CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. november 22., pĂ©ntek, Cecília napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Nyugati Kapu  

Szalay Emőke New York-i helyzetjelentése

„Nem a bosszú a megoldás”
Szalay Emőke New York-i helyzetjelentése

Szalay Emőke, akit Sopronban nagyon sokan ismernek, sokáig volt a Panoráma Rádió műsorvezető-szerkesztője, jelenleg New York-ban él. Exkluzív interjút adott a Panoráma Rádióban Démi Józsefnek és Zambó Juditnak. Szalay Emőke elmondta, épp Brooklynból ment Manhattan felé, és a hídról látta meg a lángoló tornyokat. Az összeomláskor már a helyszínen tartózkodott.

– Rettenetes kép fogadott, mikor a metróból feljöttünk. Emberek ezrei rohantak sikítozva észak felé. Borzasztó érzés kerített hatalmába, remegett mindenem. Kilépve a metróból láttam, hogy felrobbant a maradék torony is. Addigra már a metróban értesülve arról, hogy a Pentagont is megtámadták, féltem, hogy ez csak kezdete valaminek. Első gondolatomban próbáltam felhívni a férjemet és anyuékat Sopronban, de nem voltak már telefonvonalak. Ma már tudjuk, hogy nincs folytatás, de akkor rettenetes érzés volt. Estig maradtam Manhattanben. Amit láttam az az emberek mérhetetlen szomorúsága mellett a segítőkészség magasiskolája. Rengetegen adtak vért, szinte el kellett küldeni a sok jelenetkezőt. Azt látom, hogy mindenkiben megvan az elszántság, hogy újra kell kezdeni, folytatni kell az életet. De akkor is ez egy kitörölhetetlen, iszonyatos tragédia és emlék.
Arra a kérdésre, hogy mire figyeltek az emberek és milyen volt a viselkedésük, Szalay Emőke azt válaszolta, hogy a sikítások, az eseményfoszlányok maradnak meg az emlékében, az, hogy mindenki próbálta szavakba önteni, hogy mi történt. – Mi is megpróbáltuk a barátainkat utolérni, szerencsére minden barátunk él. Tudok egy magyar lányról, aki pincérként a WTC-ben dolgozott, ő azonban az első robbanást követően azonnal elmenekült, félórát rohant északnak, és ott sírva összeesett. Elmondta, hogy hamuesőben menekült és rettenetesen kétségbe volt esve. A lány barátnője, akinél volt fényképezőgép, végigfotózta az egész szörnyű tragédiát.
Az emberekben nem bosszúvágy, hanem megdöbbenés, szomorúság és hatalmas fájdalom van. A politikusok bosszúról beszélnek, de mindenki tudja, hogy nem ez a megoldás – fejezte be helyszíni tudósítását Szalay Emőke.

Nyugati Kapu



2001. szeptember 13., csütörtök 14:23


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület