság. Máté Judit (31 éves) és Horváth Péter (35 éves) gyermekei hétévi házasság után, május 25-én, a terhesség harminckettedik hetében látták meg a napvilágot.

- December 8-án, a születésnapomon tudtam meg, hogy hármasikreket hordok a szívem alatt - mesélte Judit, a GySEV pénzügyi főelőadója. - Ugyancsak meglepődtem, de őszintén szólva nem bántam. Boldogok voltunk. Hét éve vártunk erre a pillanatra. Aztán gondolkodóba estünk, milyen lesz, ha néhány hónap múlva nagycsaládosok leszünk. Otthonunk akkor már készülőben volt, de ezen sem aggódtunk. Némi átalakítás, célszerűbb helykihasználás után elkészült otthonunk, melyben egyelőre elférünk a kicsikkel, az elsőnek, 1800 grammal született Mátéval, a másodikként felsíró 1550 grammos Zsomborral, és az 1700 grammot nyomó Bertalannal. Kicsit féltem a terhességtől, de mindent összevetve könnyen viseltem. A huszonkettedik héten a győri kórházba kerültem, ahol orvosok és nővérek mindent megtettek azért, hogy az otthon, a család távolságát valamelyest feledjük.
- A gyerekek mindaddig kórházban maradtak, amíg el nem érték a kétezer, illetve a nagyobbak a 2200 grammos súlyt. Naponta mentünk utánuk, ügyesen szoptak, szépen gyarapodtak. Mióta itthon vannak, négyóránként esznek. A Családsegítő Intézet egyik munkatársa, Bea van a segítségemre az etetésben, a pelenkázásban, a foglalkozásban. Naponta dél körül jönnek felváltva a nagymamák, akik ebédet hoznak, közreműködnek a délutáni sétára indulás nem egyszerű rituáléjában. Férjem, aki a GySEV munkaügyi főelőadója, türelmetlenül várja a munkaidő végét. Az apróságokkal várunk rá, és óriásit sétálunk a következő etetésig, ami rendszerint a nagymamáknál történik. Újabb készülődés és megközelítőleg három óra kellemes séta vár ránk. Eleinte furcsa volt, hogy sokan megnézik nem mindennapos menetünket, a kettes és a szóló babakocsinkat. Aztán férjemmel együtt tornáztatjuk, majd fürdetjük a babákat, ami nem csak nekik, nekünk is nagy élmény. Szoptatás után mély álomba zuhannak, elcsendesedik a lakás.
- A nagymamák, a rokonság jóvoltából tévézésre, olvasásra is gondolhatunk a babák mellett, a sétákról, a beszélgetésekről nem is szólva. Utazást még nem terveztünk az idei nyárra, de jut időnk a pihenésre is, noha naponta többször mosunk, vasalunk. Mindenért kárpótol bennünket a három csodás kisfiú, akik már most igazi egyéniségek. Máté a legjobb étvágyú, Bertalan a legérzékenyebb, Zsombor pedig mindig, minden körülmények között érvényre juttatja akaratát.

Török M.
fotó: Németh Béla



2001. augusztus 21., kedd 15:01


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület