Bokros Lajos:A román politikai elit máig habozik

                              Mózes Edith

                           A cechet mi fizetjük

A megyei tanács meghívásának tett eleget Bokros Lajos, magyar ex-pénzügyminiszter, a Világbank igazgatója pénteken, amikor a Kultúrpalota kistermében értô közönség elôtt tartott elôadást Magyarország gazdasági helyzetérôl Közép-Kelet-Európa országai viszonylatában, illetve Románia gazdasági jövôképérôl, s euroatlanti integrációs esélyeirôl.

Elôadásában röviden összefoglalta Magyarország tízéves fejlôdésének tanulságait, kifejtette, milyen szerepe volt annak, a "Bokros-csomag" néven elhíresült stabilizációs programnak, amelynek máig tartó hatása van, s amely által, ma már egyértelmű, Magyarország mondhatni bármely szomszédjánál közelebb került az Európai Unióhoz.

Romániáról úgy vélekedett, hogy a politikai elit máig habozik, elfogadjon-e egy külföldi tôke alapú privatizációs programot. Kifejtette a kettôs örökség - a kommunista rezsim, és a rendszerváltást követô öt-hat év - zűrzavaros gazdaságpolitikájának lényegét, arra keresve és megadva a választ, hogy bár a költségvetési deficit például alacsonyabb, mint Magyarországon,
a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank újabb és újabb megszorító intézkedéseket követel a kormányzattól. A neves pénzügyi szakember szerint a teendô az exportorientált gazdasági növekedés elérése, a gazdasági szerkezetátalakítás, a reform és a privatizáció felgyorsítása, vállalkozóbarát környezet, s az ezeknek megfelelô jogi intézményi feltételek létrehozása, piacképesség elérése, stabil jogi és törvényhozási környezet kialakítása.

A fentebb említett kettôs örökség miatt, a gazdasági szerkezet megváltoztatása, s a vállalati szerkezet-átalakítás nehezebb, mint a környezô országokban volt. Ugyanakkor, a rendszerváltás utáni privatizáció késlekedése többletkárokat okozott. Bokros Lajos véleménye szerint a Nastase-kormány megpróbál felelôsen lendületet adni a privatizációnak, mégis sok szerzôdés nem valósul meg. Ennek egyik oka, hogy a Sidexhez hasonló irdatlan, veszteséges cégeket nehéz egyben eladni, ugyanakkor Kelet-Európában, úgymond, már "leosztották a kártyákat". Az igazi, komoly tôkebefektetôk már máshol telepedtek meg, a Romániába érkezô, nem eléggé megbízható tôkeerôs befektetôk diszkreditálják a privatizációt. Az is gátolja a folyamatot, hogy a kormányokat riasztják az átalakításokkal járó szociális feszültségek. Konklúzióként megfogalmazta: Romániának akkor van esélye az európai felzárkózáshoz, ha ezeket az intézkedéseket a politikai elit felvállalja, és tisztességesen megmagyarázza az embereknek, mi miért van. Ha nem teszi meg, akkor nem is tud olyan intézkedéseket hozni, amelyek a folyamatot megfordíthatják.

Lapunk azt kérdezte: az elôadó véleménye szerint mi lehetne Románia alternatívája, ha - mint látható - nem képes a határozott pozitív irányú kibontakozásra? Vagyis, lehet-e folytatni a már évtizedes tengôdést, vagy az egyetlen kilátás a gazdasági-pénzügyi csôd?

Bokros Lajos: Vannak olyan gazdaságtörténeti periódusok, amikor egy ország stagnál. Nem feltétlenül megy csôdbe, de az életszínvonal drámaian visszaesik. Bár a pénzügyi egyensúly most nagyjából rendben van, komoly terheket cipelünk tovább, szétporlad az infrastruktúra, s lassú hanyatlás következik be. Románia számára az lenne a reális alternatíva, ha annyira erôs az integrációs törekvés, hogy ez kikényszerít olyan léptékű intézkedéseket, amelyek aztán bizalmi tôke felhalmozásával kiránthatják az országot a tengôdésbôl.