A leleményesség szűkülő köre
Lk 16.1-13 Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből. Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal - felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával - hangzott a válasz. Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj nyolcvanat. Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. - Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.
Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”
A bűn unalmas, a szeretet leleményes.
Már többször megfogalmaztuk, még többször - sajnos - megéltük a mondás első részét, s csak remélhetjük, hogy más is kipróbálta az állítás második felét.
" Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál." Az evangéliumi részlet megértésének egyik kulcsa. A mondat két hangsúlyt is tartalmaz, az első a jelző, az "okosabb", a második pedig a "világ" és a "maguk módján" határozós szerkezet.
Jézus példát állít a világosság fiai elé. Ő használja a szót, és nekünk el kell döntenünk, hogy ha nem is tudjuk hova tartozunk, akkor legalább azt döntsük el, hová szeretnénk tartozni!
Ha az első csoportba vallónak tartjuk magunkat, akkor vállalnunk kell a világ minden, ma is bőven tapasztalható álságát, a legkisebbtől a legnagyobbig, belekerülve a mókuskerékbe, magunk előtt görgetve a hamisság minden következményét. A dolog egyenes folyománya, s ez is benne van a pakliban: csak mások kára árán lehetünk nagylelkűek, szerezhetünk barátokat.
Ha pedig eltökélt szándékunk, hogy Jézushoz tartozóként éljük az életünk, akkor példát kell vennünk a világ fiainak leleményességéből (de nem abból, amit tesznek!). Kanyarodjunk vissza az első leírt mondatra! Mert a bűn unalmas, a szeretet pedig leleményes.
A második kulcsmondat pedig erőteljesen megszorongatja a létező határok közül kitérni akarót: a bevezető általános érvényű rövid megállapításokat a mindenkori mára fordítja Jézus, és örök érvényűre aktualizálja. "Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak."
Ha valakiben eddig kétséges lett volna, hogy csak a leleményesség a példa és nem a körülmények, akkor most előtte a szűk kapu, és el kell döntenie, hogy hová is tartozik. Ha szűk a látóköre, akkor megmarad a példa első felénél és a hátralevő időre szerez magának elkötelezetteket, ha úgy tetszik "szeretetre" megzsarolhatókat, akik nyilván egy darabig - vérmérséklettől és tehetségtől függően - megtűrik maguk mellett a "deklasszálódott" intézőt. Az ugyanis nem lehet kétséges, hogy a hűtlenség következménye, ha kiderül, ez lesz.
Az igazi kötődés minőségi követelménye, hogy ne anyagfüggő legyen, hanem leleményes, de a szeretetben. Az akarati faktor talán nagyobb követelménye ennek a magatartásnak, mint az érzelmi, ugyanis azt feltételezi, hogy az Úr földi intézője nyitott szemmel - keresve a szeretet lehetőségét - járjon a világban. Az embernek ugyanis önmagában nem könnyű szeretni, legalábbis nem az isteni minőség, az agape módján.
Mert a bűn unalmas, de könnyű lehetőség, mely önmagát "szüli" tovább, a szeretet pedig leleményes, viszont komoly határai vannak, és energia-, de legalább ennyire Isten-igényes.
- DI -
2001. szeptember 22., szombat 09:08
|