|
Szomszédvár - Régió |
|
Arcok az új iskolaév első napjáról
Időjárás, órajárás
Az időjárás végre kegyes hozzánk, nem kell megsülnünk, megfőnünk az eszméletlen melegben, moccanatlan levegőben. Erős szelek támadnak olykor, a hőmérséklet pedig teljesen emberre szabott, 22 fok errefelé Szombathelyen 2001. augusztus 29-én.
Döntéstől függően amelyik iskola "óhajtotta", ezen a héten kezdte a tanítást. Sokan tettek így, ez látható az utak gyermekkel-szórt állapotából is. Délelőtt egy lélek kiscsemete sincs, dél körültől aztán egészen négy - fél ötig folyamatosan "kerülnek elő", nyüzsögnek az utcákon. Persze, nem csak kiscsemeték. Nagy hölgy-lányok, pelyhedző állú fiatalemberek is. Az ő arcukat, mozdulataikat, viselkedésüket aztán érdemes tanulmányozni! Elillant a nyári nagyhangúság, oda vannak a lármás "felröhögések", nincs felhőtlen - cincogó vagy erőteljes - kacagás... Beütött a suli. Gondterhelt, savanyú arckifejezés a lányokon. Összehúzott szemű, morcos képű fiúk buszra fel, buszról le. Hm-hm. Hát, igen. Akár a világ minden gondját hordoznák, úgy mutatnak most e "szerencsétlen" fiatalok - nem kell azonban hozzá sok idő, néhány nap talán, s belerázódnak ebbe az új világba, vissza fognak térni a jókedvű pillanatok életükbe.
Az írószerboltok most "nagyot kaszálnak", annyi szent. Sok családban e napok a szűkös hóvégi periódus szerencsétlen pillanatai - úgyhogy a nagyobb pénzek majd hónap elején fognak pénztárcájukból kilendülni.
Arcok, jellegzetes arcok hordozói a pedagógusok is! Többnyire, mint köztudott, hölgyek. Hölgyek, akik otthon családanyák, netán már nagymamák is - illetve: szerelmes (vagy szerelemre vágyó) ifjú leányok. Mennyi különböző háttér! S mindegyiküktől elvárjuk mi többiek, az úgynevezett "szülők", hogy angyali türelemmel, fáradságot, idő-korlátokat nem ismerve okítsák, buzdítsák kisebb-nagyobb csemetéinket... akik... hát... nem mindig mutatják legjobb arcukat, már ami a jólneveltséget illeti. Nem szabad, persze, megfeledkezniük családtagjaik "heppjeiről" sem - azaz: úgy bevásárolni, hogy mindenki megtalálja a fridzsiderben a neki "smakkoló" falatokat. AZ a bizonyos csíkos (stb.) ing is természetesen legyen kimosva, kivasalva - és valakinek azért el kell majd mennie a gyerekkel az írószerboltba is... és... ha feljönnek az osztálytársak, azért legyen rend, tisztaság a lakásban, kis rágcsálnivaló is a dohányzóasztalon... Másnap pedig, az új és új reggelen fittnek, csinosnak kell mutatkoznia a gyerekek, az osztály előtt... A nehéz fizikai munka és a stresszes menedzserség együttesen - körülbelül EZ a pedagóguspálya. És... most ne részletezzük ennek havi anyagi ellenszolgáltatását. Mert ne részletezzük. (Annyi indulat kering a fizetések körül - különösen a pedagógus-fizetések körül... Hogy néznek e témára a gyári dolgozók!!! Volt már spontán beszélgetésem ez ügyben gyártósori összeszerelő nővel. Könnyűnek vélte a fehérköpenyes pedagógus-munkát... Meg kellene próbáltatni, akár csak egy huszonnégy óráig kölcsönösen mindkét munkakörűvel a másik munkáját végeztetni - nagyon-nagyon hasznos lenne, úgy vélem. Hányszor mondjuk, teszem azt, egy miniszterrel kapcsolatban: próbálná meg ő nap mint nap ezt a munkát végezni, amit én, ebből a pénzből kijönni, amiből én; jó lenne, ha egymás helyébe is így bele tudnánk képzelni magunkat, hogy nagyobb tiszteletünk legyen egymás előtt... Nincs igazam?)
Hát... ennyit most az iskolakezdésről, amúgy filozófikusan...
- gyöngyös -
2001. augusztus 29., szerda 19:01
|
|
|
