|
Vereczkey Szilvia a Körmendi Galériában
A Körmendi Galéria, mint korábbi írásomban már említettem, rövid idő alatt híressé vált nagyszerű textilművészeket felvonultató hátsó traktus-béli kiállításairól. A magyar textilművészet, Ferenczy Noémi utódai, szellemi-anyagi örökösei lettek a termek birtoklói és ízlés-, látáskultúránk pozitív formálói.
Vereczkey Szilvia kicsit más. Nem rosszabb és nem jobb, csak más. Színvilága részben rokon a korábbi kiállítókkal, de más is: szívesebben használ erősebb és sötétebb színeket.
Ami azonban erőteljesen mássá teszi, az a formavilág. Egyrészről szívesen használ mértani formákat, melyek kicsit darabosabbá teszik az egészében is szabályos formává összeálló műveket: a formák vonzásai mint feladat ösztönzik láthatóan a művészt, amikor időben nem is egyező, de hasonló alakú textíliákat társít - utólag is - egymáshoz.
Annyira mértani ez a rendszer - ha úgy tetszik, van egy szárazabb, akár matematikailag vagy színrendszerben algebrailag megfogalmazható algoritmusa -, hogy öntörvényűen egyik darab megfogalmazza, követeli a másik hozzáillesztését.
Ugyanakkor megjelenik valamiféle formakultúra, melynek szimbólumrendszere félreérthetetlen és túl a címeken a nézőt asszociációkra sarkallja. Ezek a szimbólumok európaiak, anyagában rendkívüli nemességre törekvők, hogy szinte a térben elhelyezve textilszoborként definiálnám a legszívesebben.
Megjelenik bennük az ember, belesimul láthatóan vagy láthatatlanul. Jelen van időben elnyúlóan mindaddig, amíg a tartalom van kihez szóljon, van aki a forrásból meríteni tud, meríteni mer.
- DI -
2001. augusztus 22., szerda 07:11
|
