Pátosz és nagy szavak, alkalmi szóvirágok jelzik, hogy ma becsengetnek. A szaktárca új vezetése elôször is az iskolakezdés idôpontjának megváltoztatásával jelzi, hogy felzárkózás helyett az ország továbbra is a saját útját kívánja járni. Ilyenformán két
év után újra szeptember 15- én kezdôdik a tanév. Kétségtelen, hogy szükség is volt a haladékra, hisz az iskolák egy részében még e kései idôpontra is alig, vagy be sem tudták fejezni a működésükhöz szükséges legfontosabb munkálatokat.

    Az idei évkezdésnek vannak újdonságai is, a szaktárca figyelme ugyanis a vidéki iskolák felé fordul, ahol a legfontosabb gondot a tanintézmények alulfinanszírozásában, a szakképzett oktatók hiányában és a kötelezô oktatást befejezô tanulók számának csökkenésében jelölték meg. A megoldást pedig a központi iskolák felfejlesztésében, valamint a félreesô települések iskoláinak felszámolásában vélik megtalálni. A megyei tanfelügyelôség ezt a programot az utazási nehézségekkel küzdô tanulók megsegítésére használva fel, oda irányította az elsô iskolabuszokat, ahol megkönnyítik számukra, hogy eljussanak az iskolába.

    Újdonságot jelent az ingyenes tanszercsomag is, amelyet az anyagi nehézségekkel küzdô családokban élô gyermekek számára biztosítanak. Beszédes adat lehet, hogy a megyénkben tanuló 60.895 általános iskolás diákból 24-25.000-en jogosultak segélyre, ami azt jelzi, hogy a tanulók több mint egyharmada a létminimum határán tengôdô
családban él, ahol a lehetôségek eleve gátat szabnak a továbbtanulásnak. És talán azt sem kell elhallgatnunk, hogy a peremkerületi marosvásárhelyi iskolákban a tanszercsomagot igénylôk zöme a roma gyerekek mellett a magyar tagozaton tanuló diákok körébôl kerül ki, ami a város magyarságának rohamos leszegényedését jelzi.
    Megyénkben egyébként az új tanévben a tavalyinál több (4520) kisgyerek indul el az óvodába, az elsô osztályosok száma (6870) pedig kevesebb, mint a tavaly. Az I-IV. osztályokban az idén 60.895 diák kezdi el tanulmányait, középiskolába 14.680-an iratkoztak, s 5210-en a szakképesítés mellett döntöttek. A 104 ezret meghaladó iskolai népességet 8450 tanerô oktatja, kevesebb, mint az elmúlt évek során. Hazafiságunk nem dagadozhat akkor sem, ha arra gondolunk, hogy a megyében létezô 130 magyar katedrát, elsôsorban vidéken 32 szakké-pesítetlennel és 29 nyugdíjas magyartanárral sikerült csak betölteni.     Miközben egyre-másra szervezett ünnepeinken elpuffognak a nagy szavak, fiataljaink a jobb megélhetés reményében a pályamódosítás mellett döntenek, és lassan már alig akad közöttük olyan, aki a vidéki pedagóguslét küzdelmes mindennapjait legalább a pályakezdés éveiben felvállalná. Miközben más szakok esetében is kiürül a pálya. Holott, ha nem a legjobbjaink választják a pedagógusi hivatást, a minôségre hiába várunk.

    De ne legyünk ünneprontók, hisz szeptember 15-e van újra, óvodába indulók és kisiskolások szemében ott csillog a vadonatúj kíváncsiság, és még vannak pedagógusok, akiknek minden nehézség ellenére a tanítás az életük, és akikre fel lehet nézni, akiktôl tanulni lehet, és akik a mai iskolásoknak is a példaképévé válnak.
Bárcsak az ô hitük, lelkesedésük, kitartásuk lenne a mérték!