|
Erőmű helyett...
Tehát lemaradtunk a szobi kompról Nagybörzsöny miatt. Nincs mit tenni, irány vissza Nagymarosra. Ott "jó" hírrel várnak: még öt perccel később indul a kompjuk, viszont bőven felférünk rá, mert 18 gépkocsi is elfér, ha jól összenyomják egymást...
Vigasztalódjunk egy kicsit, ha már nincs itt mit tenni: a jegyet megvettük, irány a gótikus templom. Mellette ott az első uralkodópár szobra, mögöttük a visegrádi Salamon-torony és a fellegvár. A felhők átvonulása fekete árnyakat vetít a hegyre.
A templom szép, csak kívülről látjuk, a barokk belső zárva marad. A bejárati előtér boltozatán eredeti festmények, az épület oldalán egymásba ér a gótikus és az új, barokk ablak.
A gótikus alacsonyságán látjuk, hogy mennyi por is rakódott le az elmúlt párszáz évben. Hogy még mi változott, arról Kamarás István írása, a Lelki erőmű Nagymaroson című könyv tájékoztat minden érdeklődőt: egyrészt elmaradt a monstrum építése Bős-Nagymaroson, másrészt keresztény fiatalok lelki továbbképző éves találkozókat rendeztek itt, a főváros háta mögött, mely idén is folytatódott.
Irány vissza, a komphoz, mert az a szemközti oldalról már elindult. A tavi kompokkal ellentétben mintha víz ellen menne és csúszik-csúszik oldalra, mifelénk. Mit mondjak? Nem valami bizalomgerjesztő látvány. Ahogy megérkezik, öt percen belül rajta vagyunk, és máris tol a mellénk sodródott hajó csakúgy oldalvást, mint idefele. Érezni kevésbé lehet, a látvány pedig mindenért kárpótol.
Még sokáig szeretném érezni arcomon a nyári nap utolsó sugarait, de könyörtelenül közeledik az aszfaltsáv. A tiszta víz feletti szelet elbúcsúztatom, benyomorítom magam a kocsiba (hogyan férne itt el tizennyolc kocsi?) és kigördülök a vár alá, hogy hazafelé vegyem az irányt. A szép vidékek végetérnek, jön a beton- és bauxitvárosok sivársága, az M1-es felbontottsága. Csupa szép remény.
De mindezek közben még egy pillantás Dömös romtemplomára, ha már az altemplom megnézéséhez későn érkezünk.
Jó hazamenni. Örülök, hogy itthon vagyok. Nem először fogalmazódik meg bennem a gondolat, de újrafogalmazni mind teljesebb érzés.
- DI -
2001. szeptember 06., csütörtök 21:56
|
