A Debreceni Kollégiumi Kántus Sopronban

"Minden egyház népének megvannak a nevezetes helységei, nevezetes intézményei. Olyan lelki és szellemi központok ezek,amelyek nemritkán egybeesnek a magyar történelem emlékezetes helyszíneivel, még gyakrabban a magyar kultúra és nyelv emlékeivel. A Magyarországi Református Egyház nevével egy lélegzetre mondhatók ki azoknak a nevezetes oktatási intézményeknek nevei, amelyek mint ősi kollégiumok és ma is és ismét működő iskolák az egész nemzetnek közös kincsei, nekünk reformátusoknak pedig mély értelmű jelképek. Jelképei a folytonos küzdelmekben is megálló, sőt még poraiból is megéledő református hitnek, kultúrának és tudományosságnak, amely kiállta az idők próbáját és hordozza jövőnk reménységét" - írja Dusicza Ferenc, a Kálvin Kiadónál 1999-ben megjelent Az ősi kollégiumok című művében, amelyben a Debreceni Kollégiumi Kántust így mutatja be: "Temetésekre, valamint családi ünnepekre a kollégiumi énekes diákok a XVI. századtól kezdve szervezetten jártak. A rendszeres éneklés tehát kezdettől fogva szerves része volt a kollégiumi diákéletnek, modern értelemben vett egyesületté azonban Maróthi György vezetésével vált. A Kántus legújabb kori fénykora 1967-ben kezdődött. Az énekkar 1984-ben vegyes kari kategóriában kiemelt hangversenykórus minősítést kapott; ugyanebben az évben a nemzetközi zenei közvélemény is fölfigyelt rá, hiszen az ifjúsági kórusok kategóriájában az angliai Middlesbourghban első díjat nyert. Az utóbbi években Nyugat-Európa és Amerika számos országa után a Kántus végre eljuthatott Erdélybe, Felvidékre és Kárpátaljára is".

Ezúttal - Németországba vezető útjuk egyik állomásán, a soproni református templomban - zenés áhítaton adtak koncertet az énekes diákok. Az áhítaton dr. Vladár Gábor soproni lelkipásztor felolvasta Szokolay Sándor zeneszerző ez alkalomra írt köszöntő levelét, amelynek tanúsága szerint a debreceniek legutóbbi soproni vendégszereplését követően írta meg a Kossuth-díjas zeneszerző a Grádicsok éneke (A 134. zsoltár) művét.
Berkesi Sándor karnagy vezetésével a hangverseny énekes, kézfogásos bevonulással ( Orando et laborando) kezdődött, majd ezt  Huszár Gál énekeskönyvéből az Előfohász követte.
A zenés áhítat Szokolay Sándor: Grádicsok éneke (A 134. Zsoltár), Schütz: Ehre sei Dir Christe, Mendelssohn: Denn Er hat seinen Engeln befohlen (91. zsoltár), Gárdonyi Zoltán Szívemnek kősziklája (73. Zsoltár), Bárdos Lajos-Szalkay Lajos Tiszta patakod partjánál művekkel folytatódott.

A soproni hangversenyen részt vett Gárdonyi Zsolt Németországban élő zeneszerző. Rövid bevezetőben emlékezett édesapjára, Gárdonyi Zoltánra, akinek Szelíd szemed korálelőjátékát elő is adta.

Győri József, a Debreceni Református Kollégium igazgatója a Kántus kulturális, zenei missziói szerepéről szólva elmondta, hogy a múltban, amikor a Református Kollégium még a magyar iskolarendszeren belül is egyfajta elzártságban élt, a Kántuson keresztül tudott kilépni a világba, az akkori társadalomba.  A kilencvenes évektől az új protestáns iskolák megjelenésével, az iskolák közötti összehasonlítás lehetősége, az új  körülmények új feladatokat jelentenek a Református Kollégium Kántusának.
Kérdésként felmerül, hogy vajon a diákokra háruló többletfeladatok a kórusénekléstől nem vonják-e el őket. Vannak-e még, lesznek-e olyan diákok, akik a mai kor kínálta képzési lehetőségek mellett és ellenére vállalják az énekkari próbákkal járó többletmunkát.
 

Győri József igazgató

A Kántus jövőjét  illetően az elmúlt évek, akárcsak a mostani soproni előadás,  bizonyítják, hogy a Kántus meg tudta  őrizni azt a kulturális és missziói szerepet, amit eddig is betöltött - véli Gőri József igazgató. A hallgatóságnak nyújtott művészi színvonalú előadás élményén túl a Kántus legfontosabb feladata - küldetése - a gyülekezetekkel való találkozás és szolgálat marad.
A továbbiakban a debreceni vendégek Vladár Gábor lelkipásztornak átadták a Magyar Örökség Oklevél másolatát, köszönetképpen a Debrecenben eltöltött évek alatti tevékenységéért, áldásos munkájáért.
Búcsúzóul Kodály: Adventi énekét, Goudimel: 89. zsoltárát a gyülekezettel együtt harmóniás közös énekléssel adták elő a Kántus tagjai.

té