Soproni festő Tihanyban
Szeptember 7-én nyílt meg D. Hoffer Erzsébet tárlata a tihanyi Rege Kávéházban. A soproni művész 16 képe tekinthető meg a csodálatos panorámájú presszó falain.
A kiállítást Dr. Korzenszky Richárd OSB tihanyi perjel nyitotta meg. A következőkben az ő beszédéből idézünk, melyet a helyi televízió és a megjelentek előtt mondott.
"A Rege Kávézónak most már évek óta hagyománya, hogy nemcsak a Balaton nyílik ki előttünk, hanem kinyílnak különböző színes világok. D. Hoffer Erzsébet kiállításán vagyunk. Ha jól emlékszem, két éve annak, hogy ezeket a képeket - egy nagyobb anyaggal együtt otthon, náluk láttam, és azt mondtam, hogy ezeknek a képeknek itt is mindenképpen helyük volna. Nagyon örülök, hogy ez bekövetkezett, s most itt kiállítást nyithatok meg. Miért? Az ember eltűnődik néha azon, ki miért fest, mikor a világ önmagában olyan festői? Akkor minek megfesteni a világot? Nagyon egyszerű a dolog. Egyrészt az ember saját maga kivetíti a benne levő világot a számára adott művészeti eszközök segítségével, vagy a fordítottja történik: a világ, ez a színes - amelynek az érdekes kékségét, szürkeségét, itt-ott lassan sárgaságát mi magunk is tapasztalhatjuk vagy láthatjuk - alakítja belső világunkat. 'Mi van túl minden tarkaságon?
Világon, virágon, ruhákon?' - teszi fel Babits a kérdést. (Zöld, piros, sárga, barna...)... "
"D. Hoffer Erzsébetnél egy nagyon érdekes, izgalmas, elgondolkoztató jelenség van a középpontban. Ez pedig a foltok és a vonalak: dinamikus, rendkívül határozott vonalak. Szinte kiugornak a képekből, a keretek közé fogott világból. Rendkívüli határozottság. Ugyanakkor ott van a képeken egy rendkívül gazdag színskálája a kéknek és a sárgának. Amit hiányolok, de mégsem hiányolok, mert megtaláltam az egyik képen, az a vörös, a piros: a napkorong, de ez a napkorong is egy alkonyati kékségben él. "
"Ezek a képek mind az életről beszélnek, arról az életről, amiben az embernek meg kell találnia a helyét. Akár egy vitorlásban, ahol sodródik, de nem sodródik, mert ura a világnak, akár domboldalra megy föl, és kápolnát lát maga előtt. D. Hoffer Erzsébet ura a képeinek, és a képek arról beszélnek, hogy ura akar lenni annak a világnak, amit ajándékba kapott, amit ő magába befogad, amit ő 'be-keretez', látszólag leszűkít, s utána tálcán kínálja nekünk:'Emberek! Nézzétek! Ez az én világom, ez a mi világunk!'. Ebben a világban kellene mindenkinek megtalálnia a helyét, határozottan, emberien és szépen. Ezek a képek még másról is beszélnek: ez a világ a mi szűkebb világunk: a Balaton, a Badacsony, a tanúhegyek a mi szűkebb világunkat is jelentik. Amikor a Tapolcai medencében járok, akkor úgy érzem, hogy ezek igazodási pontok az életemben. Itt vagyok honn, ez az én világom. Köszönjük D. Hoffer Erzsébetnek ezeket a képeket. Kívánom mindenkinek, hogy ezekből a képekből tapasztalja meg az otthonosság élményét, a képekből sugárzó határozottságból merítsenek erőt. Igen, ebben a világban kell élnünk úgy, nehogy elsodorjanak bennünket természeti erők vagy furcsa emberi erők. Érdemes észrevenni azt a napkorongot, amely minden szürkeségen át tud ragyogni, és meg tudja színesíteni az életünket."
- DI -
2001. szeptember 07., péntek 21:16
|