|
A veszprémi Buhim-völgyi Szalon "küldöttei"
A rendezvény
A Soproni Képzőművészeti Társaság és a Soproni Irodalmi
Társaság meghívására a soproni Központi Bányászati Múzeumban a Veszprémi
Buhim-völgyi Szalon három művésze munkáiból nyílt kiállítás, amelyet Géczi
János veszprémi költő szerzői estje követett.
Az esemény házigazdája Tengerdi Antal kulturális
ügyekért felelős alpolgármester és Bősze Balázs költő, a Soproni
Kulturális Egyesületek és Baráti Körök Szövetségének elnöke volt.
A két város művészei közötti kapcsolat létrejötte szintén Bősze Balázsnak
köszönhető, adott lévén egyrészt az őt Veszprémhez kötő rokoni szál, másrészt
a Sopron kulturális életében való eddigi szerep- és részvállalása.
Dr. Bősze Ferenc a soproni születésű unokatestvér, a sors által
Veszprémbe vezetve elhatározta, hogy ottani Buhim-völgyi házában szalont
szervez a veszprémi értelmiségieknek.
Géczi János és Bősze Balázs a megnyitón
Mint minden elszármazott soproninak, szíve azért
Sopron felé is nyitott maradt, és így történt, hogy a tavaly októberben
a Buhim-völgyi Szalonba meghívták bemutatkozásra, ismerkedésre a soproni
művészeti élet résztvevőit. Tengerdi Antal alpolgármester és Bősze Balázs
vezetésével írók, és művészek - keramikus, festő, fuvolista -, széchenyis
versmondók kisebb társasága utazott Veszprémbe.
S hogy mennyire volt sikeres a bemutatkozás, azt
mi sem bizonyítja jobban, mint a mostani viszontlátogatás, amelyen a három
veszprémi művész - Felhősi István festőművész, Mozsgai Anikó
textilművész és Raffay Béla szobrászművész - Géczi János költő megnyitójával
közös kiállításon mutatkozik be.
Tengerdi Antal soproni alpolgármester köszönti a vendégeket
A megnyitót és a házigazdák - Tengerdi Antal alpolgármester és Bősze
Balázs költő - köszöntőjét követően Géczi János verseit Bősze Beáta,
Kocsis Zoltán és Planicsek Szonja szavalta, a műsoros esten
felléptek Szabó Csaba gitárművész és Demel Eszter vezetésével
a Csernák Antal Zeneiskola növendékei.
A közös művészi baráti találkozó jelentőségéről Bősze Balázst elmondta,
hogy míg a képzőművészek igen szerteágazó kapcsolatokat ápolnak Pozsonytól,
Németországon, Ausztrián át Franciaországig, addig, az anyanyelvhez, mint
kifejezési formához "kötött" írók igazán csak belföldi kapcsolatokra számíthatnak.
- A kapcsolatok, pedig fontosak, hiszen minden ember szereti, ha
érdeklődést mutatnak iránta- vallja Bősze Balázs. Az igazi kapcsolatoknak
ugyanakkor kölcsönöseknek és az érdekeken jóval túl érzelmekben is elmélyülőknek
kell lenniük.
Tapasztalatom, hogy a távolság és a nem mindennapos kapcsolattartás
ellenére is barátságok alakulnak ki, olyanok, amelyek érzelmi töltésükben
azonos szinten vannak azzal, amit igazi barátságnak tartunk. Ráadásul a
veszprémiekkel egy folyamatos kapcsolat van kialakulóban, és őszintén várom,
hogy Veszprém még mit tud adni, mert soproniként azt, tudom, hogy Sopronnak
még mit kell magából Veszprémnek megmutatni.
Ugyanakkor a Kulturális Szövetség a vezetőjeként nem csak kötelességem,
de soproniként szívügyem is, hogy egymást minél jobb megismerésén munkálkodjam,
hiszen annyira kis országban élünk, és azt gondolom, hogy ha a lelkek rokonságban
vannak, akkor igen jó, baráti kapcsolatok alakulnak ki, mindnyájunk épülésére.
Egyébként a Kulturális Szövetségben a tagszervezetek közül éppen
a tizenkét főből álló Irodalmi Társaság a legnehezebben "mozdítható". A
testvérmúzsák jelenlétét kihasználva szeretném az Irodalmi Társaságot jobban
bekapcsolni Sopron kulturális életébe. Erre egy-két alkalommal - a Költészet
Napján, Adventi tárlaton - már volt példa. Szeretném, ha ebben a közös
munkálkodásban az a kevés számú zenész is résztvenne, aki Sopronban él.
Sopronban az ilyen jellegű közös együttgondolkodásnak, alkotásnak
a hetvenes évekből már van hagyománya. Ezt kellene újjáéleszteni, folytatni.
A társaság tagjainak ezen pedig dolgozniuk kellene.
Bősze Balázs és Géczi János a költői esten
A kiállítás
A Bányászati Múzeum alagsorában október 5-ig tekinthetők meg a három
veszprémi művész munkái.
Mozsgai Anikó papírmunkákat állított ki. Hajtogatott, tépett, rétegelt
alkotásokat, amelyek funkciójukat tekintve alkalmasak díszítésre, ezáltal
figyelemfelkeltésre, avagy -elterelésre, miközben magukban hordozzák a
múlandóság minden jegyét és tulajdonságát. A papírba csomagolni - elrejteni-elrejtőzni
- is lehet, ám ez utóbbit - az anyag fizikai jellemzőinek ismeretében -
sohasem végérvényesen. A papír ugyanakkor információ-hordozóként már kivívta
és megállta helyét a világban (fecni, kódex, könyv). Sokoldalúságából adódóan
és Mozsgai Anikó átfogalmazásaiban a papír, a megnyitót tartó Géczi János
költő szavaival: univerzum-szimbólum. Ez igaz, és nem elsősorban az előbbi
megállapítások logikusnak tűnő volta miatt, mintsem azért, mert Mozsgai
Anikó papírmunkáiban, (egyébként a növényi eredetű anyagban) az ember maga
is folyamatosan fellelhető.
A soproni születésű Raffay Béla szobrászművész kiállított munkái - hely-
és térigényükkel - magyarázatot adnak, arra a kérdésre, hogy a veszprémiek
bemutatkozó tárlatára miért nem a Soproni Képzőművészeti Társaság Várkerület
19. szám alatti székhelyén került sor. Raffay többnyire zárt formáiban,
minimalizált megoldásaiban biztos formaérzék és öntudatos határozottság
jelentkezik. Ismeri és tiszteli az anyagot - lett légyen az bronz, bazalt,
homokkő vagy akár fa - azt a bölcselet, a meditáció és az allegorizálás
kifejezőeszközévé teszi alkotásaiban. A Sopronban bemutatott alkotásai
mellett mindenképpen említést érdemelnek köztéri munkái, ivókutai (Győr,
Badacsonytomaj, Jutaspuszta, Révfülöp, Veszprém, Tapolca, Sümeg, Ősi).
Felhősi István olajképeivel mutatkozik be a soproni tárlaton. Színpadias
- mondhatni díszletszerű - megfogalmazásaiból éppen a szereplők hiányoznak.
Az egyébként is allegorikus hangvételű, a figuralitás határán mozgó képei
a második kiállító terem (nem túl jól beállított-eltalált) fény- és térviszonyai
között igen komor hangulatot árasztanak, annál is inkább, hogy Mozsgai
- érzékenységet, finom ritmusokat magukban rejtő - alkotásaival osztoznak
egy helyiségen. (Igazán jó fotó ez utóbbi két művész alkotásairól, egyrészt
az azok finom tónusaira érzéketlen technika, másrészt meg éppen az említett
nem megfelelő fényviszonyok miatt nem készülhetett.)
Tanulságos és elgondolkoztató Géczi János megnyitó beszédében a veszprémi
lokális jegyek kapcsán nyert megállapítása, miszerint: "Nem másról van
itt szó, minthogy Veszprémben - miként valamennyi kisvárosban - az alkotónak
nagyon oda kell figyelni arra, hogy mikor téved át a helyi kultúracsinálók
- egyébként szorgos hivatalnokok - reprezentációra szolgáló, önmagát dokumentáló
regnumába, mikor válik alkalmazottá, s mikor engedheti meg magának a függetlenséget
és az alkotóinak vélt szabadságot. Három művészünknek erre a kihívásra
adott válasza egyértelmű: a helyi hagyomány egy-egy iránytűjét tartják
a kezükben, de a saját térképük alapján tájékozódnak."
té
2001. szeptember 25., kedd 14:26
|
